A megváltás története

A tűzoszlop

“És elindultak Sukkothból és táborba szálltak Esthámban, a puszta szélén. Az Úr pedig nappal a felhőoszlopban ment előttük, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig a tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” II. Mózes 13, 20-22. MT 88.2

Az Úr tudta, hogy a filiszteusok ellenezni fogják az átvonulást országukon. Azt mondanák róluk: Elszöktek egyiptomi gazdáiktól és háborúba szállnának velük. Így Isten azáltal, hogy a tengeri úton hozta fel őket, részvétteljes Istennek nyilatkoztatta ki magát, ugyanúgy, mint az ítélet Istenének. Az Úr közölte Mózessel, hogy fáraó üldözni fogja őket és Ő éppen oda irányította őket, ahol táboroztak a tenger előtt, Ő megmondta Mózesnek, hogy megdicsőül a fáraó előtt és egész serege előtt. MT 88.3

Néhány nappal azután, hogy a héberek kimentek Egyiptomból, az egyiptomiak megmondták fáraónak, hogy a héberek elmenekültek és többé sohse térnek vissza, hogy szolgáljanak nekik. Bánkódtak, hogy megengedték nekik Egyiptom elhagyását. Nagyon nagy veszteség volt számukra a héberek szolgálatának elvesztése, azért megbánták, hogy elbocsátották őket. Habár valamennyien szenvedtek Istennek ítéleteitől, mégis annyira megkeményedtek folytonos lázadásuk által, hogy elhatározták, hogy üldözőbe veszik Izrael fiait és erőszakkal visszahozzák őket Egyiptomba. A király egy nagyon nagy sereget toborzott és 600 hadiszekeret és üldözőbe vette és utolérte őket, amint a tenger mellett táboroztak. MT 88.4

“Amint közeledett Fáraó, Izrael fiai felemelték szemeiket és íme az egyiptombeliek nyomukban voltak. Nagyon megfélemlettek és az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és mondának Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt nekünk szolgálnunk az egyiptombelieknek, minthogy itt a pusztában haljunk meg. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok és nézzétek az Úrnak szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek, mert amely egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik érettetek, ti pedig nyugodtak legyetek.” II. Mózes 14, 10-14. MT 88.5

Milyen hamar bizalmatlanokká váltak az Izraeliták Isten iránt. Látták Istennek minden ítéletét, amelyet Egyiptomra hozott, hogy kényszerítse a királyt Izrael elbocsátására, amidőn azonban kipróbálta bizalmukat, zúgolódtak, annak ellenére, hogy látták hatalmának ily nagy bizonyítékait csodálatos szabadulásukban. Ahelyett, hogy bíztak volna Istenben szükségükben, zúgolódtak a hűséges Mózes ellen és emlékeztették őt hűtlenségük szavaira, amelyeket Egyiptomban szóltak. Avval vádolták őt, hogy ő az oka minden szenvedésüknek. Mózes azonban bátorította őket, hogy bízzanak Istenben és tartsák vissza hitetlenségük megnyilatkozásait és akkor meglátják, mit tesz értük Isten. Mózes komolyan az Úrhoz kiáltott, hogy szabadítsa meg választott népét. MT 89.1