A megváltás története

Isten törvényének kihirdetése

Miután az Úr ilyen bizonyítékát adta hatalmának, megmondta nekik, kicsoda Ő: MT 101.2

“Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ugyanez az Isten, aki felmagasztalta hatalmát az egyiptomiak között, most kijelentette törvényét: MT 101.3

Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Úr a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják. MT 101.4

Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. MT 101.5

Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap, az Úrnak a te Istenednek Szombatja, semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, mert hat napon teremtette az Úr az eget, földet, és a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott, azért megáldotta az Úr a Szombat napját és megszentelte azt. MT 101.6

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked. MT 101.7

Ne ölj. MT 102.1

Ne paráználkodjál. MT 102.2

Ne lopj. MT 102.3

Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. MT 102.4

Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami a te felebarátodé.” II. Mózes 20, 1-17. MT 102.5

A Jehova által kijelentett első és második parancsolat, rendelkezés a bálványimádás ellen, mert a bálványimádás az embereknek széles rétegét viszi a bűnbe és lázadásba és emberáldozatok bemutatását is eredményezi. Isten meg akar védelmezni bennünket az ilyen utálatosságok leghalványabb árnyalatától is. Az első négy parancsolat célja az, hogy megmutassa az embereknek Isten iránti kötelességeiket. A negyedik parancsolat az öszekötő kapocs Isten és az emberek között. A Szombat elrendelése különösen az ember áldására, és Isten dicsőítésére történt. Az utolsó hat parancsolat megmutatja az emberek kötelességeit embertársaikkal szemben. MT 102.6

A Szombat örök jel Isten és népe között. Ily módon egy jel, amely a Szombat megtartóit megjelöli, megkülönbözteti, mint az élő Istennek, az ég és föld Teremtőjének imádóit. A Szombat jel Isten és népe között mindaddig, ameddig csak népe lesz a föjdön, hogy szolgáljon Neki. MT 102.7

“Az egész nép pedig látta a mennydörgéseket, villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látta a nép és megfélemlett, és hátrább állott. És így szóltak Mózeshez: Te beszélj és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Mózes pedig ezt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. MT 102.8

“Távol állt pedig a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben az Isten volt. És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.” II. Mózes 20, 18-22. MT 102.9

Isten fenséges jelenléte a Sinai hegyen, a félelmetes menny-dörgések és villámlások, amelyek Isten megjelenését kísérték, nagy félelemmel és tisztelettel töltötték el a népet az ő szent fensége iránt, hogy ösztönszerűen viszahúzódtak Isten félelmetes jelenlététől, hogy el ne pusztuljanak dicsőségétől. MT 102.10