Gyermeknevelés

II. Módszerek és tankönyvek

4. fejezet — Tanítási módszerek

A szülői irányítás legyen tanulmányotok tárgya — A szülők munkája ritkán olyan, amilyennek lennie kellene... Szülők, tanulmányoztátok-e, hogyan kell bölcsen vezetnetek gyermekeitek akaratát és ösztöneit? Hajlítsátok a fiatal vesszőszálakat, hogy Istenbe kapaszkodjanak. Nem elég azt mondani: csináld ezt, tedd azt, s aztán megfeledkezni arról, hogy mit követeltetek, hogy a gyermekek elvégezték-e a rájuk bízott feladatot, vagy sem. Készítsetek utat gyermekeitek számára, hogy örömmel teljesítsék parancsaitokat; irányítsátok a szőlővesszőket, hogy Jézusba kapaszkodjanak... Tanítsátok őket arra, hogy az Úr segítségét kérjék, éberek legyenek meglátni az élet apró dolgaiban rejlő kötelességeket, amelyek elvégzésre várnak, és segítőkészek legyenek otthon. Ha ti nem nevelitek őket, valaki más fogja ezt megtenni. Sátán csak a lehetőségre vár, hogy elszórja szívükben gyomnövényeinek magvát.¹
Gyn 16.1

Nyugodt lelkülettel és szerető szívvel végezni a feladatot — Nővérem, anyasággal járó kötelezettségekkel bízott meg az Úr... Meg kell tanulnod a megfelelő nevelési módszerek alkalmazását és tapintatra kell szert tenned, ha azt akarod, hogy kicsinyeid megtartsák az Úr útját. Kitartóan törekedj arra, hogy a lehető legmagasabb lelki és szellemi műveltséggel rendelkezz, hogy nyugodt lelkülettel és szerető szívvel oktathasd és nevelhesd gyermekeidet, tiszta törekvéseket plántálhass beléjük, s ápolhasd bennük a szeretetet a tiszta és szent dolgok iránt. Tanulj alázatos gyermekként Krisztus iskolájában; kitartóan képezd erőidet, hogy a legtökéletesebb, legalaposabb munkát végezhesd otthonodban, mind példamutatásod, mind tanításod által.²
Gyn 16.2

A nyugodt, szelíd bánásmód hatása — Kevesen tulajdonítanak jelentőséget a szelíd, de határozott nevelési módszer jó hatásának - akár már a csecsemőgondozásban is. Az ingerlékeny anya vagy gondozónő ingerültté teszi a karjaiban levő gyermeket, míg a szelíd bánásmód lecsendesíti a kicsi nyugtalanságát.³
Gyn 17.1

Megvizsgálni az elméleteket — A könyvek tanulmányozásának nem sok haszna van, ha nem valósíthatók meg a belőlük nyert ötletek a gyakorlatban. A mások szerint legértékesebb javaslatokat sem szabad gondolkodás és válogatás nélkül elfogadni, mert nem biztos, hogy egyformán alkalmazhatók minden anya helyzetében és minden gyermek vérmérsékletére. Az anya tanulmányozza alaposan mások tapasztalatait, jegyezze a különbségeket azok és a saját módszerei között, majd próbálja ki a gyakorlatban óvatosan azokat, amelyek valóban értékesnek ígérkeznek.⁴
Gyn 17.2

Ősidőkben alkalmazott módszerek — Izráel hűségesei már a legrégibb időkben nagy figyelmet szenteltek a nevelésnek. Az Úr utasítása volt, hogy a gyermekek már csecsemőkoruktól kezdve taníttassanak az Ő jóságára és hatalmára, amint az törvényében és Izráel történelmében megnyilvánul. Az énekeken, imákon és a Szentírás tanításain keresztül a szülők gyermekeik nyiladozó elméjéhez alkalmazkodva oktatták őket arra, hogy Isten törvénye az Ő jellemének kinyilatkoztatása, s hogy amiképpen befogadják a törvény alapelveit a szívükbe, úgy rajzolódik ki Isten képmása értelmükben és lelkűkben. Az iskolában és otthon is többnyire szóban folyt a tanítás, de a fiatalok megtanulták a héber iratok olvasását is, és az ótestamentumi bibliai pergamentekercsek nyitva álltak számukra a tanulmányozásra.⁵ Gyn 17.3

