A megváltás története

Józsue egy bölcs, megszentelt vezető

Józsue szent jellemét szennyfolt nem rútította el. Bölcs vezető volt, aki életét egészen odaszentelte Istennek. Mielőtt meghalt, összegyűjtötte a héber sereget, és Mózes példáját követve összefoglalta pusztai utazásuk élményeit és Istennek irántuk tanúsított figyelmes bánásmódját. Ekkor ékesszóló beszédet intézett hozzájuk. Elmondta nekik, hogy Moáb királya harcolt ellenük és felszólította Bálámot, hogy átkozza meg őket, azonban Isten nem hallgatta meg Bálámot, azért “áldva áldott titeket.” Azután így szólt hozzájuk: “Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok, akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvizén, akár az emoreusok isteneit, akiknek földén lakoztok, én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” MT 129.3

A nép pedig felelt és monda: “Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéről, a szolgaság házából és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt és megtartott minket utunkban, amelyen jártunk és mindama népek között, amelyek között általjöttünk.” Józsue 24, 15-18. MT 129.4

A nép megújította a szövetséget Józsueval. Így szóltak hozzá: “Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.” Józsue 24, 18. Józsue beírta a szövetségnek szavait egy könyvtekercsbe, amely tartalmazta a Mózesnek adott törvényeket és végzéseket. Egész Izrael szerette és becsülte Józsuet és halálát nagyon megsiratták. MT 130.1