A Nagy Reménység

Barátkozás, amit Isten megtiltott

Isten határozottam megtiltotta a halottidézést. A héberek korában egyesek azt állították — akár a mai spiritiszták —, hogy kapcsolatban vannak a halottakkal. A megidézett halottakat, ahogy a túlvilági látogatókat nevezték, a Biblia „ördögi lelkeknek” mondja. (Lásd: 4Mózes 25:1-3; Zsoltárok 106:28; l Korintus 10:20; Jelenések 16:14) A halott-idézés — a Szentírás szerint — az Úr előtt utálatos dolog, és Isten halálbüntetés terhe mellett megtiltotta. (2Mózes 19:31; 20:27) Pusztán az a szó: ördöngösség — ma megvetést vált ki az emberekben. Azt az állítást, hogy az ember az ördögi lelkekkel érintkezhet, középkori mesének tartják. A spiritizmus azonban, amelynek híveit százakban, ezrekben, sőt mi több, milliókban tarthatjuk számon, utat talált a tudományos körökbe, betört az egyházakba, pártfogásra talál a törvényhozó testületekben, sőt a királyok udvarában is. Ez az óriási csalás, a régi időkben kárhoztatott és megtiltott boszorkányság, új álarcot öltött. NR 54.2

Sátán elhiteti az emberekkel, hogy a legbecstelenebbek megdicsőülten a mennyben vannak. Ezt hirdeti a világnak: „Nem számít, milyen gonosz vagy; nem számít, hiszel-e Istenben és a Bibliában, vagy nem. Élj úgy, ahogy tetszik, a menny a hazád.” Ezzel szemben Isten Igéje ezt mondja: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség” (Ézsaiás 5:20). NR 55.1