Kedvességgel és szeretettel — Az apák és anyák különleges feladata, hogy kedvességgel és szeretettel oktassák gyermekeiket. Meg kell mutatniuk, hogy mint szülők, ők irányítanak, s nem a gyermekek vezetik őket. Engedelmességet kell követelniük gyermekeiktől.⁶ Gyn 18.1

A nyugtalan lélek, természetéből fakadóan rosszra indít. Ha az értelem nincs jobb dolgokkal elfoglalva, azokra figyel, amiket Sátán sugall. A gyermekek számára nélkülözhetetlen az irányítás, a biztonságos ösvényen való terelgetés, a bűntől való visszatartás. Kedvességünkkel megnyerhetjük szívüket és megerősíthetjük őket a jó cselekedetekben.⁷ Gyn 18.2

Apák és anyák, ünnepélyes feladat van rátok bízva! Gyermekeitek örökkévaló üdvössége múlik a ti viselkedéseteken. Hogyan nevelhetitek sikeresen gyermekeiteket? Nem szidással, mert az nem vezet eredményre. Beszéljetek gyermekeitekkel úgy, mint akik bíznak az ő értelmükben. Foglalkozzatok velük kedvesen, gyengéden, szeretettel. Mondjátok meg nekik: Isten azt szeretné, hogy jól neveltek és műveltek legyenek és az Ő munkatársaivá váljanak. Ha elvégzitek a munka rátok eső részét, bízhattok az Úrban, hogy Ő is elvégzi a magáét.⁸
Gyn 18.3

Szánjatok időt az elmélkedésre! — Minden anyának időt kell szánnia arra, hogy együtt elmélkedjen gyermekeivel, kijavítsa hibáikat és türelemmel tanítsa őket a helyes útra.⁹
Gyn 18.4

Változtatni kell a nevelési módszeren — A legnagyobb gondossággal kell oktatni a fiatalokat, és a módszereken úgy változtatni, hogy fejlesszék az értelem nemes erőit... Csak kevesen ismerik az elme legfontosabb szükségleteit, s hogy miként kell irányítani a fejlődő értelmet, gondolkodást és a fiatalok érzéseit.¹⁰
Gyn 18.5

Az első tanítások: a szabad ég alatt — Engedjétek kicsinyeiteket a szabad ég alatt játszadozni; hadd hallhassák a madarak énekét és ismerjék meg Isten szeretetét az Ő csodálatos munkáinak megnyilatkozásából! Adjatok nekik egyszerű tanításokat a természet könyvéből; és ahogy bővülnek az ismereteik, a később könyvekből tanult leckék ezekhez kapcsolódva mélyen rögződnek majd az emlékezetükben.¹¹ Gyn 18.6

A földművelés nagyon alkalmas munka a gyermekek és fiatalok számára, mert közvetlen kapcsolatba hozza őket a természettel és a természet Urával. Hogy tanulóinknak kedvező feltételeket biztosíthas- sunk, amennyire ez megvalósítható, legyenek iskoláink közelében megművelésre alkalmas, terjedelmes földterületek és virágoskertek. Gyn 18.7

Az ilyen környezetben folyó nevelés összhangban van az isteni utasításokkal, amelyeket a fiatalok tanításához adott... Különösen nagy értéket jelent azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akik nyugtalanok, akiket a könyvekből való tanulás fáraszt, és nehezen tudják megjegyezni az olvasottakat. Számukra egészség és boldogság rejlik a természet tanulmányozásában; s ezek a benyomások nem halványodnak el elméjükben, mert elfoglaltságuk tárgyai állandóan a szemük előtt vannak.¹²
Gyn 19.1

