Gyermeknevelés

45. fejezet — Szeretettel és határozottsággal

Kétféle módszer, és az eredményeik — Kétféle módon lehet bánni a gyermekekkel, s e módszerek nagyon eltérnek egymástól mind elveikben, mind eredményeikben. A hűség és szeretet, bölcsességgel és szilárdsággal egyesítve s az Úr Szava szerint alkalmazva, boldogságot hoz. A kötelességek elmulasztása, a kényeztetés, a fiatalság bolondságainak szabadjára engedése a gyermekek számára csak boldogtalanságot és végül pusztulást eredményeznek, a szülőknek pedig csalódást és gyötrelmeket.¹

A szeretet ikertestvére a kötelesség. A szeretet gyakorlása, ha közben a kötelességet hanyagoljuk, a gyerekeket önfejűvé, akaratossá, romlottá, önzővé és engedetlenné teszi. Ellenkező esetben, ha a szigorú kötelességet erőltetjük a meggyőzést munkáló szeretet nélkül, az eredmény ugyanaz lesz. A kötelességet szeretettel kell tehát egyesítenünk, ha a gyermeket bölcsen szeretnénk fegyelmezni.²
Gyn 177.1

A kijavítatlan jellemhibák boldogtalanságot okoznak — Ha a helyzet úgy hozza, hogy kénytelenek vagyunk megtagadni a gyermekek kívánságát vagy kereszteznünk kell akaratukat, ezt tegyük mindig úgy, hogy megértsék: mindez saját érdeküket szolgálja, s nem a szülő zsarnoki tekintélyének érvényesítése csupán. Beléjük kell vésődnie a gondolatnak, hogy minden kijavítatlan jellemhiba boldogtalanságot szül számukra, és Istennek is bánatot okoz. Ha így neveljük őket, abban találják majd legnagyobb örömüket, hogy akaratukat alávethetik mennyei Atyjuk akaratának.³ Gyn 177.2

Azok a fiatalok, akik ösztöneiket és hajlamaikat követik, nem találnak valódi boldogságot ebben az életben, s végül elveszítik az örök életet is. ⁴
Gyn 177.3

Az otthon törvénye a kedvesség legyen — Az a módszer, ahogyan Isten vezet bennünket, a legjobb útmutató a gyermekneveléshez. Miként az isteni uralomban nincs zsarnokság, úgy nincs annak helye az otthonban és az iskolában sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülők és tanárok megengedhetik, hogy szavaikat ne tiszteljék, vagy figyelmen kívük hagyják. Ha elhanyagolják a rendetlenkedő gyermekek fegyelmezését, Isten felelősségre vonja őket mulasz - tásukért. A szigorú rendszabályok ellenére is legyen minél kevesebb a bírálat. Otthon és az iskolában az uralkodó legfőbb törvény a kedvesség legyen. A gyermekek ragaszkodjanak Isten parancsolatai megtartásához, ti pedig szeretettel, de nagyon határozottan igyekezzetek távol tartani őket minden gonosz befolyástól. ⁵
Gyn 177.4

Vegyétek figyelembe a gyermeki tudatlanságot! — Apák és anyák, otthonaitokban ti képviselitek Istent! Meg kell követelnetek az engedelmességet, de nem szóáradattal, hanem a legnagyobb kedvességgel és szeretettel. Legyetek olyan együttérzők és könyörületesek, hogy a gyermekek vonzódjanak hozzátok.⁶ Gyn 178.1

Legyetek udvariasak, fojtsatok el minden szót, ami szentségtelen indulatokat ébreszthetne. “Apák, ne ingereljétek haragra a ti gyermekeiteket!” (Eféz. 6:4) Ne feledkezzetek meg arról, hogy még tapasztalatlanok! Nevelésükben és fegyelmezésükben legyetek szilárdak, ugyanakkor kedvesek és szeretetteljesek. A kicsinyek nem mindig tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat, s kárukra van, ha ilyenkor ahelyett, hogy tanácsot adnának nekik, durván bánnak velük.⁸ Gyn 178.2

Isten nem hagyja jóvá a rideg és zsarnokoskodó szülői bánásmódot a gyermek engedetlenségével szemben. Az Ő törvénye akár a családi életben, akár a nemzetek vezetésében egy végtelenül szerető szívből fakad.⁹
Gyn 178.3

