A megváltás története

Izrael vándorlásai

Amidőn Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak, három napig nem tudtak találni iható vizet. Szenvedtek a szomjúságtól és “zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? Ez pedig az Úrhoz kiáltott és az Úr mutatott neki egy fát és bevetette a vízbe és a víz megédesedett. Ott adott neki rendtartást és törvényt és ott megkísértette. És monda: Ha az Úrnak a te Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt és figyelmezel a Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését, egyet se bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr a te gyógyítód.” II. Mózes 15, 24-26. MT 92.1

Izrael gyermekei hitetlen, gonosz szívvel bírtak. Nem akarták eltűrni a pusztai nehézségeket. Ha nehézségekkel találkoztak útjukon, azt gondolták, hogy lehetetlenség leküzdeni őket. Mivel hiányzott az Istenbe vetett bizalmuk, nem tudtak maguk előtt látni semmi mást, csak a halált. “És Izrael gyermekeinek egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában és Izrael fiai így szóltak hozzájuk: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel, mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.” II. Mózes 16, 2-3. MT 92.2

Nem szenvedtek igazi éhségfájdalmakat. Volt eledelük a jelenben, csak féltek a jövőtől. Nem láthatták, hogyan tartották fenn Izrael seregét pusztai vándorlásában azon az egyszerű ételen, amivel bírtak, azért hitetlenségükben éhezni látták gyermekeiket. Az Úr akarta úgy, hogy szűken kapjanak eledelt és nehézségekkel találkozzanak, hogy szívük Hozzá forduljon, aki mindeddig megsegítette őket, hogy higyjenek őbenne, Ő állandóan segítségükre akart sietni. Ha szükségükben Hozzá kiáltottak, kinyilvánította előttük szeretetének és állandó gondoskodásának jeleit. MT 92.3

Ők azonban nem voltak hajlandók bízni tovább, mint ameddig láthatták szemeikkel hatalmának állandó bizonyítékait. Ha igaz hittel és szilárd bizalommal bíztak volna Istenben, akkor a kellemetlenségeket és akadályokat, sőt még a valódi szenvedést is örömmel elviselték volna, miután az Úr oly csodálatos módon szabadította meg őket szolgaságukból. Mindazonáltal az Úr meg- ígérte nekik, hogyha engedelmeskednek parancsolatainak, nem éri őket betegség, mert így szólt: “Én vagyok az Úr, aki meggyógyítlak téged.” MT 92.4

Istennek ezen bizonyos ígérete után bűnös hitetlenség volt tőlük annak feltételezése, hogy ők és gyermekeik éhen halhatnak. Egyiptomban rendkívül szenvedtek a munkától való túlterhelésben. Gyermekeiket halálra keresték, azonban gyötrelmes imáikra való válaszul Isten kegyelmesen megszabadította őket. Megígérte, hogy Istenük lesz és népévé fogadja őket és egy nagy és jó földre vezeti őket. MT 93.1

Ők azonban hamar elbágyadtak a szenvedésben, amelyet el kellett volna tűrniük azon ország felé való vándorlásukban. Sokat eltűrtek az egyiptomiak szolgálatában, most azonban nem tudtak tűrni Isten szolgálatában. Készek voltak átadni magukat a komor kételyeknek és a csüggedés állapotába süllyedtek, amikor próba érte őket. Zúgolódtak Istennek átadott szolgája ellen és őt vádolták minden próbájukért és kifejezték azon gonosz kívánságukat, hogy bárcsak Egyiptomban maradtak volna, ahol a húsos fazekak mellett ülhettek és ahol jóllakhattak kenyérrel. MT 93.2