Gyermeknevelés

5. fejezet — A Biblia mint tankönyv

A gyermek első tankönyve — A Biblia legyen a gyermekek első tankönyve, s a szülők ebből a könyvből adjanak nekik bölcs, megfelelő oktatást. Isten szava az élet törvénye. A gyermekek megtanulhatják belőle, hogy Isten az ő Atyjuk, s Igéjének csodálatos tanításaiból megismerhetik az Ő jellemét. Ezeket az elveket gondolkodásukba vésve meg kell tanulniuk igazságot cselekedni. ¹
Gyn 24.1

Az ígéretek, áldások és feddések könyve — Az anyának mindig lelki és szellemi frissessége teljében kell készen állnia, feltöltődve Isten Szavának ígéreteivel, áldásaival. Tisztában kell lennie a tiltott dolgokkal is, hogy amikor gyermekei vétkeznek, eléjük tárhassa azokat mint az Úr szavának feddését, s megértesse velük, mennyire megszomorították Isten Lelkét. Tanítsátok meg nekik, hogy Jézus helyeslő mosolya sokkal nagyobb érték, mint akár a föld leggazdagabb, legrangosabb vagy legtanultabb embereinek elismerése, dicsérete, vagy hízelgése. Vezessétek őket Jézus Krisztushoz nap nap után szeretettel, gyengéden és komolyan, s ne hagyjátok, hogy bármi is elterelje figyelmeteket e fontos munkáról.²
Gyn 24.2

Tanulmányozása építi a jellemet — A gyakorlati életbe áthelyezett bibliai tanításoknak erkölcsi és vallásos jellemformáló hatásuk van. Timótheus megtanulta és gyakorolta ezeket a tanításokat. A nagy apostol gyakran helyesbítette őt, kérdéseket tett fel neki az írásokból, s a szent történelemmel kapcsolatban. Rámutatott, hogy milyen fontos a gonoszság minden útjának elkerülése, s biztosította őt arról, hogy az áldás minden igaz és hűséges embert meglátogat és nemes férfiassággal ajándékoz meg. Gyn 24.3

Ez a nemes és mindent magában foglaló, valódi férfiasság nem alakul ki véletlenül. Ezt csak a korai években folytatott jellemépítés és Isten törvényének otthoni gyakorlása eredményezheti. Az Úr mindenki hűséges erőfeszítéseit megáldja, aki úgy tanítja gyermekeit, ahogyan Ő elrendelte. ³ Gyn 24.4

Isten szeretetéről mint örömhírről beszél — Neveljék a gyermekeket minden családban az Úr gondozása és figyelmeztetései szerint. Tartsák ellenőrzés alatt a gonosz hajlamokat, űzzék el a rossz hangulatot. A gyermekeket arra kell oktatni, hogy ők Isten tulajdonai, akik az Ő drága vérén vétettek meg, s nem élhetik a szórakozás és hiábavalóság életét saját ötleteiket, akaratukat követve, ugyanakkor Isten gyermekei közé számláltatva. Kedvességgel és türelemmel kell tanítani őket... Gyn 25.1

A szülők tanítsák gyermekeiket Isten szeretetére úgy, hogy ez kellemes, kedves alkalom legyen a családi körben, s a gyülekezet is vegye fel és hordozza felelősségét, hogy ugyanolyan jól táplálja a nyáj bárányait, mint juhait.⁴
Gyn 25.2

Történetei biztonságot nyújtanak a félénk gyermeknek — Csak Isten jelenlétének tudata űzheti el a félelmet, amely a félénk gyermek számára az életet teherré teheti, ezért segítsünk, hogy rögződjék emlékezetében az ígéret: “Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsolt. 34:8) Gyn 25.3

Olvassátok el nekik a csodálatos történetet, ahol Elizeus és a fegyveres ellenség között a mennyei angyalok hatalmas serege táborozott. Gyn 25.4

Olvassátok el, hogyan jelent meg Isten angyala a halálra ítélt Péternek a börtönben, s hogyan vezette ki Isten szolgáját biztonságban a fegyveres őrség mellett, tömör ajtókon, erős zárakkal és reteszekkel ellátott nagy vaskapukon áthaladva. Gyn 25.5

Vagy olvassatok nekik arról az eseményről, amikor a rab Pál, útban kihallgatása és kivégzése felé a tengeren, a reménység és bátorítás e nagyszerű szavait intézte a viharban hánykolódó, munkától, virrasztástól és hosszú koplalástól kimerült katonákhoz és tengerészekhez: “Jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek... Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, Akié vagyok, Akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell néked állnod, és ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, akik teveled hajóznak.” Ebben az ígéretben bízva Pál biztosította társait: “Közületek senkinek sem esik le egy hajszála sem a fejéről.” Úgy is lett. A fedélzet összes pogány katonája és tengerésze megmenekült, mert volt egy ember a hajón, akin keresztül Isten dolgozni tudott. “Mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.” (Ap. csel. 27:22-24, 34, 44) Gyn 25.6

Ezek a dolgok nem csupán azért írattak le, hogy olvassuk őket és csodálkozzunk rajtuk, hanem hogy ugyanaz a hit munkálkodjék ben- nünk is, mint Isten régi korokban élt szolgáiban. Ma sem kisebb a Szentlélek munkája a hívő szívekben, akik az Ő hatalmának közvetítői.⁵ Gyn 25.7

Legyetek hitben erősek és tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy mindnyájan Istentől függünk. Olvassátok el nekik a négy héber ifjú történetét, és tudatosítsátok bennük, milyen jó befolyást árasztott Dániel korában a pontos, szigorú ragaszkodás az elvekhez. ⁶
Gyn 26.1

A bibliai tanítások az egész életre szólnak — A szülők tanítsák gyermekeiket a bibliai példákból úgy, hogy azok leegyszerűsítve könnyen érthetőek legyenek.8 ⁷ Gyn 26.2

Tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy Isten parancsolatainak életük szabályaivá kell válniuk. Megtörténhet, hogy a körülmények elválasztják őket szüleiktől és otthonuktól, de a gyermek- és ifjúkorban kapott oktató példák áldásukra lesznek egész életükön keresztül.⁸ Gyn 26.3