A megváltás története

Kötáblára írva

Hogy mentségük ne legyen, az Úr maga szállt le Sinai hegyére dicsőségbe burkolva, angyalaitól körülvéve és a legfélelmetesebb és legfenségesebb módon jelentette ki a tízparancsolat törvényét. Nem bízott meg senkit se tanításukkal, még angyalait sem, hanem Ő jelentette ki törvényét népének mindenki által hallható hangon. Nem bízta parancsolatait egy nép rövid emlékezőképességére, akik hajlamosak voltak arra, hogy elfelejtsék követelményeit, hanem saját ujjával írta azokat kőtáblákra. El akarta távolítani minden lehetőségét annak, hogy összekeverjék szent parancsolatait valamely hagyománnyal, vagy az emberek szokásaival. MT 107.1

Ekkor az Úr mindig közelebb jött népéhez, amely oly könnyen eltért Tőle, azért nem akarta őket csupán a törvény tíz parancsolatára hagyni. Megparancsolta Mózesnek, hogy írja le parancsai szerint azokat a végzéseket és törvényeket, — részletes utasításokat adva elvégzendő kötelességeik felől, — amelyek által megőrzik a tízparancsolatot, amelyet a kőtáblákra vésett. Isten azért adta ezeket a különleges utasításokat és rendeléseket, hogy a tévelygő embereket az erkölcsi törvény iránti engedelmességre bírja, amelynek áthágására oly hajlamosak voltak. MT 107.2

Ha az ember megtartotta volna Istennek törvényét, amint azt Ádámnak adta bukása után, amint azt Noé megtartotta a bárkában, és megtartotta Ábrahám is, akkor nem lett volna szükség a körülmetélés rendelkezésére. Ha pedig Ábrahám utódai megtartották volna a szövetséget, amelynek jele, vagy záloga volt a körülmetélés, akkor sohase süllyedtek volna bálványimádásba és nem engedte volna meg Isten, hogy lemenjenek Egyiptomba és nem lett volna rá szükség, hogy Isten a Sinai hegyéről jelentse ki törvényét és kőtáblákra vésse. Nem lett volna szükség arra se, hogy törvényét a Mózesnek adott végzések és rendelések határozott utasításai által védje meg. MT 107.3