Együttérzés a fejlődésében nem sokat ígérő gyermekkel — Nagyon fontos, hogy a szülők krisztusi bölcsességgel bánjanak tévelygő gyermekeikkel. A nem sokat ígérő gyerekeknél szükséges a legnagyobb türelem és kedvesség, s a leggyengédebb együttérzés. Mégis oly sok szülő lelkülete hideg és részvétlen gyermekei iránt, pedig ez soha nem fogja a vétkezőt megtérésre indítani. Lágyuljon meg a szülők szíve Krisztus kegyelme által, s az Ő szeretete biztosan utat talál a kicsik szívéhez.¹⁰ Mindazok, akik az ifjúság nevelésével foglalkoznak, tegyék magukévá a Megváltó szabályát: “Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Lk. 6:31) A gyermekek az Úr családjának ifjabb tagjai, akik velünk együtt részesülnek a kegyelemben. Krisztusnak ezt a szabályát állhatatosan meg kell őriznünk a legnehezebb felfogású, a legnagyobb hibákat elkövető, sőt a tévelygő és lázadó tanulóval szemben is.¹¹
Gyn 178.4

Segítsetek a gyermekeknek győzelmeket aratni! — Isten gyengéd szeretettel fordul a gyermekek felé. Azt szeretné, ha nap mint nap újabb győzelmeket aratnának. Fogjunk össze mindnyájan azért, hogy a győzelmek felé segítsük őket. Ne érjék sérelmek a gyerekeket éppen azoktól, akikhez a leggyengédebb rokoni szálak fűzik őket. Ne engedjétek, hogy szátokat egyetlen olyan szó is elhagyja, amely haragot gerjeszthet gyermekeitek szívében! Mindazáltal bölcs és kitartó fegyelmezésre van szükség, ha helytelenül cselekszenek.¹²
Gyn 178.5

Dicsérjetek, amikor csak lehetséges — Dicsérjétek a gyermekeket, ha valamit jól csináltak, mert az igazságos dicséret nekik is éppen olyan jólesik s éppúgy serkenti őket, mint a felnőtteket. Soha ne legyetek kötekedőek az otthon szentélyében! Legyetek kedvesek, gyengéd szívűek, tanúsítsatok keresztényi türelmet, megköszönve gyermekeiteknek a tőlük kapott segítséget. ¹³ Gyn 179.1

Soha ne ejtsetek ki hangos, indulatos szavakat! Fegyelmezés közben is bánjatok szeretettel gyermekeitekkel, még ha kénytelenek vagytok is szilárdan ragaszkodni a nevelési elvekhez. Buzdítsátok őket feladataik szorgalmas végzésére mint a család fontos tagjait! Fejezzétek ki, hogy elismeritek erőfeszítéseiket, amikor hajlamaikat igyekeznek megfékezni, s arra törekszenek, hogy ne tegyenek semmi rosszat. ¹⁴ Gyn 179.2

Legyetek olyanok, amilyennek szeretnétek gyermekeiteket látni, ha majd felnőnek és saját családjukat kell irányítaniuk. Beszéljetek úgy ahogy szeretnétek, hogy ők is beszéljenek!¹⁵
Gyn 179.3

Vigyázzatok a hanghordozásra! — Beszéljetek mindig nyugodtan, komoly hangon, ami az indulatoknak még a leghalványabb árnyékát sem fejezi ki. Nincs szükség hangos szavakra a haladéktalan engedelmességhez. ¹⁶ Gyn 179.4

Apák és anyák, felelősek vagytok gyermekeitekért! Vigyázzatok, hogy milyen befolyásoknak teszitek ki őket! Ne veszítsétek el a jó befolyásotokat ingerültséggel és szidással. Irányítani kell őket, nem pedig szenvedélyeket kavarni bennük. Bármennyire is ingerültnek érzitek magatokat, vigyázzatok, hogy ezt még a hanghordozásotok se árulja el. Ne engedjétek, hogy Sátán lelkületét lássák rajtatok, mert ez biztosan nem segít nektek felkészíteni gyermekeiteket az örök életre. ¹⁷
Gyn 179.5

Igazságosság - irgalommal egyesítve — Isten a mi törvényadónk és királyunk, s a szülőknek az Ő uralma alá kell helyezniük magukat. Törvénye megtilt minden szülői zsarnokságot és minden gyermeki engedetlenséget. Az Úr telve van gyöngéd szeretettel; kegyelemmel és igazsággal. Szent, igaz és jó törvényének mind a szülők, mind a gyermekek egyaránt vessék alá magukat. A min- denki számára kötelező szabályok egy végtelenül szerető szívből fakadnak, s Isten megáld minden szülőt, aki az Ő törvénye szerint kormányozza otthonát, és neveli gyermekeit. A kegyelem és igazságosság elválaszthatatlan egymástól: “A kegyelem és igazság találkoznak, igazság és béke megcsókolják egymást.” (Zsolt. 8:11) Az így irányított családok az Úr útját követve igazságot és ítéletet cselekednek majd. ¹⁸ Gyn 179.6

