Gyermeknevelés

6. fejezet — A természet könyve

A tanítások kiapadhatatlan forrása — A Biblia után fő tankönyvünk a természet legyen.¹ A kisgyermek számára - aki még nem alkalmas arra, hogy nyomtatott lapokról olvasson, vagy a tantermi oktatás hétköznapjaiba bevezessék - a természet az örömök és tanítások kiapadhatatlan forrását nyújtja. Szívük, amely még nem keményedett meg a gonosszal való állandó érintkezéstől, gyorsan felismeri Azt, akinek jelenléte átjár minden teremtett dolgot. Fülük, melyet még nem tompított el a világ zaja, felfigyel Annak hangjára, aki a természet megnyilatkozásain keresztül szól hozzá. A természet tanítása az idősebbeknek sem nyújt kevesebb élményt, hiszen nekik is állandóan szükségük van a lelki és örökkévaló dolgok csendes tanúságtevőire. ²
Gyn 27.1

Az Éden tankönyve — A természet egész világa úgy teremtetett, hogy Isten dolgainak tolmácsa legyen. Adám és Éva édeni otthonában a természet telve volt Isten ismeretével. Érzékeny füleik összhangot hallottak a bölcsesség hangjában. Szemeiken keresztül szívükig hatoltak a mennyei tanítások, mert érintkeztek Istennel az Ő teremtett munkáiban.³ Gyn 27.2

Az élő tanításokat eléjük táró természet könyve az oktatás és gyönyörűség kimeríthetetlen forrását nyújtotta nekik. Isten neve volt írva az erdő minden levelére, a hegyek minden kövére, minden ragyogó csillagra, a földre, a tengerre, az égre. Az Éden lakói egyaránt megértették az élő, szerves, az élettelen, szervetlen dolgok üzenetét - a vizek leviatánjától a napfényben megcsillanó porszemig, a levelekkel, virágokkal, fákkal és minden élő teremtménnyel; mindegyiktől összegyűjtve és ellesve az élet titkait. Az első földi iskola tanulói tanulmányozhatták Isten mennyei dicsőségét, a megszámlálhatatlan világokat szabályos körforgásukban, a “felhők lebegését” (Jób 37:15), a fény, a hang, a nappal és az éjszaka rejtélyeit⁴
Gyn 27.3

A bukás óta újabb tanítások adattak — Bár a földet átok sújtotta, még mindig a természet maradt az ember legjobb tankönyve. Most már azonban nemcsak a jót szemléltette, mert a gonosz mindenütt jelen volt. Megfertőzte a földet, a tengert és a levegőt. Ahol egykor csak Isten jelleme és ismerete mutatkozott, most Sátán jelleme és a gonosz ismerete is olvasható. Az embernek, bűne következményeként, a természetből - amely most a jó és gonosz ismeretét egyaránt szemléltette - állandó figyelmeztetéseket kellett kapnia.⁵ Gyn 27.4

A természet szemlélteti a Biblia példáit — A Biblia írói sok szemléltető példát vettek a természetből, és amikor a természet világát figyeljük, a Szentlélek vezetése által még jobban megértjük Isten Igéje tanításait.⁶ Gyn 28.1

Gyn 28.2

A természet világával Isten az emberek kezébe helyezte a kulcsot, amely az Ő Szavának kincsestárát megnyitja. A láthatatlan dolgokat itt a láthatók szemléltetik, az Isten által teremtett világ az Ő bölcsességét, örökkévalóságát, igazságosságát és végtelen kegyelmét nyilatkoztatja ki, s teszi még jobban érthetővé.⁷ Gyn 28.3

