A Nagy Reménység

8. Az Igazság Védelmében

Minden lény Istennek köszönheti az életét, hiszen Ő a Teremtő, és ezért Őt illeti az imádat. A zsoltáríró így nyilatkozik: „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!” „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk!” „Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.” (Zsoltárok 95:6; 100:3; 96:5) NR 81.1

Mindazok, akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, felismerték, hogy a Jelenések könyvének 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. Háromszoros figyelmeztetést találunk itt, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Ez a fejezet a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. Figyeljük meg, hogy a prófécia egy csoportot mutat be, és a hozzá tartozók az üzenetet elfogadva, megtartják az Isten parancsolatait. E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre, mint Teremtőre: „A hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: ... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2Mózes 20:10-11, Károli fordítás). Az Úr „jegy”-nek is nevezi a szombatot, „hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istenetek” (Ezékiel 20:20, Károli fordítás). Ahhoz, hogy az ember képes legyen majd az ítéletben megállni, a Jelenések könyvében olvasható üzenet megparancsolja: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jelenések könyve 14:7). Ahhoz, hogy felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény lesz majd az ítéletben a jellem mércéje. NR 81.2