Borzasztó hibát követnek el azok a szülők, akik engedték, hogy szokásukká váljon a zsarnokoskodás. Nemcsak gyermekeiknek tesznek vele rosszat, de saját magukat is örömtől és szeretettől fosztják meg. Ha viselkedésükkel nem oltanák ki gyermekeik szívéből e gyengéd érzelmeket, ragaszkodást kifejező szavakat és cselekedeteket kaphatnának cserébe. A kicsinyekre áradó kedvesség, szeretet és hosszútűrés visszatükröződik a szülőkre is. Amit vetnek, azt is aratják majd... Gyn 180.1

Mialatt igazságosan igyekeztek kormányozni, ne feledjétek, hogy igazságosság és kegyelem szorosan egymáshoz kapcsolódik, nem szabad őket elválasztani. ¹⁹
Gyn 180.2

A keménység harcias lelkületet ébreszt — tanács szigorú szülőknek — A szigorúság és igazságosság, ha nincs szeretettel elegyítve, nem eredményez kellő hatást a gyermekeknél. Figyeljétek csak meg, milyen hamar felébreszti bennük a harcias lelkületet! A pusztán erőszak általi irányításnál van egy sokkal jobb és eredményesebb módszer: az igazságosság, ha mindig kéz a kézben halad a szeretettel és irgalommal, s így érvényesül a nevelésben, biztosan nem marad eredménytelen. Isteni erő lesz segítségetekre, hogy együttműködjék erőfeszítéseitekkel. Gyn 180.3

Az Úr, a ti kegyelmes Megváltótok, meg akar áldani titeket, szeretné átadni nektek gondolkodását, kegyelmében kíván részesíteni és üdvösséget akar ajándékozni nektek; mindenekelőtt pedig azt szeretné, ha olyan jellemet formálnátok, amelyet Isten elfogadhat majd.²⁰ Gyn 180.4

A szülők tekintélye legyen teljes és feltétel nélkül való, ezzel a hatalommal azonban nem szabad visszaélniük! A gyermekek irányítását a szülő ne szeszélyből, hanem a bibliai tanácsok alapján végezze. Ha engedi durva jellemvonásait uralomra jutni, zsarnokká válik.²¹
Gyn 180.5

Szerető gyengédséggel feddeni — Bizonyos, hogy hiányosságokat és önfejűséget tapasztaltok majd gyermekeiteknél. Vannak szülők, akik azt mondják, hogy ők beszéltek ezekről gyermekeikkel, meg is büntették őket, mégsem látták semmi jelét a javulásnak. Az ilyen szülők próbáljanak ki új módszereket. Vigyenek kedvességet, gyengédséget és szeretetet a család irányításába, amellett, hogy továbbra is sziklaszilárdan ragaszkodnak a helyes elvekhez. ²² Gyn 180.6

Aki fiatalokkal foglalkozik, nem lehet vasszívű és rideg. Még ha tudják is, hogy a vadhajtás lemetszéséhez szükség van megrovásra és dorgáló szavakra, mégis legyenek mindig gyengédek, együttérzők, előzékenyek, megnyerőek és barátságosak. ²³ Gyn 181.1

Utasítást kaptam, hogy felszólítsam a szülőket: emeljék sokkal magasabbra az otthoni viselkedés színvonalát. Tanítsák gyermekeiket engedelmességre! Irányítsanak a szeretet és a krisztusi tekintély együttes befolyásával. Életük legyen olyan, hogy róluk is elmondhassák, amit Kornéliuszról: “Félte Istent egész házanépével együtt.” (Ap. csel. 10:2)²⁴
Gyn 181.2

Sem túlzott szigor, sem kényeztetés — Nagyon helytelen az a nevelési módszer, amely az állandó szigorú fegyelmezés és ellenőrzés által előbb elkedvetleníti vagy felingerli a gyermeket, majd az ellenkező végletbe esve, a kedélyek lecsillapodtakor puszilgatással halmozza el őket, s teljesíti káros kívánságaikat is. A túlzott szigortól és a túlzott kényeztetéstől egyaránt óvakodni kell. Megértésre és gyengédségre éppen olyan nagy szükség van a gyermekekkel való bánásmódban, mint éberségre és határozottságra. Szülők, ne feledjétek, hogy emberi lényekkel foglalkoztok, akik kísértésekkel küzdenek, s akiknek a gonosz csábítása ugyanolyan nehézségeket okoz, mint a felnőtteknek. Vannak gyerekek, akik szívük mélyéből vágynak jók lenni, mégis újra és újra hibáznak, ezért mindannyiszor szükségük van bátorításra a kitartáshoz. Féltő imáitokkal kövessétek nyomon e fiatal lelkek fejlődését, erősítve minden jó megnyilvánulásukat, bátorítva minden nemes cselekedetüket.²⁵ Gyn 181.3

