A Nagy Reménység

Sátán tetszeni akar az értelmiségi rétegnek

Művelt és jobb érzésű embereknek az ellenség a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert képes a hálójába fogni. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az emberben — képzeletének szárnyakat adva — büszkeséget ébreszt önnön bölcsessége iránt, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. NR 52.3

Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert, mint annak idején Évát az Éden kertjében. Vágyat ébreszt benne a tiltott tudomány és az ön- felmagasztalás után. Ezek a bűnök okozták Sátán bukását is, és ezzel akarja az embert is megrontani. „Olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz” — mondja. (l Mózes 3:5) A spiritizmus azt tanítja, hogy „az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék az Istenség felé, egészen az örökkévalóságig”. Azt is tanítja, hogy „minden lélek magát fogja megítélni, és nem más”. „Az ítélet igazságos lesz, mert önítélet... A trónt önmagadban hordod.” Egy spiritiszta tanító ezt állította, amikor »lelki öntudatra” ébredt: „Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek voltatok”. Egy másik szerint pedig: „Minden igaz és tökéletes lény tulajdonképpen Krisztus.” NR 53.1

Sátán az örökkévaló Istennek — az imádat igazi tárgyának — igaz-ságossága és tökéletessége helyébe, Isten törvényének, vagyis az emberi vívmányok igazi mércéjének helyébe az ember bűnös és tévedő természetét helyezi. Szerinte ez az imádat egyetlen tárgya, az ítélet egyetlen mércéje, a jellem normája. Ez is haladás, de nem felfelé, hanem lefelé. NR 53.2