Gyermeknevelés
7. fejezet — Gyakorlati tanítások a természet könyvéből
Isten hangja az Ő kezének munkáiban — Bárhová fordulunk, mindenütt Isten hangját halljuk, s kezének munkáit szemlélhetjük. A mennydörgés fenséges dübörgésétől, az óceán szüntelen morajlásától az erdők énekéig, melyet örömükben zengenek a madarak, a természet sok ezer hanggal dicséri Őt. A föld, az ég és a tenger ellentétesen változó vagy harmonikusan keveredő csodálatos színpompájában is az Ő dicsőségét szemlélhetjük. Az örökkévaló hegyek beszélnek hatalmáról. A zöld lombkoronájukat napfényben lobogtató fák s a törékeny kis virágok szépségükkel teremtőjükre mutatnak. A barna földet borító élő zöld szőnyeg elmondja, hogy még a legkisebb teremtményeire is gondja van. Gyn 34.1
A tenger és a föld mélye feltárják kincseiket. Ő, aki gyöngyöket rejtett az óceánba, drágaköveket a kövek közé, szereti a szépet. A felkelő nap az égbolton Őt ábrázolja, Aki élet és világosság minden teremtménye számára. Gyn 34.2
Minden földet ékesítő szépség és ragyogás Istenről beszél. S vajon, miközben ajándékait élvezzük, megfeledkezzünk az Adományozóról? Inkább vegyük észre mindezekben Isten irántunk tanúsított jóságát és szeretetét! Földi otthonunk minden szépsége emlékeztessen mennyei otthonunk kristályfolyóira, zöld mezőire, hajlongó fáira és élő forrásaira, a fénylő városra és a fehér köntösű énekesekre - annak a világnak a szépségére, amelyet egyetlen művész sem képes vászonra festeni, s halandó nyelve nem képes elbeszélni. “Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (I. Kor. 2:9).1
Gyn 34.3
Isten szeretetéről és jelleméről taníthatunk — Az anyák... ne terheljék meg magukat mesterkélt és nehézkes feladatokkal annyira, hogy ne maradjon idejük gyermekeiket a természet nagy könyvéből oktatni. Tanítsák őket, hogy fiatal értelmük megragadhassa a fakadó rügyek és nyíló virágok csodáit. A magas fák, a Teremtőjüknek éneklő kedves madárkák Isten jóságáról, kegyelméről és bőkezűségéről áradoznak. Minden levél és színpompás, a levegőt illattal elárasztó virág azt tanítja, hogy Isten szeretet. Minden, ami jó, kedves és szép ezen a földön, a mi mennyei Atyánk szeretetére tanít. Teremtett műveiben felismerhetjük az Ö jellemét.2
Gyn 34.4
Leckék Isten tökéletességéről — Miként a természet dolgai Alkotójuk iránti megbecsülésüket azzal fejezik ki, hogy a lehető legjobbat adják magukból, a földet díszítve és Isten tökéletességét szemléltetve, úgy az embereknek is arra kell törekedniük, hogy saját területükön Istent képviseljék. Engedjék, hogy általuk megvalósítsa célját, kifejezve igazságosságát, kegyelmét és jóságát.3 3
Gyn 35.1
A Teremtőről és a szombatról — Ki adja nekünk a napfényt, ami termékennyé és gyümölcsözővé teszi a földet, s ki adja a termést hozó zaporokat? Ki adta az égboltot, a Napot és a csillagokat? Kitől kaptad az értelmedet, és ki az, aki napról napra vigyáz reád?... Valahányszor körülnézünk a világon, Isten hatalmas kezét látjuk, amivel életre keltette azt. Fejünk felett az ég, lábunk alatt a zöld szőnyeg Isten hatalmára és egyben szerető jóságára emlékeztet. Isten szereti a szépet, ezért, hogy szemeink gyönyörködhessenek bennük, csodálatos dolgokat adott nekünk. Ki tudta volna olyan pompás színekbe öltöztetni a virágokat, mint amilyenekkel Isten felruházta őket?... Nem találhatunk jobb tankönyvet, mint a természet. “Vegyétek eszetekbe a mező liliomait... nem munkálkodnak és nem fonnak: de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Gyn 35.2
Engedjük gyermekeink gondolatait Istenhez emelkedni! Ezért adta Ő a hetedik napot nekünk, s hagyta teremtői munkája emlékezetéül.3 4
Gyn 35.3
