Gyermeknevelés

44. fejezet — Javító fegyelmezés

Kérjétek az Urat, hogy jöjjön közétek és uralkodjon! — Követeljetek engedelmességet családotokban, s közben gyermekeitekkel együtt keressétek az Urat, kérve Őt, hogy jöjjön közétek és uralkodjon! A kicsinyek esetleg olyasmit csinálhatnak, ami megrovást von maga után, de ha krisztusi lelkülettel bántok velük, akkor karjaikat nyakatok köré fonják, s megalázva magukat az Úr előtt, megvallják rosszaságaikat. Ez elég. Ezek után nincsen semmi szükség a büntetésre. Adjunk hálát az Úrnak, hogy utat nyitott minden lélekhez.¹ Gyn 167.1

Ha gyermekeitek engedetlenek, meg kell jobbítani őket... Mielőtt ehhez hozzáfognátok, járuljatok Isten elé, s kérjétek őt, hogy lágyítsa meg és győzze le gyermekeitek szívét, nektek pedig adjon elég bölcsességet a velük való bánásmódhoz. Soha, egyetlen esetben sem volt még eredménytelen ez a módszer. A lelki dolgokat gyermekeitek nem érthetik meg addig, amíg szívük szenvedélyektől kavarog.²
Gyn 167.2

Türelemmel oktatni — Az Úr azt szeretné, ha a gyermekek már legkisebb koruktól az Ő szolgálatára adnák át szívüket. Amikor még kicsik az önálló gondolkodáshoz, csak kössétek le elméjüket, s ahogy nőnek, fokozatosan tanítsátok őket arra, hogy nem elégíthetik ki helytelen kívánságaikat. Oktassátok őket türelemmel! Néha meg kell büntetni a gyerekeket, de ezt soha ne úgy tegyétek, hogy azt érezzék, indulatból cselekedtetek. Sok boldogtalanságot hozó nézeteltérést előzhetnénk meg, ha a szülők engedelmeskednének az Úr tanácsainak a gyermeknevelést illetően.³
Gyn 167.3

A szülők álljanak Isten fegyelmezése alatt! — Bármilyen bosszantó is gyermekeitek értetlensége, ne adjatok helyt a türelmetlenségnek! Tanítsatok türelemmel és szeretettel, ugyanakkor legyetek szilárdak és határozottak! Ne engedjétek, hogy Sátán uralja őket! Csak úgy fegyelmezhettek, ha ti magatok is Isten fegyelmezése alatt álltok. Krisztus győzni fog gyermekeitek életében, ha ti is Tőle tanultok, aki szelíd, szerető, tiszta és szeplőtelen.⁴ Gyn 167.4

Ám ha alapos mérlegelés, önuralom és ima nélkül próbáltok irányítani, akkor visszafordíthatatlanul érlelitek a legkeserűbb következményeket.⁵ Gyn 167.5

Soha ne utasítsatok rendre ingerülten! — Gyermekeiteket mindig szeretettel utasítsátok rendre. Ne engedjétek, hogy addig csináljanak valamit, amíg fel nem bosszantanak, s akkor megbüntetitek őket! Az ilyen rendreutasítás, ahelyett hogy orvosolná, csak fokozza a rosszat.⁶ Gyn 168.1

Egy rosszalkodó gyerek felé kinyilvánított indulat csak olaj a tűzre, s a legrosszabb érzelmeket hívja életre benne - úgy érzi, nem szeretik, nem törődnek vele. Azt a következtetést vonja le, hogy ha szeretnék, nem bánnának vele így. Azt gondoljátok talán, hogy Isten nem látja, miként bántok a gyermekekkel? Azt is tudja, hogy az áldásos eredmény győzelem, s nem vereség lett volna, ha megfelelően végzitek munkátokat... Kérlek titeket, ne ingerülten utasítsátok rendre gyermekeiteket! Éppen ilyenkor kell leginkább alázattal és türelemmel cselekedni, s aztán a gyermekkel együtt térdre borulni és bocsánatot kérni az Atyától. Kedvesség és szeretet által igyekezzetek megnyerni őket Krisztusnak, s majd meglátjátok, hogy egy minden földi dolog felett álló hatalom működik együtt erőfeszítéseitekkel. ⁷ Gyn 168.2