Taníts röviden, érdekesen! — Ha a szülők hűségesen elvégzik a rájuk eső részt, parancsra új parancsot, szabályra új szabályt adva, s tanításaikat röviddé és érdekessé teszik - nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is megvalósítva azokat -, az Úr együtt munkálkodik majd erőfeszítéseikkel, és eredményes tanítókká teszi őket.¹³
Gyn 19.2

Mondd egyszerűen, ismételd gyakran! — Azoknak, akik gyermekeket oktatnak, kerülniük kell az unalmas eszmefuttatásokat. Legyenek rövidek és lényegre törőek. Ha sok a mondanivaló, osszátok fel inkább többszöri, rövid elmondásra... A kevés, de érdekes szó sokkal hatásosabb lesz, mint az egész egyszerre. A hosszú prédikációk megterhelik a gyermekek értelmét. A túl sok beszéd egyenesen a lelki tanítás meggyűlöléséhez vezet, ugyanúgy, mint ahogyan a túl sok evés a gyomrot megterhelve az ételtől való megundorodáshoz. Az ember értelme könnyen telítődik a sok szónoklattal.¹⁴
Gyn 19.3

Önálló gondolkodásra ösztönözni — Miközben a gyermekek és fiatalok tárgyi ismereteket szereznek tanítóiktól és a tankönyvekből, engedjétek nekik levonni a tanulságokat és felismerni az igazságot a maguk számára. Amikor kertészkednek, kér-dezzétek meg őket, mit tanultak a növények gondozása közben! Amikor egy szép tájat látnak, kérdezzétek meg tőlük, hogy miért ruházta fel Isten az erdőket és mezőket oly gyönyörű és változatos színárnyalatokkal? Miért nem színezett mindent komor sötétbarnára? Amikor virágot szednek, ébresszétek fel bennük azt a gondolatot, hogy miért őrizte meg Isten számunkra az Éden e vándorainak szépségét? Tanítsátok meg őket arra, hogy észrevegyék Isten róluk való gondoskodásának bizonyítékait, melyek a természetben mindenütt megnyilvánul- nak! Mert minden dolog csodálatosan alkalmazkodik szükségleteinkhez, és boldogságunkat szolgálja.¹⁵
Gyn 19.4

Irányítani a gyermekkori élénkséget — A szülők ne gondolják, hogy kötelességük elfojtani gyermekeik elevenségét, csak értsék meg: mindenképpen helyes irányba kell azokat terelni, megfelelő neveléssel. Ezek az élénk ösztönök olyanok, mint a gondozatlan szőlővessző, ami túlfut az ágon, és kacsaival gyenge támasztékba kapaszkodik. Ha a szőlőtövek nem megfelelő támogatással nőnek, csak a semmibe vész energiájuk. Ugyanígy van ez a gyermekeknél is: erőiket helyes irányba kell terelni, olyan elfoglaltságot adva kezeiknek és elméjüknek, ami fejleszti testi és szellemi képességeiket.¹⁶
Gyn 20.1

Segítőkészségre tanítás a korai években — Már egészen kicsi korban szolgálatkészségre kell tanítani a gyermeket. Mihelyt elég fejlett testileg és szellemileg, bízzuk meg otthoni feladatokkal. Ösztönözzük arra, hogy igyekezzen szüleinek segíteni; buzdítsuk önmegtagadásra és önuralomra; arra, hogy mások boldogságát és kényelmét fontosabbnak tartsa, mint a sajátját; lesse az alkalmat, amikor örömet szerezhet és segíthet testvéreinek és játszótársainak, s fejezze ki kedvességét az öregek, betegek és szenvedők iránt! Minél inkább áthatja az otthont az igazi szolgálat légköre, annál jobban kifejlődik ez a lelkület a gyermekek életében. Megtanulnak örömet találni a másokért való szolgálatban és áldozathozatalban.¹⁷ Gyn 20.2