A törvény iránti engedelmesség — Ugyanaz a hatalom munkálkodik az emberben is, amely a természetet fenntartja. A csillagokat és atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is. Azok a törvények, amelyek a szív tevékenységét irányítják, s a test életáramának keringését szabályozzák, annak a hatalmas Értelemnek a törvényei, akinek hatalma van minden élőlény felett, mert Tőle indul ki minden élet. Minden ember csak a vele való összhangban találhatja meg igazi rendeltetését. Minden élő létezésének feltétele: a Teremtő akaratával összhangban levő életet fenntartani az Ő erejének elfogadása által. A fizikai, szellemi, illetve erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából, és behozzuk az egyenetlenséget, zűrzavart és romlást. Gyn 35.4
Aki megtanulja így értelmezni tanításait, annak az egész természet megvilágosodik - a világ nagy tankönyvvé s az élet iskolává válik. Az ember egyesülése Istennel és a természettel, a törvény általános érvénye, valamint a törvényáthágás következményei is befolyásolják az életet és átformálják a jellemet. Olyan leckék ezek, amelyeket gyermekeinknek meg kell tanulniuk. 5
Gyn 36.1
Sokféle ismeretet nyerhetünk a természet törvényeiből — A föld megművelése közben a gondos munkás tapasztalja, hogy olyan kincsek tárulnak fel előtte, amelyekről nem is álmodott. Gyn 36.2
Senki sem érhet el sikert a földművelésben vagy kertészetben, ha nem veszi figyelembe a vele kapcsolatos törvényeket. Tanulmányoznunk kell a különböző növényfajták különleges szükségleteit. Különféle talajt és művelést igényelnek, amelyek a rájuk vonatkozó törvények szerint megszabják a siker feltételeit. Az átültetésnél megkívánt figyelem, hogy egyetlen gyökérszálat se zsúfoljunk össze és helyezzünk el vigyázatlanul; a fiatal növény gondozása, metszése, öntözése, megóvása a fagytól, a gyom irtása, a betegségek távol tartása - mind fontos leckékre tanítanak, és maga a munka is fontos eszköze jellemünk fejlesztésének. Amikor türelmet és figyelmet szentelünk a részleteknek, és engedelmeskedünk a növények életét uraló törvényeknek, ezzel a leglényegesebb képzést nyújthatjuk. Az élet titkaival és a természet szépségeivel való állandó kapcsolat, a gyengédség, amelyet Isten e csodálatos teremtményei megkívánnak, felüdítik a lelket, nemesítik a jellemet, és a tanult leckék előkészítenek arra, hogy eredményesebben bánjunk másokkal.6
Gyn 36.3
A magvetés tanításai — A magvető és a mag példázata mély lelki tanítást rejt magában. A mag elvetése a szívbeli alapozást, növekedése pedig a jellem fejlődését jelképezi. Szemléltessük e tanítást a gyakorlatban! A gyermekek előkészíthetik a talajt és elvethetik a magot, a szülők pedig munka közben beszélhetnek nekik a szív kertjéről, a jó vagy rossz magok elvetéséről, s arról, hogy miként a kertet elő kell készíteni a magvak számára, úgy kell a szívnek is felkészülnie az igazság magvai befogadására. És ahogyan fejlődik a növény, úgy folytatódhat az összehasonlítás a természetben történő és a lelki magvetés között.7 Gyn 36.4
Amikor elvetik a magot, taníthatják őket Krisztus haláláról, és amikor a fű kisarjad, beszélhetnek a feltámadásáról.8
Gyn 37.1
A szív kertjét is művelnünk kell — A föld megművelésénél állandóan új leckéket tanulhatunk meg. Senki sem tekint egy darab megműveletlen földre azzal a várakozással, hogy az rögtön termést hoz. Kitartó, szorgalmas munkával kell előkészítenünk a talajt a mag elvetésére, majd a kikelt növényt gondoznunk kell. Így tegyünk a lelki vetésnél is! Szívünk talaját bűnbánat által kell feltörnünk. A felnövekvő gonoszt, amely megfojtja a jó magot, ki kell irtanunk. Miként a tüskével benőtt földet csak szorgalmas munkával hozhatjuk helyre, úgy szívünk gonosz hajlamait is csak a Krisztus nevében és erejében tett komoly erőfeszítésekkel győzhetjük le. 9
Gyn 37.2
