Gyermeknevelés

4/84

3. fejezet — Mikor kezdődik a gyermeknevelés?

A nevelés a csecsemőkorban kezdődik — A “nevelés” többet jelent annál, mint tanulmányokat folytatni valamely iskolában. A nevelés az anya karján ülő csecsemőnél kezdődik.1 Gyn 14.1

A szülők iskolába küldik a gyermekeiket, és úgy gondolják, hogy ezzel gondoskodtak nevelésükről. De ez sokkal nagyobb jelentőségű annál, mint ahogyan sokan gondolkodnak felőle: magában foglalja a csecsemőből gyermekké, a gyermekből ifjúvá és az ifjúból felnőtté válás egész folyamatát. A nevelésnek azonnal meg kell kezdődnie, mihelyt a gyermek felfogóképessége nyiladozni kezd. 2
Gyn 14.2

Amikor az elme a legfogékonyabb — A tanítás és nevelés munkáját csecsemőkorban kell elkezdeni, mert a gyermek gondolkodása ekkor még redkívül fogékony, s jó az emlékezőképessége is.3 Gyn 14.3

A gyermekeket hatékonyan kell oktatni az otthon iskolájában a bölcsőtől a felnőttkorig. Ugyanúgy, mint bármely más, jól irányított iskola esetében, a tanítóknak gyarapítaniuk kell ismereteiket, különösen az anyának, aki a legfőbb tanító az otthonban: itt kell megtanulnia élete legértékesebb leckéit.4 Gyn 14.4

Szülői kötelesség a helyes szavak használata... Ha a szülők nap nap után tanulnak Krisztus iskolájában, aki szereti őket, akkor Isten örökkévaló szeretetének történetét újra és újra elismétlik az otthon kicsiny nyájának. Így mielőtt még a gyermekek értelme teljesen kifejlődne, helyes lelkületet nyerhetnek szüleiktől.5
Gyn 14.5

Szentelj figyelmet a korai nevelés tanulmányozásának! — A gyermekek korai nevelését mindenki gondosan tanulmányozza! A nevelést hivatásként kell végeznünk, mert az ember üdvössége nagyrészt attól a tanítástól függ, amelyet gyermekkorában kap. A szülőknek, nevelőknek tisztán kell tartaniuk szívüket és életüket, ha arra vágynak, hogy gyermekeik tiszták legyenek. Nekünk mint apáknak és anyáknak, nevelnünk és fegyelmeznünk kell magunkat is, s a család tanítóiként csak ezután készíthetjük fel gyermekeinket az örökkévaló örökségre. 6 Gyn 14.6

A helyes kezdet fontossága — Gyermekeid Isten tulajdonai, akik “áron vétettek meg”. Legyetek nagyon következetesek abban, hogy krisztusi módon bánjatok velük. 7 Gyn 15.1

A fiatalokat gondosan és józanul kell nevelni, mert a gyermek- és fiatalkorban kialakult rossz szokások többnyire végigkísérnek az egész életen keresztül. A jó Isten segítsen nekünk meglátni a helyes kezdet fontosságát!8
Gyn 15.2

Az első gyermekre különös figyelmet kell fordítani — Az első gyermeket különösen nagy gonddal kell nevelni, mert ő is tanítja majd a többieket. A gyermekek azok befolyása szerint fejlődnek, akik körülveszik őket. Ha olyanok hatnak rájuk, akik zajosak és féktelenek, akkor ők maguk is elviselhetetlenek lesznek.9
Gyn 15.3

A palánta - példázat a gyermeknevelésről — A növény fokozatos fejlődése a kicsiny magból jó példa a gyermek neveléséhez: “először a fű, aztán a kalász, aztán a teljes búza a kalászban” (Mk. 4:28). Gyn 15.4

Ő aki ezt a példát adta, teremtette a pici magot, adott neki életképességet, és rendelt törvényeket, amelyek irányítják a fejlődését. A Krisztus által példabeszédekben tanított igazság megvalósult saját életében. Ő a mennyek Fensége, a dicsőség Királya megszületett Betlehemben, anyja gondozására szoruló, gyámoltalan csecsemőként. Gyermekkorában gyermekként beszélt és cselekedett; tisztelte szüleit és segítőkészen teljesítette kéréseiket; ugyanakkor értelme első nyiladozásától kezdve állandóan növekedett a kegyelemben és az igazság ismeretében.10 Gyn 15.5