A megváltás története

Szabadulás a Vörös-tengernél

“És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izrael fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. MT 89.2

“Én pedig megkeményítem az egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánuk és megdicsőülök a fáraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által. Elindult azért Istennek angyala, aki Izrael tábora előtt járt és mögéjük ment; a felhőoszlop is elindult előlük és mögéjük állt, és odament az egyiptombeliek tábora és Izrael tábora közé és így lőn a felhő és a sötétség, az éjszakát pedig megvilágosította. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.” II. Mózes 14,15-20 MT 89.3

Az egyiptomiak nem láthatták a hébereket, mert előttük volt a sűrű, sötét felhő, amely világosságul szolgált az izraeliták számára. Így mutatta meg hatalmát az Isten, hogy kipróbálja népét, hogy bíznak-e majd Benne, miután gondoskodásának és szeretetének ilyen jelét adja nekik és megdorgálja hitetlenségüket és zúgolódásukat. “És kinyújotta Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig erős keleti széllel hajtotta a tengert és kétfelé váltak a vizek, és szárazon mentek Izrael fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt álltak nekik jobbkezük és balkezük felől.” II. Mózes 14, 21-22. A vizek felemelkedtek és megálltak, megfagyott falakhoz hasonlóan mindkét oldalon, miközben Izrael a tenger közepén szárazföldön haladt. MT 90.1

Az egyiptomi sereg ujjongott azon az éjszakán, hogy Izrael gyermekei újra hatalmukba kerültek. Azt gondolták, hogy menekülésükre nincsen lehetőség, mert előttük van a Vörös tenger, hátuk mögött pedig nagy hadseregük. Reggel, midőn a tengerhez mentek, egy száraz ösvényt láttak. A vizek kétfelé váltak és mindkét oldalon falként álltak és Izrael fiai száraz földön járva fél útjukat megtették már a tengeren keresztül. Egy kicsit várakoztak, hogy eldöntsék, melyik mód lesz jobb üldözésükre. Csalódtak és feldühödtek, amidőn a héberek már majdnem hatalmukban voltak és biztosan kezükben érezték őket, egy váratlan út nyílott számukra a tengeren, azért elhatározták, hogy követik őket. MT 90.2

“Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak és bementek a fáraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe. És lőn hajnalkor, hogy rátekintett az Úr az egyiptombeliek táborára a tűz és felhőoszlopból és megzavarta az egyiptombeliek táborát, és megállította szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatta azokat. És mondának az egyiptombeliek: Fussunk az Izrael elől, mert az Úr hadakozik érettük Egyiptom ellen.” II. Mózes 14, 23-25. MT 90.3

Az egyiptomiak vakmerőségükben ráléptek arra az ösvényre, amelyet népe számára készített az Úr, azért az Úr angyalai átmentek seregükön és eltávolították kocsijaik kerekeit. Csak nagyon nehezen, küzködve haladtak előre és kezdtek megzavarodni. Visszaemlékeztek a büntető ítéletekre, amelyeket a héberek Istene hozott reájuk Egyiptomban, hogy Izrael elbocsátására kényszerítse őket és azt gondolták most, hogy Isten’ mindnyájukat az izraeliták kezébe adhatja. Felismerték, hogy Isten harcol az izraelitákért, azért rettenetesen megijedtek és meg akartak fordulni, hogy megmeneküljenek előlük. Ekkor “Szólt az Úr Mó- zesnek: Nyújtsd ki a kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptombeliekre, az ő szekereikre és lovasaikra. És kinyújtotta Mózes az ő kezét a tengerre és reggel felé visszatért a tenger az ő előbbi állapotába, az egyiptombeliek pedig elébe futottak és az Úr beléveszítette az egyiptombelieket a tenger közepébe. Visszatértek tehát a vizek és elborították a szekereket és lovasokat, a Fáraónak minden seregét, akik utánuk bementek a tengerbe és egy se maradt meg közülük. Izrael fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén, a vizek pedig kőfal gyanánt voltak nekik jobb és bal kéz felől. És megszabadította az Úr Izraelt azon a napon az egyiptombeliek kezéből és látta Izrael a megholt egyiptombelieket a tenger partján. És látta Izrael azt a nagy dolgot, amit cselekedett az Úr Egyiptomban, félte azért a nép az Urat és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.” II. Mózes 14, 26-31. MT 90.4

Midőn a héberek látták Isten csodálatos cselekedetét, hogyan pusztította el az egyiptomiakat, egyesültek egy magasztos hálaénekben és dicséretben. MT 91.1