Ha egy gyermeket mindenképpen rendre kell utasítanotok, vigyázzatok, hogy ne emeljétek fel hangotokat, s ne veszítsétek el a legkisebb mértékben sem az önuralmatokat! Egy szülő, aki a gyermek megrovása közben indulatnak ad helyt, hibásabb, mint a gyermeke.⁸
Gyn 168.3

A szidás és mérgelődés nem segít — A durva, ingerült szavak nem a mennyből származnak. A szidás és mérgelődés soha nem segít, sőt inkább a lehető legrosszabb érzelmeket kavarja fel az emberi szívben. Amikor gyermekeitek rosszalkodnak, vagy telve vannak lázadó lelkülettel, s megkísért titeket, hogy haragosan beszéljetek és cselekedjetek, várjatok, mielőtt rendre utasítanátok őket. Adjatok nekik lehetőséget az elgondolkodásra, ti pedig csillapodjatok le. Ha kedvesen, gyengéden bántok gyermekeitekkel, akkor mindnyájan elnyeritek az Úr áldását. Gondoljátok, hogy az ítélet napján valaki is bánni fogja, hogy türelmes és kedves volt gyermekeihez?⁹
Gyn 168.4

Az idegesség sosem mentség a türelmetlenségre — A szülők olykor mentegetik helytelen viselkedésüket, arra hivatkozva, hogy idegesek. Elhitetik magukkal, hogy képtelenek türelmesek, nyugodtak lenni, derűsen beszélni és viselkedni. Ezzel becsapják magukat, és Sátánnak kedveznek, aki ujjong, hogy Isten kegyelmét nem tekintik elegendőnek ahhoz, hogy legyőzze természetes gyengeségeiket. Isten megköveteli, hogy minden körülmények között uralkodjanak magukon, ezért alkalmasnak is kell lenniük erre.¹⁰ Gyn 168.5

Néha a munkától kimerülve, gondoktól terhelve, a szülők nem őrzik meg nyugodt lelkületűket, s nem tanúsítanak béketűrést. Ez nem tetszik Istennek, és árnyékot vet a családra. Gyn 169.1

Amikor haragosak vagytok, nem volna szabad elkövetnetek azt a nagy bűnt, hogy családotokat veszélyes ingerlékenységetekkel mérgezitek meg. Ilyenkor kétszeresen vigyáznotok kell magatokra, s el kell határoznotok, hogy csak derűs és kellemes szavak hagyják el ajkatokat! Önuralmatok így erősödik, s idegrendszeretek nem lesz túlérzékeny... Jézus ismeri gyengeségeinket, hiszen Ő maga is részese volt minden tapasztalatunknak itt a földön, kivéve a bűnt - ezért erőnkhöz és képességeinkhez szabott ösvényt készített, hogy járhassunk azon. Gyn 169.2

Néha úgy tűnik, hogy minden rosszul megy a családban: ingerült légkör uralkodik, s mindenki csalódottnak és boldogtalannak látszik. A szülők szegény gyermekeiket hibáztatják, amiért engedetlenek és rendetlenek, miközben a háborgás valódi oka bennük található. Isten elvárja tőlük, hogy uralkodjanak magukon, és értsék meg: ha engednek türelmetlenségüknek és haragjuknak, ezzel szenvedést okoznak másoknak, lelkületükkel környezetükre is átviszik az ingerültséget, s a gonosz légkör csak terjed.¹¹
Gyn 169.3

Sokszor a hallgatásban van az erő — Azoknak, akik másokat akarnak irányítani, először magukon kell uralkodniuk... Amikor egy szülő vagy tanító türelmetlenné válik és fennáll a veszély, hogy oktalanul fog szólni, inkább maradjon csöndben. Sokszor csodálatos erő van a hallgatásban.¹² Gyn 169.4

