A Nagy Reménység

A Biblia leleplezi ezt az álságos ideát

A korai kereszténység idején a Szentlélek leleplezte a hamis apostolokat, akik az ellenkezőjét tanították, mint az igaziak, ma pedig pontosan ugyanúgy azokat a hazug lelkeket, akik megszemélyesítik az egykori hamis apostolokat. Ezek Sátán követei, akik tagadják a Biblia isteni eredetét; ezzel elveszik a keresztény reménység alapját, és kioltják azt a fényt, amely megvilágítja a mennybe vezető utat. Azt a könyvet, amely őt és követőit megítéli, árnyékbe helyezi. Szerinte ott van jó helyen. A világ Megváltóját csak embernek tünteti fel. Amiképpen a Jézus sírját őrző római katonák elhíresztelték azt a hazugságot, amellyel a zsidó papok és a vének Jézus feltámadását meg akarták cáfolni, a spiritiszták hívei is azt a látszatot keltik, hogy semmi csoda nincs Megváltónk életének körülményeiben. Jézust háttérbe szorítva, saját csodáikra hívják fel a figyelmet, és azt hirdetik, hogy ezek messze felülmúlják Krisztus cselekedeteit. NR 55.2

A spiritizmus jelenlegi formája korántsem megengedhetőbb, mint a régebbi. Sőt, a mostani még veszélyesebb, mert ravaszabbul vezet félre. Korábban a spiritiszták elvetették Krisztust és a Bibliát, most pedig azt vallják, hogy el kell fogadni mindkettőt. A Bibliát azonban a meg nem újult szív tetszése szerint magyarázzák, hogy súlyos, életfontosságú igazságait hatástalanítsák. Azt hirdetik, hogy a szeretet Isten legfontosabb tulajdonsága, de azt könnyű szentimentalizmussá süllyesztik, és nem tesznek különbséget a jó és a rossz között. Arról hallgatnak, hogy Isten igazságos, hogy kárhoztatja a bűnt, és arról is, hogy szent törvénye mit követel. Arra tanítják az embereket, hogy a Tízparancsolatot holt írásnak tartsák. A spiritizmus tetszetős, megigéző meséi foglyul ejtik az érzéseket, és az embereket arra befolyásolják, hogy ne fogadják el a hit alapjaként a Bibliát. A spiritiszták Krisztustól éppen úgy elzárkóznak, mint korábban, de Sátán annyira elvakítja az embereket, hogy a csalást nem veszik észre. NR 56.1

A spiritualizmus megtévesztő hatásáról is kevés embernek van fogalma, és nem tudnak a befolyásával járó veszélyről. Nem hisznek abban, hogy kockázatos, ezért csupán kíváncsiságból barátkoznak vele. Annak még a gondolata is, hogy a gonosz lelkek előtt meghódoljanak, rémülettel tölti be őket. Mégis tiltott területre merészkednek, és a nagy hatalmú pusztító akaratuk ellenére uralkodik rajtuk. Csak egyszer hallgassanak rá, többet nem engedi ki őket a fogságából. Képtelenek lesznek saját erejükből elszakadni az igéző, csábító varázslattól. Csak Istennek, a hittel elmondott imára válaszul küldött hatalma tudja megszabadítani ezeket a tőrbe csalt lelkeket. NR 56.2

Mindazok, akik bűnös jellemvonásokat melengetnek, vagy szántszándékkal vétkeznek, kihívják Sátán kísértéseit. Elkülönülnek Istentől, és kivonják magukat oltalma alól. Amikor Sátán eléjük tárja csalásait, senki nem védi őket, és könnyen zsákmányul esnek. NR 56.3

„Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élők helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője [hajnala].” (Ézsaiás 8: 19-20) NR 56.4

Ha az emberek készek lennének elfogadni az ember természetéről és a holtak állapotáról kinyilatkoztatott világos, Szentíráson alapuló igazságot, akkor a spiritizmus mindenféle megnyilvánulásában és állításában felismernék Sátán munkáját és hatalmát, jeleit és hazug csodáit. Ahelyett azonban, hogy feladnák a szívük érzéki vágyainak olyan tetszetős szabadságot, tömegek zárják be szemüket a világosság előtt, és az intések ellenére sem változtatnak életükön. Sátán pedig köréjük szövi hálóját, és zsákmányul ejti őket. Mert „nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek, ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak.” (2Thesszalo- nika 2:10-11) NR 57.1

Akik a spiritizmus tanításai ellen felemelik a szavukat, nemcsak embereket támadnak, hanem Sátánt és angyalait is. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei követek hatalmukkal vissza nem szorítják. Ő ma éppen úgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában. Azoknak, akik meg akarnak állni a veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét. NR 57.2