Gyermeknevelés

XI. Hibás fegyelmezés

46. fejezet — A kényeztetés rossz hatása

A valódi szeretet nem kényeztet — A gyermek szívéhez vezető egyetlen út a szeretet, de ha ez a szeretet arra indítja a szülőket,hogy kielégítsék gyermekeik rossz, romboló vágyait, akkor szeretetük kárt okoz nekik. A Jézus szeretetéből fakadó legmélyebb érzelem alkalmassá teheti a szülőket arra, hogy helyes nevelési elveket gyakoroljanak, s szigorú fegyelmet követeljenek. Szülők és gyermekek szíve forrjon össze, s egységes családként alkosson olyan csatornát, amelyen keresztül folyamatosan árad a bölcsesség, erény és hosszútűrés, a kedvesség, s az igazi szeretet.¹
Gyn 185.1

A túlzott szabadság “tékozló fiúkat” szül — A gyermekek azért nem válnak istenfélővé, mert túl sok szabadságot élveznek. Akaratukat és hajlamaikat szabadon kiélhetik... Sokan válnak tékozló fiúvá az otthoni kényeztetés miatt, mert szüleik nem cselekvői az Igének. A gondolkodást és a célokat határozott, megingathatatlan és megszentelt elveknek kell kormányozniuk.² Gyn 185.2

Minél több a kényeztetés, annál nehezebb az irányítás — Tegyétek az otthont vonzóvá gyermekeitek számára! Ez alatt nem azt értem, hogy kényeztessétek el őket. Minél több a kényeztetés, annál nehezebb irányítani őket, s egyre nagyobb nehézségekbe ütközik majd, hogy az otthonból kilépve megállják helyüket, és igaz, nemes életet éljenek. Ha megengeditek, hogy azt tegyék, amit akarnak, ártatlanságuk és gyermeki kedvességük csakhamar elhalványul. Tanítsátok őket engedelmességre! Vegyék észre, hogy tisztelniük kell tekintélyeteket. Most úgy tűnik, ez boldogtalanságot okoz nekik, de milyen sok boldogtalanságtól menti meg őket, amivel később kellene szembenézniük!³ Gyn 186.1

Kényeztetni egy vétkező gyermeket: bűn. A gyermekeket megfelelő irányítás alatt kell tartani. ⁴ Gyn 186.2

Ha engeditek, hogy saját akaratukat érvényesítsék, ebből arra következtetnek, hogy értük mindent meg kell tenni, ők a világ közepe, és a legtermészetesebb, hogy mindenki az ő kedvükben jár.⁵ Gyn 186.3

Engedje talán az anya, hogy gyermekei saját útjukat járva azt tegyenek, amit akarnak, s hagyja, hogy szófogadatlanok legyenek? Természetesen nem! Vagy ha mégis ezt tenné, egészen biztos lehet benne, hogy Sátán kitűzi pokolbeli zászlaját otthonukban. Neki, az anyának kell megvívnia a küzdelmet azért a gyermekért, aki képtelen önmagáért küzdeni. Az ő feladata megdorgálni a gonoszt, Isten segítségét keresni, s megőrizni a gyermeket attól, hogy Sátán karmaiba kerüljön.⁶
Gyn 186.4

Az elégedetlenség és nyugtalanság oka — Néhány családban a gyermek kívánsága törvény. Mindent megkap, amit kíván, és semmit sem kell elfogadnia, amitől idegenkedik. Azt hiszik, hogy ezzel a boldogságát segítik, pedig éppen ettől lesz a gyermek nyugtalan, s végül semmivel sem lehet kielégíteni. A kényeztetés megrontja természetes, jó ízlését, s nem vágyik többé egészséges ételek fogyasztására és hasznos időtöltésre. A kívánságok kielégítése tönkreteszi jellemét mind erre az életre, mind az örökkévalóságra. ⁷
Gyn 186.5

Elizeus hatásos dorgálása — Tévedés az az elgondolás, hogy mindenben engednünk kell a gyermek akaratának. A bétheli ifjak kicsúfolták és kinevették Elizeust hivatásának legelején (II. Kir. 2:23-24). Bár nagyon szelíd ember volt, Isten Lelke mégis kényszerítette, hogy átkot mondjon a helyes útról letért fiatalokra. Hallották Illés mennybemenetelének hírét, és gúnyolták az ünnepélyes eseményt. Elizeus tudta, hogy senkinek sem szabad - legyen bár öreg vagy fiatal - gúnyt űzni szent hivatásából. Amikor azt kiáltották neki, hogy “menj föl”, mint ahogy Illés is fölment a mennybe, akkor az Úr nevében átkot mondott rájuk. Az az ijesztő büntetés, amely utolérte őket, Istentől származott. Ettől kezdve szolgálata nyomán nem akadt több gúnyolódó. Ötven éven át ki- és bejárt Béthel kapuin, városról városra ment, megismerte a leggonoszabb, legneveletlenebb, tétlen és züllött fiatalok csoportjait, de soha többé nem gúnyolták, nem becsmérelték a Magasságos prófétáját.⁸
Gyn 187.1

Ne engedjetek az unszolásnak! — A szülőknek sok dologról kell majd számot adniuk a végső elszámolás napján gyermekeik kényeztetése miatt. Sokan csak azért elégítenek ki minden értelmetlen kívánságot, mert így szabadulnak meg a legkönnyebben az alkalmatlankodó gyermek unszolásától. A gyermeket úgy kell nevelni, hogy a visszautasítást helyes lelkülettel fogadja, s véglegesnek tekintse.⁹
Gyn 187.2

A tapasztalt keresztények szavát meg kell becsülni — A szülők ne haladjanak el könnyedén gyermekeik bűnei mellett. Ha hűséges barátaik rámutatnak ezekre a bűnökre, ne érezzék úgy, hogy jogaikat bitorolják és személyes sérelem éri őket. Minden gyermek és fiatal szokása befolyásolja a társadalom jólétét. Egyetlen fiatal viselkedése sokakat vezethet rossz útra. ¹⁰ Gyn 187.3

Ne engedd, hogy gyermekeid azt lássák, hogy az ő szavukat idősebb keresztények állítása elé helyezed. Ennél nagyobb kárt talán nem is okozhatnál a gyerekeknek. Ha inkább nekik hiszel, mint azoknak, akikről tudod, hogy Istent szolgálják, ezzel a hazugság szokását erősíted bennük.¹¹ Gyn 187.4

Egy elrontott gyermek öröksége — Lehetetlen lefesteni a gonoszságot, amit egy szabadjára hagyott gyermek okozhat. Vannak ugyan néhányan, akik emiatt kerülnek tévútra, de később az élet leckéi felébresztik őket. Azonban sajnos a legtöbben mégis örökre elvesznek, mert ifjúkorukban csak sekélyes oktatást kaptak. A rosszul nevelt gyermek nehéz terhet cipel egész életén át. A próbák, csalódások és kísértések idején saját fegyelmezetlen akaratát fogja követni az igaz elvek helyett. Akiket nem tanítottak meg engedelmeskedni, azoknak gyenge a jellemük, lobbanékony a természetük. Hiába akarnak uralkodni magukon, nem képesek rá. Nincs erkölcsi erejük megfékezni makacs ösztöneiket, javítani rossz szokásaikon, s csillapítani féktelen akaratukat. A fegyelmezés nélküli gyermekkor hiányosságait örökli a felnőttkor. A romlott értelem aligha tud különbséget tenni igaz és hamis között. ¹² Gyn 188.1