Kevés utasítást adjatok, de követeljetek engedelmességet! — Az anyák vigyázzanak, nehogy fölösleges utasításokat adjanak csak azért, hogy gyermekeik feletti uralmukat mások előtt fitogtassák. Adjatok inkább kevesebb utasítást, de figyeljetek oda, hogy azokat valóban végre is hajtsák! ¹³ Gyn 169.5

Gyermekeitek nevelésében soha ne engedjetek eltérést attól, amit megköveteltetek! Ne merüljetek bele annyira az egyéb gondokba és foglalatosságokba, hogy emiatt felületessé váljatok! Soha ne fáradjatok bele az őrködésbe! Utasítsátok rendre a gyermekeket mindenkor, ha elfelednék, mit kívántok tőlük, vagy olyasmit tennének, amit megtiltottatok nekik!¹⁴ Gyn 169.6

Mindig az legyen a cél, hogy gyermekeitek számára a lehető legjobbat biztosítsátok, s vigyázzatok, hogy az utasításokat teljesítsék is. Tetterőtök és határozottságotok legyen rendületlen, de mindig álljon Krisztus Lelkének uralma alatt.¹⁵
Gyn 170.1

A hanyag gyermekkel való bánásmód — Ha a gyermektől kértek valamit, és azt válaszolja: “Igen, megcsinálom”, azután elmulasztja betartani ígéretét, nem szabad annyiban hagynotok a dolgot. Számon kell kérnetek tőle a hanyagságát. Ha ezt megjegyzés nélkül elnézitek, a hanyagság és hűtlenség szokására nevelitek. Isten minden gyermeket sáfársággal bízott meg. Engedelmeskedniük kell szüleiknek, segíteniük az otthoni feladatokban, s hordozni ezeket a terheket. Ha elhanyagolják kijelölt munkájukat, mindenkor számon kell tőlük kérni mulasztásukat, s megkövetelni annak pótlását. ¹⁶
Gyn 170.2

A következetlen, alkalmi fegyelmezés eredménye — Amikor a gyermekek rosszat tesznek, bűntudatuk van. Megalázottnak és lehangoltnak érzik magukat. Ha durván leszidják őket hibájukért, ez gyakran azt eredményezi, hogy titkolózóvá és konokká válnak. Olyanok lesznek, mint a rakoncátlan és fékezhetetlen kiscsikók, s mintha csak eltökélték volna, hogy rosszak lesznek, nem törődnek a szidással. A szülőknek ilyenkor meg kell találniuk a módját, hogy másként hassanak rájuk, s értelemmel győzzék meg őket. Gyn 170.3

A baj sajnos az, hogy a szülők nem elég következetesek a nevelésben, és inkább ösztönösen, mint elvből cselekednek. Könnyen indulatba jönnek, s nem mutatnak keresztény szülőkhöz illő példát gyermekeiknek. Egyik nap elnézik a rosszaságot, a következő napon pedig ugyanaz iránt türelmetlenek és nem uralkodnak magukon. Nem követik az Úr utasítását, hogy igazságosságot és ítéletet gyakoroljanak. Gyakran sokkal vétkesebbek, mint gyermekeik. Gyn 170.4

Vannak gyermekek, akik hamar elfelejtik a rosszat, amit anyjuk vagy apjuk okozott nekik, de más lelki alkatú gyermekek nem tudják elviselni a rideg büntetést, amiről úgy érzik, nem érdemelték meg. Az ilyenek lelke sérül és gondolkodásuk összezavarodik. Az anya így elveszíti a lehetőséget, hogy a helyes elveket gyermeke szívébe ültesse, mert nem uralkodott magán, beszéde és viselkedése nem volt kiegyensúlyozott.¹⁷ Gyn 170.5

Legyetek mindig nyugodtak, mentesek minden indulattól, idegességtől, hogy kicsinyeitek meggyőződhessenek arról, hogy szeretitek őket még akkor is, amikor éppen büntetést kell kapniuk.¹⁸ Gyn 170.6

