A Nagy Reménység

Az ima és a bibliakutatás elhanyagolásának következményei

A Bibliát soha nem szabad imádkozás nélkül kutatni. Csak a Szentlélek tudja megéreztetni velünk a könnyen megérthető dolgok fontosságát, és csak Ő akadályozhatja meg a nehezen érthető dolgok kiforgatását. Isten mennyei angyalokat bízott meg azzal, hogy igéjének befogadására alkalmassá tegyék szívünket; olyannyira, hogy az ige szépségében gyönyörködni tudjunk, intéseiből okulhassunk, ígéreteiből pedig életet és erőt merítsünk. A kísértés sokszor legyőzhetetlennek tűnik, mert az imádkozás és az igekutatás elhanyagolása miatt a megkísértett nem emlékszik mindjárt Isten ígéreteire, és nem a Szentírás fegyvereivel próbálja Sátánt legyőzni. De azokat, akik jártasságot akarnak szerezni Isten dolgaiban, angyalok veszik körül, és a bajban emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra. NR 79.2

Jézus ezt ígérte tanítványainak: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14:26) Ahhoz azonban, hogy a veszély idején Isten Lelke eszünkbe juttathassa Krisztus tanítását, előbb azt a szívünkbe kell zárnunk. NR 79.3

A földön élő tömegek sorsa nemsokára eldől. Saját jövőnk és mások üdvössége múlik azon, hogy mi most hogyan élünk. Krisztus minden követőjének komolyan meg kell kérdeznie: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Meg kell magunkat alázni böjtben és imában az Úr előtt, és sokat kell elmélkednünk Isten Igéjén, különösen az ítélet jelenetein. Mély és élő tapasztalatokat kell szereznünk Istennel. Egy pillanatot sem vesztegethetünk el. Létfontosságú dolgok történnek körülöttünk. A Sátán által megigézett területen élünk. Isten őrállói, ne aludjatok! NR 80.1

Sok embert Isten egészen másképpen lát, mint ahogy ők gondolják. Nem elég azonban csupán fának lenni Isten kertjében. Gyümölcsöt is kell teremni. Isten számon kér tőlük minden elmulasztott jót, amit kegyelme erejével véghez vihettek volna. A mennyei könyvek nyil-vántartása szerint hiába foglalják a helyet. Az Isten irgalmát semmibe vevőket és a kegyelmével visszaélőket a türelmes Szeretet ma még védelmébe veszi. NR 80.2

Nyáron nem lehet különbséget tenni az örökzöld és a többi fa között. Amikor azonban eljön a tél, és beáll a fagy, az örökzöld változatlan marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. Így van ez a keresztények életében is: ha feltámad az ellenségeskedés, ha újra úr lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra kap az üldözés, a lágymelegek és a képmutatók meginognak és feladják hitüket. Az igazi keresztény viszont sziklaszilárdan megáll. Hite erősebb, reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt. „Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:8) NR 80.3