A megváltás története

A bálványimádás veszedelme

Isten ismét meg akarta védeni Izrael népét a bálványimádástól, azért így szólt hozzájuk: “Ne csináljatok énmellettem ezüst isteneket és arany isteneket se csináljatok magatoknak.” II. Mózes 20, 23. Az a veszély fenyegette őket, hogy utánozzák az egyiptomiak példáját és szobrokat készítenek maguknak, hogy ábrázolják Istent. MT 103.1

Az Úr így szólt Mózeshez: “Íme én angyalt bocsájtok el előtted, hogy megőrizzen téged az útban és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte és hallgass az Ő szavára, meg ne bosszantsd Őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságotokat, mert az én nevem van Őbenne. Mert ha hallgatsz az Ő szavára és mindazt megcselekszed, amit mondok, akkor ellensége leszek a te ellenségednek és megszorongatom a te szorongatóidat, mert az én Angyalom teelőtted megy és bevisz téged az emoreusok, kitteusok, perizeusok, kananeusok és jebuzeusok közé és kiirtom azokat.” II. Mózes 20, 23. Az angyal, aki Izrael előtt ment, az Úr Jézus Krisztus volt. “Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint, hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldja a ti kenyereteket és vizeteket és eltávolítja közületek a betegséget.” II. Mózes 23, 24-25. MT 103.2

Isten azt akarta, hogy népe értse meg, hogy egyedül Őt kell imádnunk, és amidőn legyőzik a körülöttük levő bálványimádó népeket, ne tartsanak meg semmit az általuk imádott ábrázolásokból, hanem semisítsék meg azokat teljesen. Ezen pogány istenségek közül sok nagyon értékes és művészi munka volt, amely megkísérthette azokat, akik látták a bálványimádást, amely oly általános volt Egyiptomban, hogy tiszteljék bizonyos mértékig ezen élettelen tárgyakat. Az Úr azt akarta, hogy népe tudja meg, hogy e nemzeteket bálványimádásuk vezette minden gonoszságra azért az izraelitákat használja majd fel eszközül megbüntetésükre és isteneik megsemmisítésére. MT 103.3

“Az én rettentésemet bocsátom el előtted és minden népet megrettentek, amely közé mégy és minden ellenségedet megfutamítom előtted. Darazsat is bocsátok el előtted és kiűzi a khivveust, kananeust és khitteust, de nem egy esztendőben űzöm ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. Lasan űzöm ki őt előled, míg megszaporodol, és bírhatod a földet és határodat a Vörös tengertől a filiszteusok tengeréig vetem és a pusztától fogva a folyóvízig, mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait és kiűzöd azokat előled. Ne köss szövetséget se azokkal, se az ő isteneikkel. Ne lakjanak a te földeden, hogy bűnbe ne ejtsenek téged Ellenem, mert ha az ő isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az neked.” II. Mózes 23, 27-33. Isten az engedelmesség feltétele mellett adta ígéreteit népének. Ha teljes szívvel szolgálnának az úrnak, nagy dolgot cselekedne értük. MT 103.4

Miután Mózes megkapta az Úrtól a végzéseket és leírta őket a népnek az ígéretekkel együtt, az engedelmesség feltétele mellett, az Úr így szólt hozzájuk: “Jöjjetek fel az Úrhoz te és Áron, Nadáb és Abihu és az Izrael fiai közül hetvenen és hajtsátok meg magatokat Előtte távolról. És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek és a nép se jöjjön fel vele. Elment azért Mózes és elmondta a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését, a nép pedig egyező szóval felelt mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt, megcselekesszük.” II. Mózes 24, 1-3. MT 104.1

A tízparancsolatot nem Mózes írta, hanem csak a végzéseket, amelyeket Istennek akarata szerint meg kellett őrizniük és az ígéreteket az engedelmesség feltétele mellett. Elolvasta azokat a népnek és ők megígérték, hogy engedelmeskednek mindazon szavaknak, amelyeket az Úr szólt. Mózes ekkor beírta ünnepélyes ígéretüket egy könyvbe és áldozatot ajánlottak fel az Úrnak a népért. “Azután vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép hallatára, azok pedig így szóltak: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk. Mózes pedig vette a vért és ráhintette a népre és így szólt: íme a szövetségnek vére, amelyet az Úr kötött veletek mindama beszédek szerint.” II. Mózes 24, 7-8. A nép megismételte ünnepélyes ígéretét az Úmak, hogy megtesznek mindent amit mondott és engedelmeskedni fognak. MT 104.2