A rábeszélés néha többet ér, mint a büntetés — Gyermekeket fogadtam örökbe azért, hogy helyes nevelést kaphassanak. Ahelyett, hogy büntettem volna, amikor rosszat tettek, inkább a jóra biztattam őket. Egyikőjüknek az volt a szokása, hogy a földre vetette magát, amikor nem érte el, amit akart. Azt mondtam neki: “Ha egyszer sem veszíted el ma a nyugalmadat, White bátyáddal kiviszünk kocsikázni és egy boldog napunk lesz együtt. De ha csak egyszer is a földre veted magad, nem jöhetsz velünk, és nagy örömből maradsz ki.” Így munkálkodtam ezekért a gyermekekért, és most hálás vagyok a kiválságért, hogy lehetőségem volt erre.¹⁹
Gyn 171.1

Bölcsen, határozottan, késlekedés nélkül — Az engedetlenséget meg kell büntetni! A rosszat helyre kell hozni. A gyermek szívéhez és észjárásához “köttetett bolondságot” (Péld. 22:15) és gonoszságot a szülőknek és tanítóknak kell fölfedezniük és legyőzniük. A rosszasággal szilárdan, határozottan és bölcsen kell bánni, méghozzá azonnal, késlekedés nélkül. A fegyelmezés gyűlöletével, az önszeretettel, valamint az örökkévaló dolgokkal szembeni ellenségeskedéssel óvatosan bánjunk. Ha a gonosz nincs gyökerestől kiirtva, a lélek el fog veszni. Mindenekelőtt pedig, aki átadja magát Sátán követésének, az állandóan azon lesz, hogy másokat is rosszra csábítson. Gyermekeink legkorábbi éveitől arra kell törekednünk, hogy kigyomláljuk belőlük a világi lelkületet.²⁰
Gyn 171.2

Olykor elkerülhetetlen a vessző használata — “Soha ne büntessem meg gyermekeimet?” - kérdezhetnétek. Szükség lehet a verésre, ha minden más eszköz eredménytelen maradt, de azért ha el lehet kerülni a vessző használatát, akkor kerüljük el. Előfordul, hogy az enyhébb fegyelmezés hatástalannak bizonyul, de ilyenkor is szeretettel hajtsuk végre a gyermekre érzékenyen ható fizikai büntetést. Általában egyetlen ilyen verés elegendő egy életre, hogy megértesse a gyermekkel: nem az ő kezében van a gyeplő. Amikor a szükség úgy hozza, hogy erre a lépésre sor kerül, a gyermekbe komolyan vésődjék bele a gondolat, hogy ez nem a szülőnek nyújt elégtételt, s nem is korlátlan uralmának kiélése, hanem az ő érdekében történik. Gyn 171.3

Meg kell érteniük, hogy minden kijavítatlan hiba boldogtalanságot hoz nekik és szomorúságot okoz Istennek. Ilyen fegyelmezés alatt a gyermekek a legnagyobb örömöt találják majd abban, hogy alávessék akaratukat mennyei Atyjuk akaratának.²¹ Gyn 171.4

Mint utolsó lehetőség — Észre fogjátok venni, hogy legtöbbször, ha kedvesen érveltek gyermekeiteknek, verésre nem is lesz szükség. Ez a bánásmód arra ösztönzi őket, hogy bízzanak bennetek ha rosszat csinálnak, hozzátok mennek majd bevallani bűnüket; bocsánatot kérve, s hogy ti kérjétek Istent, hogy megbocsásson nekik. Én is voltam ilyen helyzetben, így tudom... Hálás vagyok, mert amikor rosszalkodtak, volt bátorságom határozottan fellépni, s állandóan eléjük tárni Isten szavának mércéjét. Örülök, hogy eléjük tárhattam az ígéreteket és jutalmakat, melyek a győzők és hűségesek számára vannak fenntartva.²²
Gyn 172.1

Soha ne adjatok pofont indulatból! — Ha nem akarjátok, hogy gyermekeitek megtanuljanak verekedni és ellenkezni, soha ne adjatok nekik indulatos pofonokat. Mint szülők, Istent képviselitek gyermekeitek előtt, ezért állandóan éberen kell vigyáznotok.²³ Gyn 172.2

