A Nagy Reménység

5. Hamis Reménység

A lélek halhatatlanságának elméletét a kereszténység először csak kölcsön vette a pogány filozófiától. Ez a tanítás később, amikor sűrűsödött a hitehagyás sötétsége, keresztény dogmává lett, és kiszorította azt a világos bibliai igazságot, hogy a „halottak semmit nem tudnak”. Tömegek hiszik el — a Szentírás üzenetével ellentétben —, hogy azok a „szolgáló lelkek”, akiket Isten tevékenységgel bízott meg azért, hogy az üdvösség örököseinek hasznára legyenek, meghalt emberek lelkei. (Zsidókhoz írt levél 1:14) NR 51.1

Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modem spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a szent angyalok társaságába kerülnek és sokkal többet tudnak, mint korábban, miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket? Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg — miként azt neves teológusok tanítják —, miért ne beszélgethetnének velük, hogy óvják őket a vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogy utasíthatnák el a megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak öntudatos állapotában? Ezt a szentnek tartott kapcsolatot Sátán felhasználja szándékai megvalósítására. A bukott angyalok, akik teljesítik parancsait, a szellemvilág követeiként jelennek meg. NR 51.2

A gonoszság fejedelme, azt állítva, hogy kapcsolatba hozza az élőket a holtakkal, bűvkörébe vonja az embereket. Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Tömegek, akiket megvigasztal a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély gyanúja nélkül a „megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra figyelnek”. (l Timóteus 4:1) NR 51.3

Amikor ezek a becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen visszatérnek és érintkezhetnek velük, olyan „tapasztalatokról” számolnak be, mintha a „látogatók”, akik állítólag a szellemvilágból jöttek, helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket közölnének velük. Ezzel nyerik meg bizalmukat, és miután az embereket megnyerték, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, közben pedig elfogadtatják a legveszélyesebb tévedéseket. Hamis tanításaik tömegekben találnak szíves befogadásra, méghozzá fenntartás nélkül el is hiszik úgy, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét pedig semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. Ezek a „látogatók” tagadják Krisztus istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. NR 52.1

Az ilyen befolyás alá került emberek figyelmen kívül hagyják azt, amit a Szentírás a Sátán és képviselői által müveit csodákról mond. A fáraó varázslói sátáni segítséggel tudták utánozni Isten tetteit. Pál kijelentette, hogy Krisztus második adventje előtt a sátáni erők ehhez hasonló csodákat fognak művelni. „Sátán munkája a hazugságnak minden hatalmával, jelével és csodájával, és a gonoszság mindenféle csalásával” mutatkozik majd meg. (2Thesszalonika 2:9-10) János apostol elmondja, hogy miként jelentkezik majd ez a csodatevő hatalom az utolsó napokban: „Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni”. (Jelenések 13:13-14) Nem pusztán érzéki csalásokról szól ez a jövendölés. Sátán eszközei nemcsak színlelik a csodákat, amelyekkel félrevezetik az embereket, hanem tényleg képesek csodát művelni. NR 52.2