Szülők, segítsetek gyermekeiteknek, hogy Isten akaratát cselekedjék, hűségesen elvégezve azokat a kötelességeket, amelyek kimondottan rájuk mint családtagokra hárulnak! Ez a legértékesebb tapasztalataik közé tartozik. Megtanítja őket, hogy ne saját magukra gondoljanak elsősorban, ne a vágyaikra és saját szórakozásukra. Türelmesen neveljétek őket arra, hogy kivegyék részüket a családi élet terheiből.¹⁸
Gyn 20.3

Ismételt, apró figyelmességek által fejlesszük a jellemet! — Gyermekeitek nevelésekor tanulmányozzátok a természetben rejlő isteni leckéket! Hogyan nemesítenétek a szegfűt, rózsát vagy liliomot? Kérdezzétek meg a kertészt, mit tesz azért, hogy minden ág és levél olyan gyönyörűen zsendül, szépen és arányosan növekszik? El fogja mondani, hogy ezt nem lehet durván csinálni, mert az erőszak csak letörné a gyönge hajtásokat. Gyakran ismételt, apró figyelmességekre van szükség. Öntözte a talajt, védte a fejlődő növényeket a vad szél rohamoktól, a perzselő naptól, Isten pedig megadta nekik, hogy szépen kiviruljanak s kedvességben pompázzanak. Gyermekeitekkel a kertész módszere szerint bánjatok! Gyengéd érintéssel, szerető szolgálattal törekedjetek jellemüket Krisztus jellemének mintájára alakítani.¹⁹
Gyn 20.4

Figyeljetek a csekély dolgokra is! — Mekkora hibát követnek el a gyermekek és fiatalok nevelésében a kivételezéssel, kényeztetéssel és dédelgetéssel! Így önzővé és haszontalanná válnak; hiányozni fog belőlük az élet apró feladataihoz szükséges tetterő, és jellemük nem szilárdul meg az egyszerű, mindennapi kötelességek teljesítése által... Gyn 21.1

Senki sem lehet alkalmas nagy horderejű munka elvégzésére anélkül, hogy ne lenne hűséges az apró kötelességek teljesítésében. A jellem és lélek formálódása fokozatosan megy végbe, és arányban áll a feladatok elvégzésébe fektetett erőfeszítésekkel. ²⁰
Gyn 21.2

A tehetséges gyermekek nagyobb óvatosságot igényelnek — Gyermekeink elméjébe kell vésnünk, hogy nem jöhetnek-mehetnek, öltözködhetnek és cselekedhetnek a saját tetszésük szerint... Ha vonzó külsővel vagy kivételes képességekkel rendelkeznek, nevelésükre még nagyobb gondot kell fordítani, nehogy ezek az adottságok átokká váljanak számukra. Rosszul használva e tálentumokat, képtelenné válhatnak arra, hogy józanul viselkedjenek, s a hízelgés, a hiúság és a kérkedés szeretete miatt alkalmatlanná válnak egy jobb életre.²¹
Gyn 21.3

Óvakodni kell a kényeztetéstől — Ne szenteljetek túlzott figyelmet a gyermekeknek, hanem hagyjátok, hogy megtanulják elfoglalni magukat! Ne állítsátok őket a figyelem középpontjába, ne mutogassátok a látogatók előtt mint csodás tehetségeket vagy jó eszűeket, hanem amennyire csak lehetséges, hagyjátok meg őket gyermeki egyszerűségükben. Manapság sok gyermek törtető és szemtelen, s ennek az egyik fő oka, hogy túl sokat dicsérgetik őket, okos mondásaikat gyakran emlegetik a fülük hallatára. Igyekezzetek keveset feddeni, ugyanakkor ne árasszátok el őket dicsérettel és kényeztetéssel! Sátán mindkét esetben hamar elveti gonosz magvait a fiatal szívekben, s nektek nem szabad ehhez táptalajt adni.²²
Gyn 21.4