Néha szükséges és elkerülhetetlen a fizikai fenyítés, de mielőtt így intéznétek el a dolgot, álljatok meg egy pillanatra, s tegyétek fel magatoknak a kérdést: “Alávetettem-e akaratomat és cselekedeteimet Istennek? Ott állok-e, ahol Ő vezetni tud engem - van-e elég bölcsességem, türelmem és szeretetem ahhoz, hogy a makacssággal megfelelően bánjak otthonomban?”²⁴
Gyn 172.3

Figyelmeztetés egy könnyen indulatba jövő apának — L. testvér, gondolkoztál már azon, hogy ki is egy gyermek valójában, és hogy mi felé tart? Gyermekeid az Úr családjának fiatalabb tagjai - fivérek és nővérek, akiket a mennyei Atya a gondjaidra bízott, hogy a menny számára neveld őket. Tisztában vagy-e azzal, hogy ha továbbra is ilyen durván kezeled őket, Isten számon kéri rajtad ezt a bánásmódot? Nem volna szabad gyermekeiddel így bánni. Egy gyermek nem ló, sem nem kutya, hogy zsarnoki akaratodhoz igazodjék, és minden pillanatban szigorú ellenőrzés és fegyelmezés alatt álljon, bot, verés vagy pofonok alkalmazásával. Gyn 172.4

Némelyik gyermek annyira romlott természetű, hogy a fizikai fájdalom okozása a nevelésében nélkülözhetetlen, de nagyon sok esetben sokkal rosszabbat tesz ez a fajta fegyelmezési módszer... Gyn 172.5

Soha ne emeld fel a kezed, hogy megpofozd őket, hacsak nem tiszta lelkiismerettel hajolsz meg Isten előtt, áldását kérve a javító nevelésre. Serkentsd a szeretetet gyermekeid szívében! Légy előttük az önuralom kiemelkedő példaképe. Ne keltsd bennük azt a benyomást, hogy csak azért kell alávetniük magukat uralmadnak, mert ez a te önkényes akaratod, mert ők gyengék, te pedig erős vagy - mert te vagy az apa, ők pedig a gyerekek. De ha családod pusztulását szeretnéd, folytasd csak az irányítást a nyers erő fitogtatásával. ²⁵
Gyn 172.6

Soha ne rángassátok a vétkező gyermeket! — A szülők nem adnak gyermekeiknek megfelelő nevelést. Nagyon gyakran ugyanaz a tökéletlenség nyilvánul meg a gyermekekben, amely a szülőknél is megtalálható. Helytelenül étkeznek, ez a gyomorhoz összpontosítja az idegek energiáit, s nem képesek másra figyelni. Saját türelmetlenségük miatt nem tudják megfelelően irányítani és oktatni gyermekeiket, sőt néha durván megragadják, s felpofozzák őket. Azt szoktam mondani, amikor egy gyermeket megráznak, hogy míg egy gonosz lelket kiráznak belőle, addig két másikat ráznak bele. Ha egy gyerek rossz, a megrázás nem segít megjavulnia, csak rosszat tesz neki.²⁶ Gyn 173.1

Először az értelemre hass, és imádkozz! — Először beszéljetek értelmesen gyermekeitekkel, világosan rámutatva rosszaságukra, s értessétek meg velük, hogy nemcsak ellenetek vétkeztek, hanem Isten ellen is. Mielőtt rendre utasítanátok őket, vétkező gyermekeitek iránti teljes szánalommal és szomorúsággal imádkozzatok értük, s akkor látni fogják, hogy nem azért büntettétek meg őket, mert kellemetlenséget okoztak nektek, vagy mert rosszkedveteket rajtuk töltitek ki, hanem szent kötelességtudatból, s az ő érdekükben. Ha ezt teszitek, szeretni és tisztelni fognak titeket.²⁷ Gyn 173.2

Ez az ima azt a benyomást kelti bennük, hogy nem vagytok ésszerűtlenek, s ha ezt eléritek, nagy győzelmet vívtatok ki. Ez az a munka, amelyet a családi körben végeznünk kell az utolsó napokban.²⁸
Gyn 173.3