Szilárdan és higgadtan irányítsatok! — A gyermekeknek érzékeny és bizalommal teljes a természetük. Könnyű örömet szerezni nekik, de nagyon könnyen meg is bántódnak. Barátságos szavakkal és tettekkel, szelíd és gyöngéd fegyelmezéssel az anyák szívükhöz köthetik gyermekeiket. Nagy hiba, ha szigorúak és követelőzőek vagyunk a gyerekekkel szemben. Változhatatlan szilárdság és szenvedélymentes irányítás szükséges minden család fegyelméhez. Mondjátok nyugodt hangnemben, amit mondani akartok, s cselekedjetek nagyon megfontoltan mindenkor. Legyetek következetesek, s elhajlás nélkül vigyétek véghez, amit egyszer kimondtatok. Nagyon megéri a fáradságot szeretettel bánni a gyermekkel. Ne idegenítsétek el magatoktól őket azzal, hogy elutasítjátok a játékaikkal, örömeikkel és bánataikkal hozzátok forduló kicsinyeiteket. Soha ne nézzetek rájuk mérgesen, szátokat ne hagyja el rideg szó. ²⁶ Gyn 181.4

A kedvességnek és elnézésnek is van határa. Megingathatatlan komolysággal kell fenntartanunk a tekintélyt, máskülönben sok gyermek gúnnyal és megvetéssel illeti azt. Az az úgynevezett “gyöngédség és rábeszélés”, amelyet a szülők és nevelők a fiataloknál alkalmaznak, a lehető legrosszabb bánásmód. Határozottságra, világos követelményekre és szilárdságra van szükség minden családban.²⁷
Gyn 182.1

Ne feledkezzetek meg saját hibáitokról! — Az apák és anyák ne feledkezzenek meg arról, hogy ők maguk is növekvő gyermekek. Hiába, hogy ösvényükre ragyogó fény árad, s hosszú évek gazdag tapasztalatai állnak mögöttük, mégis milyen könnyen felébred bennük a féltékenység, irigység és gonosz gyanúsítás. Saját rosszaságaik és hibáik figyelmeztessék őket arra, hogy óvatosan bánjanak tévelygő gyermekeikkel. ²⁸ Gyn 182.2

Néha bosszúsak lehettek, mert gyermekeitek szembeszállnak kéréseitekkel, de gondoltatok-e már arra, hogy ti milyen sokszor ellenkeztetek azzal, amit az Úr parancsolt nektek?!²⁹
Gyn 182.3

Hogyan nyerhetjük el szeretetüket és bizalmukat? — Fennáll a veszély, hogy a szülők és tanítók túl sokat követelnek, s közben elmulasztják, hogy közeli, bensőséges kapcsolatba kerüljenek gyermekeikkel és tanítványaikkal. Sokan túlzott tiszteletet igényelnek maguknak, s olyan ellenszenves módon érvényesítik tekintélyüket, ami biztosan nem nyeri meg a gyerekek szívét. Ha közelebb vonnák magukhoz őket és kifejeznék irántuk érzett szeretetüket, ha érdeklődést mutatnának apró-cseprő dolgaik iránt, egy kis időre gyermekké válva még játékaikban is részt vennének néha, ezzel biztosan elnyernék a kicsinyek rajongását és bizalmát, s tekintélyüket sem veszítenék el. ³⁰ Gyn 182.4

Jézust utánozzátok! — Jézus azonosította magát az egyszerű, szegény és lesújtott emberekkel. Ölbe vette a kicsinyeket, s leereszkedett a fiatalság szintjére. Szerető szíve megértette próbáikat és szükségleteiket, örvendezett boldogságuknak. A zsúfolt városok tülekedésétől és zűrzavarától, a ravasz és álszent emberekkel való érintkezéstől megfáradt lelke nyugalmat és békét talált az ártatlan gyermekek társaságában. Jelenléte sohasem ijesz- tette el őket. A menny Uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait gyermeki gondolkodásuk számára egyszerűsítse. Elültette fiatal, táguló elméjükbe az igazság magvait, hogy kikelve, bőséges aratást hozzanak érettebb éveikben. ³¹
Gyn 182.5

