A Nagy Reménység

Tetszeni azoknak, akik élvezeteiknek élnek

Az önző, élvezetet szerető, érzéki embernek a spiritizmus kevésbé ravasz álarcban jelenik meg, mint a csiszoltabb és értelmesebb embereknek. Az előbbiek a spiritizmus durvább formáiban találják meg azt, ami megfelel hajlamaiknak. Sátán figyelemmel kíséri az ember természetének gyengeségét. Megfigyeli, hogy ki milyen bűnökre hajlamos. Azután alkalmakat teremt e hajlamok kielégítésére. Az egyébként megengedett dolgok túlhajszolására kísérti az embert; mértékte- lenséggel gyengíti fizikai, szellemi és erkölcsi képességeit. Emberek ezreit rontja meg szenvedélyeik kielégítése útján, és eldurvítja egész lényüket. Hogy pedig munkáját teljessé tegye, a gonosz angyalokon keresztül kijelenti, hogy „az igazi tudás az embert minden törvény fölé emeli”; hogy „minden, ami van: jó”; hogy „Isten nem kárhoztat”; hogy „minden elkövetett bűn ártatlan”. Amikor így elhiteti az emberekkel, hogy a vágy a legfőbb törvény, hogy a szabadság mindenre feljogosít, és hogy az ember csak önmagának tartozik számadással, — ki csodálkozhat azon, ha az erkölcstelenség és a romlottság elburjánzik? Tömegek kapnak mohón azokon a tanításokon, amelyek megengedik, hogy a szívük érzéki vágyaira hallgassanak. Az önuralom kantárait az emberi vágyak tartják kézben. Sok ember szellemi és lelki képességeit az ösztönei uralják, és Sátán ujjong, hogy ezrével sodorhatja hálójába azokat, akik magukat Krisztus követőinek vallják. NR 53.3

Senkinek nem kötelező azonban a spiritizmus hazugságainak csapdájába esnie. Isten elég világosságot adott a világnak ahhoz, hogy észrevegye a csapdát. Ahogy már láttuk, a spiritizmus alapját képező elmélet ellentétben áll a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel. A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a halottak semmit nem tudnak, és nem gondolkoznak; hogy nem vesznek részt semmiben, ami a nap alatt történik, és nem tudnak szeretteik örömeiről, sem fájdalmairól. NR 54.1