Növekedés a kegyelemben — Beszéljetek gyermekeiteknek az isteni erő csodálatos működéséről. A természet tanulmányozása közben Isten hat az értelmükre. A földműves felszántja földjét, elveti magvait, de nem képes kisarjasztani és megnöveszteni azokat. Istenre kell bíznia, hogy megtegye, amire az emberi erőnek nincs hatalma. Az Úr az Ő erejét helyezte a magokba és ez eredményezi, hogy életre kelnek és előbújnak. Az Ő gondoskodása által az élet csírája áttöri a kemény kérget, előbújik, hogy termést hozzon. Először megjelenik a fű, azután a kalász, azután a teljes búza a kalászban. Mialatt a gyerekeknek arról a munkáról beszélünk, amit Isten végez a magért, megtanulják a kegyelemben való növekedés titkát. 10
Gyn 37.3
A körülmények fölé emelkedni — Amerikában a tavak felszínén sokfelé csodálatos vízililiom látható, amely tisztán és szeplőtlenül nyílik a romlottság leghalványabb árnyéka nélkül, holott törmelék- és iszaprétegen keresztül bújik elő. Így szóltam egyszer a fiamhoz: “Légy szíves, szedj nekem egy liliomot, a gyökeréhez olyan közel tépve le a szárát, amennyire csak lehet. Szeretném, ha megtanulnál valamit ezzel a virággal kapcsolatban.” Fölszedett egy csokorral és én megnéztem őket. Nyitott csatornákkal voltak tele. A vízililiom mélyen leereszti gyökerét a hulladék és iszap felszíne alá, és a tiszta homokból lyukacsos szárán át azokat a tápanyagokat szívja magába, melyek segítik fejlődését, és világosságra hozzák szeplőtlen szirmait, hogy tisztaságban bontsa ki azokat a tó tükrén. Mindazt, ami elhomályosítaná és elrontaná makulátlan szépségét, visszautasítja. Gyn 37.4
Pontosan így kell nekünk is nevelnünk fiataljainkat. Véssük szívükbe és elméjükbe, hogy kicsoda Isten és Jézus Krisztus, s mekkora az áldozat, amely értünk hozatott. Buzdítsuk gyermekeinket arra, hogy minden erők forrásából merítsék az életerőt, tisztaságot, kegyelmet, szeretetet és béketűrést.11
Gyn 38.1
A bizalom és állhatatosság leckéi — “Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked... a tengernek halai is elbeszélik néked...” (Jób 12:7-8) “Eredj a hangyához... nézd meg az ő útjait...” (Péld. 6:6) “Tekintsetek az égi madarakra...” (Mt. 6:26) “Tekintsétek meg a hollókat...” (Lk. 12:24) Ne csak mi beszéljünk gyermekeinknek Isten teremtményeiről. Tanuljanak az állatoktól is. A hangyák tanítsák meg őket a kitartó szorgalomra, az akadályok elszánt legyőzésére, a jövőről való előrelátó gondoskodásra. A madarak pedig adják nekik a bizalom édes leckéjét. Mennyei Atyánk gondoskodik róluk, de nekik kell összegyűjteni táplálékukat, megépíteni fészküket és felnevelni fiókáikat. Minden pillanatban ki vannak téve az ellenség támadásainak, aki meg akarja semmisíteni őket, mégis milyen vidáman végzik munkájukat! Milyen örömmel éneklik kis dalukat! Gyn 38.2
Istennek az erdő teremtményeiről való gondoskodásáról gyönyörűen ír a zsoltárszerző: “A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.” (Zsolt. 104:18) Ő küldi a patakokat, hogy a dombok között fussanak, ahol a madarak lakhelye van és “...az ágak közül hangicsálnak”. (Zsolt. 104:12) Az erdők és mezők minden teremtménye része az Ő nagy házanépének. “Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” (Zsolt. 145:16)12
Gyn 38.3
A rovarok szorgoskodásra tanítanak — A szorgos méhek követésre méltó példát nyújtanak a gondolkodó ember számára. Ezek a rovarok tökéletes rendet tartanak, és dologtalan méhnek nincs helye a kaptárukban. Olyan okosan és tevékenyen végzik kijelölt munkájukat, ami értelmünket meghaladja... A bölcs a föld apró dolgaira tereli figyelmünket: “Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait és légy bölcs. Akinek nincs vezére, igazgatója vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.” “Olyan nép a hangyák népe, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket.” (Péld. 6:6-8) Hűséget tanulhatunk ezektől a kis tanítóktól. Ha mi is ugyanilyen szorgalommal használnánk fel bölcs Teremtőnktől kapott képességeinket, milyen komolyan megnövekedne használhatóságunk! Isten szemmel tartja legkisebb teremtményét is - éppen a maga képmására alkotott emberre ne figyelne, s ne várná tőle, hogy kamatoztassa az előnyöket és képességeket, melyekkel fölruházta?13 Gyn 38.4