Az ima hatékonysága a nevelési válságban — Amikor rosszat csinálnak, ne Isten haragjával fenyegessetek, hanem vigyétek őket imáitokban Krisztushoz.²⁹ Gyn 173.4

Ha valóban keresztény szülők vagytok, akkor mielőtt fizikai fájdalmat okoznátok kicsinyeiteknek, fejezzétek ki az irántuk érzett szereteteteket. Amikor velük együtt leborultok és Isten elé járultok imában, ti fogjátok az együttérző Megváltó szavait idézni: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Mk. 10:14) Ez az ima angyalokat állít mellétek. Gyermekeitek nem felejtik el ezeket az élményeket, s az ilyen tanításon Isten áldása nyugszik. Ha a gyermekek megértik, hogy szüleik segíteni próbálnak nekik a fegyelmezéssel, igyekeznek helyes irányba összpontosítani erőfeszítéseiket. ³⁰
Gyn 173.5

Személyes tapasztalataim a nevelésben — Amikor gyermekeim kicsik voltak, soha nem engedtem, hogy azt gondolhassák: valamivel bosszanthatnak engem. Sok más családból származó gyermeket is neveltem otthonomban, s nekik sem hagytam, hogy azt higgyék, bosszanthatják anyjukat. Soha nem engedtem meg magamnak, hogy egyetlen nyers szót is szóljak, vagy ingerültté váljak a gyerekekkel szemben. Egyetlen alkalommal sem tudták elérni, hogy indulatba jöjjek. Ha lelkemben bármi felkavart, vagy úgy éreztem, hogy provokálnak, ezt mondtam: “Gyerekek, ezt most félretesszük, és nem beszélünk róla egy szót sem. Mielőtt nyugovóra térünk, majd megbeszéljük az egészet.” Így maradt idejük átgondolni a történteket, s estére - mivel a kedélyek addigra lecsillapodtak - könnyen kezelhetők lettek, és szépen tudtam bánni velük... Gyn 174.1

Van igaz út, és van téves út. Soha nem emeltem kezet gyermekeimre anélkül, hogy előtte ne beszéltem volna velük. Ha eléjük tártam hibáikat és imádkoztam velük, mindig belátták tévedésüket, és amikor lecsillapodtak (és mindig lecsillapodtak, ha ezt tettem), már a befolyásom alatt álltak. Soha nem történt másképp. Amikor imádkoztam velük, mindegyikük megtört, és karjaikat sírva fonták a nyakam köré... Gyn 174.2

Soha nem engedtem meg magamnak gyermekeim fegyelmezése közben, hogy akár csak a hanghordozásom is megváltozzék. Ha valami rosszaságot láttam, megvártam, míg a kedélyek lecsillapodnak, s félrevontam őket, hogy legyen idejük elgondolkozni és elszégyellni magukat. Ez mindig meg is történt, ha hagytam, hogy egy-két órát gondolkozzanak a történtek felett. Ez idő alatt mindig elvonultam, imádkoztam és nem szóltam hozzájuk. Miután egy időre magukra maradtak, hozzám jöttek, hogy beszéljenek a dologról. Ilyenkor azt mondtam: “Megvárjuk az estét, majd akkor beszélünk róla.” Az esti áhítaton aztán elmondtam nekik, hogy rosszaságukkal legjobban saját lelküket sebezték meg, és Isten Lelkét szomorították.³¹
Gyn 174.3

Szakítsatok időt az imára! — Ha felindult állapotban voltam és kísértve éreztem magam, hogy olyan szavakat szóljak, amiket később megbántam volna, inkább csendben maradtam, és kimentem a szobából imádkozni. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet a gyermekek neveléséhez. Ezután vissza tudtam menni hozzájuk, és nyugodtan meg tudtam nekik mondani, hogy ezt a rosszat nem szabad még egyszer elkövetniük. Úgy kell bánnunk az ilyen helyzetekben a gyerekekkel, hogy ne gerjesszük haragra és lázadásra őket. Kedvesen, türelmesen kell beszélnünk, mindig emlékezve arra, hogy mi magunk is milyen csökönyösek vagyunk, s hogy milyen bánásmódban szeretnénk részesülni mennyei Atyánk részéről. Gyn 174.4

