A megváltás története

Jerikó bevétele

“Előhívta azért Józsue, a Nun fia, a papokat és monda nekik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen 7 kosszarvból való kürtöt az Úr ládája előtt. A népnek pedig monda: Menjetek el és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr frigyládája előtt. És úgy lett, ahogyan Józsue mondotta a népnek. A hét pap ugyanis, akik a kosszarvból való hét kürtöt vitték, az Úr előtt ment és kürtölt a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig előttük ment.” MT 127.4

“A fegyveresek pedig a kürtölő papok előtt mentek és a köznép követte a frigyládát, menvén és kürtölvén a kürtökkel. A népnek pedig megparancsolta Józsue mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok és szó se jöjjön ki szátokból addig a a napig, amíg azt mondom nektek: Kiáltsatok és akkor kiáltsatok. Körüljárták azért a várost az Úrnak frigyládájával, egyszer megkerülvén, azután visszatértek a táborba és az éjszakát a tá- borban töltötték.” Józsue 6, 7-11. MT 127.5

A héber sereg tökéletes rendben menetelt. Elől a hadviselő férfiak válogatott serege haladt, harciruhájukba öltözve, de most nem azért, hagy karjaik ügyességét gyakorolják, hanem hogy csak higyjenek és engedelmeskedjenek a kapott utasításoknak. Azután hét pap következett trombitával. Utánuk Istennek frigyládája haladt, amely aranytól csillogott és dicsfény lebegett körülötte. A frigyládát a papok vitték, szent tisztségüket kifejező, gazdag, jellegzetes ruháikba öltözve. Izrael hatalmas serege tökéletes rendben követte őket, minden törzs az ő saját zászlaja alatt, így járták körül a várost Isten frigyládájával. Egy hang se hallatszott a dombokon át és visszhangzott Jerikó városán keresztül. Az elítélt város őrállói kíváncsian és riadtan figyelték a sereg minden mozdulatát és jelentették feljebbvalóiknak. Nem tudják megmondani, mit jelent mindezen látványosság. Némelyek nevetnek azon gondolaton, hogy ilyen módon vegyék be a várost, míg mások szent félelemmel telnek el, amidőn szemlélik a frigyláda ragyogását, a papok méltóságteljes és ünnepélyes megjelenését, Izraelnek őket követő seregével, akiknek élén Józsue haladt. Még emlékeznek rá, hogy 40 évvel ezelőtt ketté vált előttük a Vörös tenger és nemrég száraz lábbal keltek át a Jordánon. Túlságosan rettegnek ahhoz, hogy gúnyolódjanak. Gondosan bezárják a város kapuit, amelyeket hatalmas harcosok őriznek. MT 128.1

Izrael seregei hat napon át tették meg körmenetüket a város körül. A hetedik napon hétszer járták körül a várost. A népnek most is megparancsolták, mint rendesen, hogy legyen csendben. Egyedül a trombiták hangja hallatszott. A népnek figyelnie kellett, mert midőn a trombiták hosszabb harsogást hallatnak majd, akkor mindnyájuknak hangosan kellett felkiáltaniuk, mivel Isten nekik adta a várost. “És történt a hetedik napon, hogy felkeltek, mihelyt a hajnal feljött és megkerülték a várost a szokott módon hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer. És történt, hogy a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsue pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost! És legyen a város, és minden ami benne van, az Úrnak szentelve, csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket küldöttünk. Mindazonáltal ti teljesen óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután Neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen Istennek szentelt dolgokból, hogy Izrael táborát átkozottá ne tegyétek és bajba ne keverjé- tek azt, hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson. Kiáltott azért a nép, mihelyt kürtöltek a kürtökkel. Történt ugyanis, hogy amint meghallotta a nép a kürtnek szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással és leszakadt a kőfal magától és felment a nép a városba, kiki az előtte való helyen és bevették a várost.” Józsue 6, 15-20. MT 128.2

Isten meg akarta mutatni az izraelitáknak, hogy Kánaán bevételét nem tulajdoníthatják maguknak. Az Úr seregének Fejedelme, Vezére győzte le Jerikót, Ő és angyalai vonultak fel a harcra. Krisztus megparancsolta a mennyei seregnek, hogy rontsák le Jerikó falait, hogy előkészítsék Józsue és Izrael seregeinek bevonulását. Ezen rendkívüli csoda által Isten nemcsak megerősítette népének hitét az Ő hatalmában, amellyel leigázta ellenségeit, hanem megdorgálta előbbi hitetlenségüket is. MT 129.1

Jerikó dacolt Izrael seregei és a menny Istene ellen. Midőn látták, hogy Izrael serege minden nap körüljárja egyszer a várost, megrettentek, azonban erős védelmükre, szilárd, magas falaikra tekintettek és biztonságban érezték magukat, hogy képesek ellenállni minden támadásnak. Amikor azonban erős falaik hirtelen meginogtak, és rettenetes robajjal leomlottak, a leghangosabb mennydörgés dörejéhez hasonlóan, megbénultak a félelemtől, úgyhogy képtelenek voltak ellenállást kifejteni. MT 129.2