A Nagy Reménység

4. Örökké Élni

Az emberiség még csak a hajnalát élte történelmének, Sátán azonban, aki lázadás szított a mennyben, munkába fogott, hogy megcsalja és az Isten kormányzata elleni harcában, maga mellé állítsa az egész föld la-kosságát. A mennyben azt hangoztatta, hogy Isten törvénye zsarnoki, sérti teremtményei érdekeit. Az a tény azonban, hogy Ádám és Éva, míg engedelmeskedett Isten törvényének, tökéletesen boldog volt, cáfolta Sátán állításait. Az első, bűnt még nem ismert párnak készített otthon láttán Sátán irigykedni kezdett. Elhatározta, hogy elbuktatja az embert, és Istentől elszakítva a maga uralma alá vonja, hogy birtokba vehesse a földet, ahol mint a Magasságos Isten vetélytársa, felállíthassa birodalmát. NR 37.1

Ha az ördög megmutatta volna igazi arcát, Ádám és Éva szóba sem állt volna vele, mert Isten felhívta figyelmüket erre a veszélyes el-lenségre. Sátán azonban rangrejtve dolgozott. Célja biztos eléréséért eltitkolta szándékát. Megszólította Évát. A kígyót — amely kezdetben csodálatosan szép teremtmény volt — használta fel médiumként, és így szólt: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” Ha Éva nem áll szóba a kísértővei, elháríthatta volna a veszélyt. „Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: „Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” (l Mózes 3:2-5) NR 37.2

Éva engedett a kísértésnek, és befolyására Ádám is vétkezett. Mind-ketten elfogadták, amit a kígyó mondott. Kételkedtek Teremtőjükben. Azt gondolták, hogy korlátozza szabadságukat, és ha elvetik azokat a szabályokat, amiket felállított, nagy bölcsességhez és dicsőséghez juthatnak. NR 37.3

Mit is tapasztalt Ádám, miután bűnbe esett? Azt, amit Sátán elhitetett vele? Dicsőséges lett az élete? Ha igen, akkor valóban nagy áldás fakadt a törvényszegésből, és bebizonyosodott, hogy Sátán az emberiség jótevője. Ádám azonban nem ezt tapasztalta. Isten azt mondta, hogy a bűn büntetéseként az ember visszatér a földbe, ahonnan vétetett. „Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Mózes 3:19) Sátán szavai — „megnyílik a szemetek” — csak egy vonatkozásban bizonyultak igaznak. Az engedetlen Ádám és Éva szemét Isten megnyitotta, hogy felismerjék oktalanságukat. Most már ismerték a bűnt és a törvényszegés keserű gyümölcsének ízét. NR 38.1

A halhatatlanságot, amit Isten az engedelmesség feltételeként ígért, a törvényszegő ember eljátszotta. Ádám nem örökíthette át utódaira azt, ami már az ő sajátja sem volt. Az elbukott ember számára ettől fogva semmi remény nem lett volna, ha Isten — Fiának odaáldo- zásával — nem teszi elérhetővé a halhatatlanságot. Míg a halál „minden emberre átterjedt”, „azáltal, hogy mindenki vétkezett”, Krisztus „megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”. (Róma 5:12; 2Timóteus 1:10) Az ember egyedül Krisztus által lehet örök életű. Ő szólt így: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet.” (János 3:36) NR 38.2