A Nagy Reménység

Hit és bátorság

Nem Isten akarta azt, hogy Izrael negyven évig vándoroljon a pusz-tában. Ő szerette volna őket egyenesen Kánaán földjére vezetni, és szent, boldog népként letelepíteni. De nem „nem mehettek be hitetlen-ség miatt” (Zsidók 3:19). Bűnbeesésük és hitehagyásuk okozta, hogy elpusztultak a pusztában, és Isten másokat támasztott, és őket vitte be az ígéret Földjére. Azt sem Isten akarta, hogy Krisztus eljövetele olyan messzire halasztódjék, és népe oly sokáig a bűn és a fájdalom világában maradjon. Hitetlenségük miatt azonban elidegenedtek Istentől. Mivel nem akarták végezni azt a munkát, amit Isten rájuk bízott, az Úr másokat támasztott az üzenet hirdetésére. Jézus a világ iránti irgalomból halogatja eljövetelét, hogy a bűnösöknek alkalmuk legyen meghallgatni az intést, és Jézusban menedéket találni. NR 86.3

Ma is, mint korábban, a kor bűneit és tévelygéseit korholó igazság hirdetése ellenállást vált ki. Sokan látják, hogy a Szentírással nem tudják alátámasztani állásfoglalásukat, de mindenáron bizonyítani akarják igazukat, és rosszindulatúan bírálják azok jellemét és indítékait, akik a népszerűtlen igazság párjára állnak. Ez a magatartás minden korszakra jellemző. Illést Izrael megháborítójának, Jeremiást árulónak, Pált a templom megfertőzőjének nevezték. Attól kezdve mindmáig lázítónak vagy eretneknek bélyegzik azokat, akik hűek akarnak lenni az igaz-sághoz. NR 87.1

A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a későbbi nemzedékek áldására. A szentség és rendíthetetlen becsületesség pél-daképeinek a története fennmaradt, hogy bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük Istenről. Ma így hangzik az Isten szolgájához szóló parancs: „Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke!” (Ézsaiás 58:1). NR 87.2

„Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izrael házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! — és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. De ha te fi-gyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.” (Ezékiel 33:7-9) NR 87.3

Az igazság elfogadásának és hirdetésének az a nagy akadálya, hogy kényelmetlenséggel és gyalázattal jár. Az igazság ellen ez az egyetlen olyan érv, amelyet az igazság képviselői soha nem tudtak megcáfolni. De ez nem félemlíti meg Krisztus hűséges követőit. Krisztus szolgái nem várják el, hogy az igazság népszerű legyen. Tudják, hogy mi a kötelességük, és tudatosan vállalják a keresztet. Pál apostolt idézve mondják: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mér-téket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,” pontosan úgy, mint ahogyan volt valaha szent őseink között is olyan, aki „nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot” (2 Korintus 4:17; Zsidókhoz írt levél 11:26). NR 87.4

Válasszuk a jót magáért a jóért, és bízzuk Istenre a következmé-nyeket! A világ adósa az elvhű, hívő és bátor embereknek. Ilyeneknek kell ma is a reform munkáját tovább vinniük. NR 88.1