A Nagy Reménység

Tökéletes bizonyíték

Isten elégséges bizonyítékot adott Igéjében a maga isteni jelleméről. A véges emberi elme azonban nem képes arra, hogy teljesen felfogja a végtelen Isten terveit és szándékait. Istent nem lehet kikutatni, és ne is próbálkozzunk annak a függönynek a fellebbentésével, amely mögött fensége rejtőzik! „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismere-tének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33) Abból, amit fel tudunk fogni, hogyan viszonyul hozzánk, milyen szándékai vannak velünk, határtalan szeretettel és irgalommal párosuló végtelen hatalmat láthatunk meg. A mi Atyánk mindent bölcsen és igazságosan irányít, mi pedig ne legyünk elégedetlenek és bizalmatlanok, hanem tisztelettel és hódolattal hajtsuk meg a fejünket előtte! Terveiből csak annyit nyilatkoztat ki, amennyinek ismerete a javunkat szolgálja. Azt pedig, ami ezen túl van, bízzuk arra a kézre, amely mindenható, és arra a szívre, amely tele van szeretettel! NR 33.2

Isten elég bizonyítékot adott ahhoz, hogy hinni tudjunk, de soha nem fogja a hitetlenség minden okát megszüntetni. Aki okot keres a kételkedésre, fog találni. Akik pedig addig nem hajlandóak Istenben hinni és szavának engedelmeskedni, amíg minden akadály és a kétely minden lehetősége el nem tűnik, azok soha nem fogják megismerni a világosságot. NR 33.3

Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami ellenségeskedés Istennel, a meg nem újult szív természetes hajtása. A hitet a Szentlélek ébreszti; és a hit csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítés nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha az ember szívesebben foglalkozik a kételyeivel és a kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy kételyei egyre erősödnek. NR 34.1

Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyel-mének bizonyítékait, meggyalázzák őt. Ahelyett, hogy befolyásuk másokat Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja őket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat, és eltakarják a napfényt más növényektől. A növények elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. Ezek a meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig tanúskodik ellenük. A kételkedés magvait vetik, amelyek kifogyhatatlanul teremnek. NR 34.2

Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes ki-fogásolása helyett figyeljenek arra a fényre, amelynek a sugarai már érintették őket, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán. NR 34.3

Sátán tud szolgálni az igazsághoz megtévesztően hasonlító hami-sítvánnyal, becsapva azokat, akik engedik magukat becsapni, akik sze-retnék elkerülni az igazság kívánta önmegtagadást és áldozatot. De Sátán egyetlen olyan embert sem tud hatalmában tartani, aki őszintén vágyik megismerni az igazságot — bármibe kerül is. Krisztus az igazság. „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (János 1:9) „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, az felismeri, hogy az a tanítás Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” — mondta Jézus. (János 7:17) A Szentlélek Isten pedig vezeti az embert, hogy minden igazságot, amelyet felfoghat, felismerjen. Azok, akik Krisztust követik, nagyon keveset tudnak azokról a cselszövésekről, amelyeket az ellenség szövöget ellenük. A mennyei felség azonban meghiúsítja ezeket az álnok terveket, és helyette a maga dicsőséges terveit valósítja meg. Megengedi ugyan, hogy az Őt követők kísértések pergőtüzébe kerüljenek, mert ezeknek a „tüzeknek” fontos szerepük van végső győzelmük kivívásában, ám ezekben — az olykor nagyon fájdalmas — próbatételekben Isten egyáltalán nem leli örömét. Mégsem egyeztethető össze szentségével az, ha távol tartja népétől a kísértéseket. A próbának éppen az a célja, hogy ellenállóvá tegye az embert a gonosz minden csábításával szemben. NR 34.4

Sem gonosz emberek, sem ördögök nem gátolhatják meg Isten munkáját, és nem zárhatják el Őt népétől, ha gyermekei szelíd, töredelmes szívvel megvallva és elhagyva bűneiket, hittel igénylik ígéreteit. Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak — akár nyílt, akár titkos — ellen lehet állni, de „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! — mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4:6) NR 35.1

„De ki az, aki bántalmazni fog titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra?” (l Péter 3:13) Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha ő Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, ellenállásba ütközik, és alulmarad. Ezért igyekszik a kereszt katonáit kimozdítani szilárd erődjükből, ő pedig lesben áll seregével, hogy elpusztítsa azokat, akik területére merészkednek. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának. NR 35.2

Egy napig, de még egyetlen óráig sincs senki biztonságban imád-kozás nélkül. Különösen azért kérjünk bölcsességet az Úrtól, hogy megértsük Igéjét. Az ige rávilágít a kísértő mesterkedéseire, és arra, hogy miként lehet legyőzni. Sátán ügyesen tudja idézni a Szentírást. Saját magyarázatát fűzi az igeszakaszokhoz, azt remélve, hogy az embert el tudja buktatni. Kutassuk a Bibliát alázatos szívvel, és soha ne felejtsük el, hogy Istenre kell támaszkodnunk! Vigyázzunk állandóan, hogy Sátán tőrbe ne csaljon; és imádkozzuk hittel, szüntelen: „Ne vigy minket kísértésbe” (Máté 6:13). NR 35.3