Ezek azok a leckék, amelyeket a szülőknek meg kell tanulniuk. Ha ezt megtanuljátok, Krisztus iskolájában ti lesztek a legjobb tanulók és gyermekeitek a legjobb gyerekek. Csak így tudjátok megtanítani nekik, hogy tiszteljék Istent, s törvényét megtartsák. Ilyen módon nevelve, tökéletes befolyással lesztek rájuk, s olyan embereket adhattok általuk a társadalomnak, akik környezetük áldására élnek. Ugyanakkor alkalmassá teszitek őket arra is, hogy Isten munkatársai legyenek.³²
Gyn 175.1

A fegyelmezés fájdalmát öröm követheti — Nem úgy viszonyulunk helyesen a próbákhoz, hogy menekülünk előlük, hanem ha átalakítjuk őket. Ez érvényes minden fegyelmezésre - a koraira és a későire is. A gyermek korai nevelésének elhanyagolása és ezáltal rossz hajlamainak erősítése megnehezíti későbbi nevelését, s fegyelmezését nagyon gyakran keserves folyamattá teszi. A fegyelmezés fájdalmas az énünk számára, mert keresztezi az ember természetes vágyait és hajlamait, de a fájdalom jelentéktelenné válhat a magasabb rendű örömben. Gyn 175.2

Tanítsátok meg a gyermekeknek és fiataloknak, hogy minden legyőzött hiba és nehézség egy-egy lépcsőfok az értékes és magasabb rendű dolgok elérésére. Ilyen tapasztalat birtokában mindazok sikert értek el, akik az életet érdemesnek tartották végigélni. ³³
Gyn 175.3

Kövessétek az isteni útmutatást! — A szülőknek, akik gyermekeiket gondosan szeretnék felnevelni, mennyei bölcsességre van szükségük ahhoz, hogy otthonukban a fegyelmezéssel kapcsolatosan mindenben igazságosan cselekedjenek.³⁴ Gyn 175.4

A gyermekek irányításához a Biblia az útmutató. Ha a szülők valóban vágynak rá, itt megtalálják a kijelölt utasítást gyermekeik neveléséhez, hogy ne hibázzanak... Ahol ezt a könyvet használják tanácsadóként, ott a szülők a vég nélküli kényeztetés helyett gyakrabban veszik elő a büntetőpálcát, s ahelyett, hogy vakok lennének gyermekeik hibáival és romlott hajlamaival szemben, a Biblia fényében, tiszta ítélő-képességgel tekintenek azokra. Tudatában lesznek, hogy szent kötelességük gyermekeiket a helyes úton vezetni.³⁵ Gyn 175.5

Isten nem vihet lázadókat az Ő országába, ezért a parancsolatai iránti engedelmességet különleges követelménnyé teszi. A szülőknek szorgalmasan oktatniuk kell gyermekeiket arra, “mit mond az Úr”, s akkor Isten az angyaloknak és az embereknek egyaránt megmutatja, hogy védőfalat épít népe köré.³⁶
Gyn 176.1

Isten része és a ti részetek — Ha képességeitek szerint hűségesen elvégzitek kötelességeteket, akkor hittel kérhetitek az Urat, hogy tegye meg gyermekeitekért, amit ti már nem tudtok megtenni.³⁷ Gyn 176.2

Miután hűségesen megtettetek mindent, ami gyermekeitek nevelésében szükséges, vigyétek őket Isten elé, és kérjétek segítségét. Mondjátok, hogy ti megtettétek a rátok eső részt, s végezze el Ő, amire ti nem vagytok képesek. Kérjétek, hogy mérsékelje hajlamaikat, tegye őket szelíddé és kedvessé a Szentlélek ereje által. Meglátjátok, meghallgatja imáitokat. Igéjén keresztül utasít titeket, hogy javítsátok meg gyermekeiteket, “nem kímélve őket sírásukért” (Péld. 19:18 - az angol fordítás szerint), fogadjátok hát meg az Ő szavának kéréseit! ³⁸ Gyn 176.3