A gyermekeket buzdítsuk arra, hogy keressék meg a természetben azokat a tárgyakat, amelyek a Biblia tanításait szemléltetik, és keressék meg a Bibliában a természetből vett hasonlatokat! Keressék meg mind a természetben, mint a Szentírásban azokat a helyeket, amelyek Krisztust ábrázolják, s mindazokat a dolgokat, amelyeket Krisztus használt fel az igazság szemléltető bemutatására. Így meglátják Őt a fában, a szőlőtőben, a liliomban, a rózsában, a napban és a csillagokban. Megtanulják meghallani az Ő hangját a madarak énekében, a fák suhogásában, a mennydörgésben és a tenger zúgásában. A természet minden jelensége megismétli számukra Isten drága tanításait. A föld soha nem lesz többé elhagyott, puszta hely azok számára, akik így ismerkednek meg Krisztussal, hanem mennyei Atyjuk háza lesz, amely telve van az Ő jelenlétével, aki egykor az emberek között időzött.⁸
Gyn 28.4

A Biblia magyarázza a természet rejtélyeit — A természettel kapcsolatba kerülve még a gyermeknek is oka van zavarba jönni, mert ellentétes erők munkáját ismeri fel benne, ezért magyarázatra van szüksége. Amikor a természetben megnyilvánuló gonoszt szemléljük, mindnyájunknak meg kell tanulnunk ezt a szomorú leckét: “valamely ellenség cselekedte ezt...” (Mt. 13:28) Gyn 28.5

Csak a Golgota hegyéről ragyogó világosság fényében lehet igazán olvasni a természet tanításait. Mutassa meg Betlehem és a kereszt története, hogy milyen jó legyőzni a gonoszt, és hogy minden áldás, amelyet nyerünk, a megváltás ajándéka! Gyn 28.6

A vadrózsa és a tüske, a bogáncs és a konkoly jelképezi a természetben a rosszat és a rombolást. A madarak éneke, a rügyfakadás, az eső és a napfény, a nyári zápor és a reggeli harmat, a természet ezernyi megnyilvánulása, az erdő fái és tövükben a nyíló ibolyák a mindent helyreállító szeretetet jelképezik. A természet még mindig Isten jóságáról beszél nekünk.⁹
Gyn 29.1

Oktatás a legalkalmasabb “tanteremben” — Ahogy az Éden lakói tanultak a természet könyvéből, ahogy Mózes felismerte Isten kézírását Arábia síkságain és hegyein, és a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak e könyvből. A látható szemlélteti a láthatatlant.¹⁰
Gyn 29.2

Ápoljátok a természet szeretetet! — Az anya fordítson időt arra, hogy ápolja magában és gyermekeiben a természet csodálatos dolgai iránt érzett szeretetet! Mutasson rá arra, hogy a földünket ékesítő ezernyi csoda a dicsőséges mennyből árad ránk, s beszéljen gyermekeinek arról, Aki mindezt alkotta. Így irányíthatja gondolataikat Teremtőjükre, és ébreszthet szívükben tiszteletet és szeretetet az áldások adományozója iránt. Gyn 29.3

A természet színterei - az erdők, mezők és hegyek - legyenek a kisgyermekek tantermei, s azok kincsestára legyen tankönyvük, mert az így elméjükbe vésett tanításokat nem fogják soha elfelejteni... A szülők sokat tehetnek gyermekeik Istennel való kapcsolatáért, ha arra buzdítják őket, hogy szeressék a természetet, s ha megtanítják őket arra, hogy mindenben, amit csak kapnak, észrevegyék az adományozó gondviselését. Ily módon a szív talaja korán előkészül az igazság magvai befogadására, amelyek majd a kellő időben kikelnek és gazdag aratást eredményeznek.¹¹
Gyn 29.4

Csatlakozzatok a madarak dicsőítő énekéhez! — A kisgyermekek legyenek szoros közelségben a természettel. Ahelyett, hogy a divat kedvéért kényelmetlen ruhákkal béklyóznátok meg őket, hagyjátok, hogy a friss levegőn és a napfényben szabadon játszadozhassanak, mint a kis bárányok! Gyn 29.5