Egy vétkező ifjú, akinek együttérzésre van szüksége — Érdeklődéssel és együttérzéssel olvastam leveledet. Fiadnak most leginkább apára van szüksége, jobban, mint életében valaha! Vétkezett, s te tisztában vagy ezzel, ráadásul ő is tudja, hogy te tudod. Ezért azok a szavak, melyeket ártatlanságában még nyugodtan mondhattál volna neki - anélkül, hogy valami rosszat eredményeztek volna -, most tapintatlanságnak tűnnének, s élesen vágnának, mint a kés. Tudom, hogy a szülők szégyellik gyermekeik hibás tetteit, mert azok rájuk is gyalázatot hoznak. Ám egy vétkező gyerek jobban megsérti-e földi gondviselői szívét, mint ahogy mi, Isten gyermekei sebezzük meg mennyei Atyánkat, aki végtelen szeretetét árasztva reánk, bűneinkből való megtérésre hív kitartóan, s készségesen megbocsátja minden gonoszságunkat? Ne vond meg fiadtól a szeretetet éppen most, mert erre van ma a legnagyobb szüksége. Mások úgyis hidegen és rosszallóan nézik tettét, hát nem az apa és anya feladata-e, hogy lépteit gyengéden a biztonságos ösvényre tereljék? Nem ismerem fiad bűnét, de biztosan állíthatom, hogy bármi lehetett is az, nem szabad mások befolyására olyat cselekedned, amit később megbánnál. Semmi olyat ne tégy, amiből arra következtethet, hogy túlzottan megsértett és megszégyenített ahhoz, semhogy megbocsáthatnál neki, s visszafogadhatnád őt bizalmadba. Ne engedd, hogy reményvesztetté váljon, s ne vágja el semmi a vétkező iránti szeretetedet és együttérzésedet. Azért, mert hibázott, még szüksége van rád, szüksége van apára és anyára, akik segítenek neki kiszabadulni Sátán csapdájából. Tartsátok őt erősen hittel és szeretettel, a Megváltóba kapaszkodva, s ne feledjétek, hogy Ő sokkal jobban aggódik fiatokért, mint ti magatok... Gyn 183.1

Ne beszéljetek csüggedten és reményvesztetten! Szóljatok hozzá biztató szavakat! Mondjátok meg neki, hogy mindent jóvátehet, s hogy ti segíteni fogtok neki ebben; buzdítsátok arra, hogy erős sziklára vesse lábait - Jézusra -, akiben biztos támaszra és kiapadhatatlan erőforrásra talál. Még ha oly súlyos is volt a vétke, az semmi esetre sem segít a gyógyulásban, ha minduntalan az orra alá dörgölitek. Bölcs tettekre van szükség, hogy megmentsétek lelkét a végső pusztulástól, s visszatartsátok őt a bűnök sokaságának elkövetésétől.³² Gyn 183.2

Kérjétek Isten segítségét a hirtelen természet legyőzéséhez! — Minden apát és anyát szeretnék figyelmeztetni arra, hogy ha hirtelenkedő, indulatos természetük van, kérjék Istent, hogy segítsen nekik azt legyőzni. Ha a türelmetlenség kísért, menjetek be a ti belső szobátokba, térdeljetek le és kérjétek Istent, hogy segítsen nektek jó befolyást árasztani gyermekeitekre.³³ Gyn 184.1

Anyák, amikor engedtek a kísértésnek és türelmetlenek vagytok, akkor nem Krisztustól, hanem egy másik “mestertől” tanultok. Jézus mondja: “Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok leikeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” (Mt. 11:29-30) Amikor túl nehéznek találjátok munkátokat, ha a próbák és nehézségek miatt panaszkodtok, amikor azt mondjátok, nincs erőtök ellenállni a kísértésnek s nem tudjátok legyőzni a türelmetlenséget, ha úgy érzitek, hogy a keresztény élet nehéz - biztosak lehettek abban, hogy nem Krisztus igáját hordozzátok.³⁴
Gyn 184.2

Isten képmását tükrözni — A gyülekezetnek szelíd, csendes, türelmes emberekre van szüksége. Ezeket a jellemvonásokat sajátítsátok el a családotokkal való bánásmódban. A szülők törődjenek sokkal többet gyermekeik örök érdekeivel. Tekintsenek rájuk úgy, mint az Úr családjának legifjabb tagjaira, s neveljék őket olyanná, hogy az Isten képmását tükrözzék vissza.³⁵ Gyn 184.3