Olvassatok gyermekeiteknek! — Ragadjatok meg minden segítséget, amit csak tudtok, könyveink és kiadványaink tanulmányozásából. Szánjatok időt rá, és olvassatok gyer- mekeiteknek! Alakítsatok otthoni olvasókört, amelyben a családtagok társulhatnak egymással az olvasásban, napi elfoglaltságaikat és gondjaikat félretéve. A fiataloknak, akik megszokták az olcsó kisregények és a ponyvairodalom olvasását, különösen nagy előnyére válik az esti családi tanulásban való részvétel.²³ Gyn 21.5

Ne csak “mondd”, hanem “oktasd”! — A szülőkre van bízva a nevelés és oktatás nagyszerű munkája, gyermekeik felkészítése az örök életre. Sok szülő azt gondolja, hogy ha táplálja s ruházza kicsinyeit, s a világ színvonalának megfelelően neveli őket, ezzel már megtette kötelességét. Túlságosan elfoglaltak üzleti ügyeikkel és szórakozásaikkal ahhoz, hogy nevelni tudnák gyermekeiket. Nem arra tanítják őket, hogy képességeiket Megváltójuk dicsőségére használják. Salamon nem azt mondta, hogy mondd el a gyermeknek az utat, amin járnia kell, hanem: “Oktasd a gyermeket az útra, amin járnia kell, és mikor megvénhedik sem tér el attól.” (Péld. 22:6)²⁴
Gyn 22.1

Önuralomra nevelés — Ember soha nem vállalhat nagyobb gondosságot és gyakorlatot követelő munkát, mint a gyermekek és fiatalok irányítása és nevelése. Semminek nincs olyan erős befolyása életünkben, mint a korai éveinkben bennünket körülvevő dolgoknak. Az emberi természet háromrétű, s a Salamon adta nevelési útmutató magában foglalja mindhármat - a testi, szellemi és erkölcsi erők helyes fejlődését. Hogy ezt a munkát megfelelően elvégezhessék, a szülőknek és tanítóknak maguknak is meg kell érteniük az “utat, amin a gyermeknek járnia kell”. Ez többet foglal magában, mint csupán könyvek tudományát vagy iskolai oktatást. Tartalmazza a mértékletesség gyakorlását, a testvéri szeretetet és kedvességet, az istenfélelmet, a kötelességeink teljesítését magunk, felebarátaink és Isten iránt. Gyn 22.2

A gyermekek nevelését más elveknek kell irányítaniuk, mint az oktalan állatok idomítását. Az erőszak csak rászoktat a mesternek való engedelmességre, de a gyermeknek meg kell tanulnia uralkodni magán. Az akaratot alá kell rendelni annak, amit az ész és a lelkiismeret diktál. Egy gyermek lehet annyira fegyelmezett, hogy az állathoz hasonlóan nincs saját akarata, de így egyénisége beleolvad tanítójáéba. Az ilyen nevelés esztelen, és hatása végzetes, mert a gyermekből hiányozni fog a határozottság, s képtelen lesz az önálló döntésre. Gondolkodása, mivel nem aktivizálja, nem fejlődik, s nem tanulja meg, hogy elvből cseleked- jen. Amennyire csak lehetséges, önállóságra kell nevelni minden gyermeket. A különböző képességek gyakorlása közben rájön majd, melyek az erősségei, és mi az, amiben hiányosságai vannak. Az igazán bölcs tanító különleges figyelmet fordít a gyengébb vonások fejlesztésére, hogy a gyermek kiegyensúlyozott, harmonikus jellemet alakíthasson ki.²⁵ Gyn 22.3