A megváltás története

Isten örök törvénye

Istennek törvénye az ember teremtése előtt is létezett. Általa kormányozta Isten az angyalokat. Sátán azért bukott el, mert áthágta Isten kormányzásának alapelveit. Amidőn Isten megteremtette Ádámot és Évát, megismertette velük törvényét. Akkor még nem létezett írott törvény, hanem Jehova személyesen közölte velük. MT 105.1

A negyedik parancsolat Szombatját Isten az Édenben rendelte el. Midőn Isten megteremtette a világot és a földön az embert, Ő adta a Szombatot is az emberért. Ádám bűne és bukása után semmit se vettek el Istennek törvényéből. A bukás előtt a tízparancsolat elvei uralkodtak és olyan természetűek voltak, amelyek megfeleltek a lények szent rendeltetésének. A bukás után se változtak meg azon előírások alapelvei, hanem további előírások jöttek hozzájuk, amelyek megfeleltek az ember bukott állapotának. MT 105.2

A feláldozandó állatokkal kapcsolatban egy rendszert alapítottak meg, hogy az elbukott ember elé tárják azt, ami felől a kígyó kételkedésre bírta Évát, hogy a bűn zsoldja a halál. Isten törvényének áthágása szükségessé tette Krisztus számára, hogy meghaljon áldozatul, hogy ezáltal lehetővé tegye az ember számára, hogy megmeneküljön a büntetéstől és Isten törvényének tekintélyét is megőrizze. Az áldozatok rendszerének az embert meg kellett tanítania alázatosságra bűnös állapota tekintetében, hogy megtérésre vezesse és egyedül Isten iránti bizalomra indítsa a megígért Megváltó által, hogy megbocsátja törvényének áthágását. Ha Istennek törvényét nem hágták volna át, sohase jött volna be a halál és nem lett volna szükség újabb előírásokra, hogy megfeleljenek az ember elbukott állapotának. MT 105.3

Ádám megtanította leszármazottait Istennek törvényére, amelyet a hűségesek átadtak egymásnak az egymást követő nemzedékeken keresztül. Isten törvényének állandó áthágása idézte elő a vízözönt a földön. Noé és családja megőrizte a törvényt, akiket Isten csoda által tartott meg a bárkában igaz cselekedeteikért. Noé megtanította utódait a tízparancsolatra. Az Úr megőrzött magának egy népet Ádámtól fogva, akiknek szívében volt törvénye. Így szól Ábrahámról: “Hallgatott Ábrahám az én szavamra, megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.” I. Mózes 26, 5. MT 105.4

Az Úr megjelent Ábrahámnak és így szólt hozzá: “Én vagyok a Mindenható Isten, járj énelőttem és légy tökéletes. És megkö- töm az én szövetségemet énközöttem és teközötted és felette igen megsokasítlak téged.” I. Mózes 17, 1-2. “És megalapítom az én szövetségemet énközöttem és teközötted és a te magod között teutánad annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek Istened teneked és a té magodnak teutánad.” I. Mózes 17, 7. MT 105.5

Ekkor az Úr megkövetelte Adámtól és magvától a körülmetélést annak jeléül, hogy Isten vágta ki őket és különítette el őket az összes nemzetektől, mint különleges kincsét. Ezen jel által ünnepélyesen lekötelezték magukat, hogy nem házasodnak össze más nemzetekkel, mert így cselekedve elveszítenék Isten és törvénye iránti tiszteletüket és hasonlókká válnának a körülöttük élő bálványimádó nemzetekhez. MT 106.1

A körülmetélés ténye által ünnepélyesen beleegyeztek abba, hogy teljesítik az Ábrahámmal kötött szövetség feltételeit, hogy elkülönülnek minden nemzettől és tökéletesek lesznek. Ha Ábrahám utódai elkülönültek volna a többi nemzetektől, akkor nem tudták volna bálványimádásra csábítani őket. Egy nagy kísértéstől szabadultak volna meg és nem sajátították volna el ezen bálványimádó népek bűnös szokásait és nem lázadtak volna fel Isten ellen. A körülöttük élő nemzetekkel való összekeveredés által nagy mértékben elvesztették különleges szent jellemüket. Isten büntetésül éhséget bocsájtott földjükre és így kényszerítette őket arra, hogy Egyiptomba menjenek, hogy megmentsék életüket. Isten azonban nem hagyta el őket egyiptomi tartózkodásuk alatt az Ábrahámmal kötött szövetségért. Azonban megengedte, hogy az egyiptomiak elnyomják őket, hogy Hozzá forduljanak segítségért szenvedéseikben és az Ő igazságos és irgalmas kormányzatát válasszák és engedelmeskedjenek követelményeinek. MT 106.2

Először csak néhány család ment le Egyiptomba, akik nagy sokasággá növekedtek. Némelyek közülük gondosan tanították gyermekeiket Isten törvényére, azonban az izraeliták közül sokan annyi bálványimádást láttak, hogy összezavarták Isten törvényének alapelveit. Az istenfélők lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltottak, hogy törje le fogságuk igáját és hozza ki őket rabságuk földjéről, hogy szabadon szolgálhassák Őt. Isten meghallotta kiáltásukat és elhívta Mózest eszközül népének megszabadítására. Miután elhagyták Egyiptomot és a Vörös tenger hullámai kettéváltak előttük, az Úr megpróbálta őket, hogy bíznak-e Benne, aki jelek, csodák és próbák által tette őket nemzetté a többi nemzet között. Azonban ők nem állták ki a próbát. Zúgolódtak Isten ellen az úton felmerülő nehézségek miatt és újra vissza akartak térni Egyiptomba. MT 106.3