Mutassátok meg nekik a bokrokat, virágokat, a füvet és a magas fákat, hadd barátkozzanak meg gyönyörű, változatos és pompás formáikkal! Tanítsátok őket arra, hogy vegyék észre az isteni bölcsességet és szeretetet az Ő teremtett dolgaiban; és ahogy szívük megtelik öröm- mel és hálás szeretettel, csatlakozni fognak a madarak dicsőítő énekéhez! A gyermekeket és fiatalokat ösztönözzétek arra, hogy tanulmányozzák a mesteri Alkotó műveit, és másolják le jellemük építésében a természet különleges szépségét. Amint Isten szeretete megnyeri szívüket, életükbe a szentség tisztasága és szépsége költözik, s így képességeiket mások áldására és Isten dicsőségére fogják íelhasználni.¹²
Gyn 29.6

A természet által a természet Istenére mutatni — A gyermekeknek olyan tanításokra van szükségük, melyek bátorságot adnak nekik, hogy ellenálljanak a gonosznak. Mutassatok rá a természetből a természet Istenére, hogy megismerkedjenek Teremtőjükkel! Gyn 30.1

Foglalja el a szülők gondolkodását ez a kérdés: Hogyan tudom a legjobban Isten szolgálatára és dicsőségére nevelni gyermekeimet? Hiszen ha az egész menny érdeklődik az emberi faj boldogulása iránt, nem kellene nekünk is szorgalmasan és minden erőnkből tevékenykedni gyermekeink jólétéért?¹³
Gyn 30.2

A természet tanulmányozása erősíti az értelmet — Isten dicsősége szemmel láthatóan megnyilatkozik az Ő kezének alkotásaiban, amelyek rejtőzködő titkai, kifürkészése által erősödik az értelem. Akiket eddig kitalált történetek olvasása szórakoztatott és rontott meg, ezután a természet nyitott könyvéből, Isten körülöttük lévő alkotásaiból az Igazságra találhatnak. Mindenki vizsgálódása tárgyára bukkanhat az erdő fáinak egyszerű leveleiben, a talajt zöld bársonyszőnyegként borító, hullámzó fűben, a virágokban, az erdő méltóságteljes fáiban, a magasba nyúló hegyekben, a gránitsziklákban, a nyugtalan óceánban, a drágakövekként ragyogó csillagokban, amelyek hogy megszépítsék az éjszakát, fénnyel hintik tele az égboltot, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a hold ünnepélyes tündöklésében, a tél zimankójában, a nyár hevében, az egymást váltó, majd újra visszatérő évszakokban, abban a tökéletes rendben és összhangban, melyet a végtelen hatalom ellenőriz - ezek azok a tárgyak, melyek mély gondolkodásra késztetnek és kiterjesztik, szélesítik képzeletünket. Gyn 30.3

Ha a könnyelmű és szórakozást kereső ember hagyja gondolatait a valóságos és igaz dolgokon időzni, akkor szíve önkéntelenül is tisztelettel s a természet Istenének csodálatával telik meg. Gyn 31.1

Isten jellemének tanulmányozása, teremtett munkáinak szemlélése a gondolatok olyan mezejét nyitja meg, mely elvonja az elmét az alantas, elgyengítő és izgató szórakozásoktól. Isten alkotásainak és útjainak megismerését csak elkezdhetjük ezen a földön, s majd az örökkévalóságon át folytatódik a tanulás. Isten gondoskodott az ember számára olyan dolgokról, melyeken elgondolkozhat, és amelyek működésbe hozzák elméje valamennyi képességét. A Teremtő jellemét olvashatjuk ki a mennyei magasságból és alant a földön, s közben hálával telik meg szívünk. Minden idegszálunk és érzékünk reagál majd Isten csodálatos alkotásaiból megnyilvánuló szeretetére.¹⁴
Gyn 31.2

A természet és a Biblia voltak Jézus tankönyvei — Műveltségét a menny által kijelölt forrásokból, hasznos munkából, az írások tanulmányozásából, a természetből és élettapasztalatokból - Isten tankönyveiből - merítette, melyek gazdag tanulságot kínálnak mindazoknak, akik tettrekészen, látó szemekkel és értelmes szívvel tanulmányozzák őket.¹⁵ Gyn 31.3

