A Nagy Reménység

Az elégedetlenség szítása

Lucifer eltávozott Isten közvetlen közeléből. Elment, hogy elége-detlenséget szítson az angyalok között. Munkáját titokban végezte, és egy ideig valódi szándékát az Isten iránti tisztelet látszata mögé rejtve igyekezett elégedetlenséget ébreszteni a mennyi lények között. A törvény ellen lázította őket. Azt állította, hogy ezek a törvények szükségtelen korlátokat szabnak. Lucifer arra bíztatta az angyalokat, lényük szentségére hivatkozva, hogy kövessék saját akaratuk parancsait. Azzal a kijelentésével, hogy Isten igazságtalan vele, amikor a legnagyobb dicsőségben Krisztust részesíti, sajnáltatni akarta magát. Azt állította, hogy nem azért igényel nagyobb hatalmat és dicsőséget, mert önmagát szeretné felmagasztalni, hanem a menny minden lakója számára szabadságot akar biztosítani, hogy eljussanak a lét magasabb szintjére. NR 8.4

A nagy irgalmú Isten sokáig tűrt Lucifernek. Elégedetlenkedése kezdetén Lucifer még nem vesztette el kimagasló helyét; sőt még akkor sem, amikor hazugságait a hűséges angyaloknak mondogatni kezdte. Még sokáig a mennyben maradhatott. Isten újra és újra bocsánatot kínált azzal a feltétellel, hogy megbánja bűnét és engedelmeskedik. Isten olyan eszközökkel próbálta Sátánt meggyőzni tévedéséről, ame-lyeket csak a végtelen szeretet és bölcsesség tud kigondolni. Az elége-detlenség szelleme mindaddig ismeretlen volt a mennyben. NR 9.1

Először Lucifer maga sem látta, hova sodródik. Nem volt tisztában a saját érzéseivel. De amikor bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének semmi oka nincs, már tudta, hogy tévedett, hogy Isten kívánalmai jogosak, és ezt az egész menny előtt be kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát és sok angyaltársát. Ekkor még nem számolta fel teljesen Isten iránti hűségét. Elhagyta ugyan kerúb- ként betöltött helyét, de, ha elismerve a Teremtő bölcsességét, vissza akart volna térni Istenhez és az Isten csodálatos tervében neki szánt helyhez örömmel, akkor újra elfoglalhatta volna tisztét. Büszkesége azonban nem engedte meghódolni. Elszántan védte a maga álláspontját, bizonygatva, hogy nincs szüksége bűnbánatra, és teljesen belevetette magát az Alkotója elleni nagy küzdelembe. NR 9.2

Lángeszének minden képességét a megtévesztésre összpontosította, hogy megnyerje a vezetése alatt álló angyalok rokonszenvét. Még azt a tényt is kiforgatta, hogy Krisztus figyelmeztette és tanácsolta őt. NR 9.3

Azoknak, akiket a szeretet és a bizalom legerősebb szálai fűztek hozzá, Sátán azt mondta, hogy őt Isten rosszul ítéli meg, álláspontját nem veszi figyelembe, és szabadságát korlátozza. Sátán először csak elferdítette Krisztus szavait, majd megmásította, és kimondottan ha-zudott, azzal vádolva Isten Fiát, hogy meg akarja alázni a menny lakói előtt. Ürügyet keresett az angyalokkal való vitára. Azokat pedig, akiket nem tudott fellázítani és teljesen a maga oldalára állítani, azzal vádolta, hogy a mennyei lények érdekeivel szemben közömbösek. Pontosan azzal terhelte meg az Istenhez hűségeseket, amit ő követett el. Igazolni akarta azt a vádját, hogy Isten igazságtalan vele szemben, ezért a Teremtő szavainak és tetteinek hamis beállításához folyamodott. Ravaszul vitatta Isten szándékait, amivel el akarta bizonytalanítani az angyalokat. Mindazt, ami egyszerű volt, titokzatosságba burkolta. A megtévesztés szándékával forgatta ki Jahve legvilágosabb kijelentéseit, és kételyt ébresztett azokkal szemben. Magas tisztsége és a menny kormányzatával való szoros kapcsolata nagyobb súlyt adott állításainak, és végül sok angyalt rábírt arra, hogy lázadjon a mennyei tekintély ellen, miként ő is. NR 9.4