Az írásokban való alapos jártasságából látható, milyen szorgalommal szentelte gyermekéveit Isten szavának tanulmányozására. Isten teremtett műveinek nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség Teremtője, elmélyült azokban a tanításokban, amelyeket Ő maga írt a földre, a tengerre és az égboltra. Tudományos ismereteit nem a világ istentelen dolgaiból, hanem a természetből gyűjtötte. Tanulmá- nyozta a növények, az állatok és az emberek életét. Kicsiny korától egyetlen célja volt: mások áldására élni. Ennek forrását a természetben találta meg. Amint a növény- és állatvilágot tanulmányozta, új gondolatok és elképzelések ébredtek benne. A látottakból mindig igyekezett olyan példákat meríteni, melyekből Isten élő kinyilatkoztatásait mutathatja be. Gyn 31.4

A példázatok - amelyeket szolgálata során az igazság tanításához előszeretettel alkalmazott - tanúsítják, mennyire nyitva állt lelke a természet megnyilatkozásai előtt, és hogyan gyűjtögette lelki tanításait a mindennapi életből. Gyn 32.1

Miközben Jézus megpróbálta megismerni a dolgok értelmét, föltárult előtte Isten Szavának és műveinek jelentősége. Mennyei lények kísérték, szent gondolatokkal foglalatoskodott. Attól kezdve, hogy értelme nyiladozni kezdett, folyamatosan növekedett lelki ajándékokban, és az igazság ismeretében. Jézushoz hasonlóan minden gyermek szert tehet erre a tudásra. Ha Mennyei Atyánkat Igéje által próbáljuk megismerni, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk megnyílik, jellemünk tisztul és nemessé válik.¹⁶
Gyn 32.2

Az igazság leckéi — A nagy Tanító kapcsolatba hozta hallgatóit a természettel, hogy hallhassák azt a hangot, amely minden teremtett dologban szól hozzájuk, és amikor szívük meglágyult és fogékonnyá váltak, segített nekik, hogy magyarázatot kapjanak a szemük elé táruló jelenetek lelki tanításairól. A példázatok, melyek által az igazság leckéit szerette tanítani, mutatják, hogy lelke mennyire nyitva volt a természet tanításai előtt, és mennyire gyönyörködött abban, hogy összegyűjtse a mindennapi életből vett tanulságokat. Gyn 32.3

Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a nyáj példázatai által Krisztus örökkévaló igazságokat mutatott be. Tanulságot vont le a mindennapi élet eseményeiből is, azokból a tapasztalatokból, melyeket hallgatói jól ismertek, mint a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy, a halászháló, az elveszett drachma, a tékozló fiú, a sziklára és a fövényre épített ház. Tanításaiban volt valami, ami mindenki érdeklődését felkeltette, valami, ami minden szívhez szólt. Gyn 32.4

Így a mindennapi munkát - ahelyett, hogy az a nemesebb gondolatoktól megfosztott, szokásos robot lett volna - beragyogta és felemelte az állandó emlékeztetés a lelkiekre és a láthatatlan dolgokra. Így kell tanítanunk nekünk is! Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy a természetben meglássák Isten bölcsességének és szeretetének megnyilatkozásait! Istenről való gondolataik kapcsolódjanak össze a madarakkal, virágokkal és fákkal! Minden látható dolog szolgáljon számukra a láthatatlanok magyarázatául és az élet minden eseménye legyen számukra az isteni tanítás eszköze. Ha a teremtett dolgokban és az élet minden tapasztalatában rejlő leckéket tanulmányozzák, arra is fény derül, hogy mindazok a törvények, amelyek a természetet és az élet eseményeit kormányozzák, bennünket is uralnak és javunkat szolgálják, s csak az irántuk tanúsított engedelmességben találhatjuk meg az igazi boldogságot.¹⁷ Gyn 32.5