A megváltás története

Megalkuvás a pogánysággal

Sátán ekkor tervet gondolt ki, hogy sokkal eredményesebben harcoljon Isten kormányzása ellen azáltal, hogy zászlaját a keresztény egyházban tűzze ki. Ha Krisztus követőit be tudja csapni, hogy magukra vonják Isten nemtetszését, akkor erejük, bátorságuk és szilárdságuk eltűnik és könnyű zsákmányaivá lesznek. MT 229.2

A nagy ellenség most ravaszsággal igyekezett elérni azt, amit nem tudott biztosítani erőszakkal. Az üldözést beszüntette, de helyettesítette a földi siker és világi dicsőség veszélyes csábjaival. A bálványimáidókat rávették, hogy fogadják el a kereszténységnek egy részét, miközben a lényeges igazságokat visszautasították. Vallották, hogy elfogadják Jézust, az Istennek Fiát, hogy hisznek halálában és feltámadásában, de nem győződtek meg bűneikről és nem érezték a megtérésnek vagy szívük megváltozásának szükségességét. Miután bizonyos engedményeket tettek, azt javasolták, hogy a keresztények is tegyenek engedményeket, hogy mindnyájan egyesülhessenek a Krisztusban való hit magaslatán. MT 229.3

Az egyház most félelmetes veszedelemben volt. Börtön, kínzás, tűz és kard áldásnak számított ehhez képest. A keresztények egy része szilárdan állt, akik kijelentették, hogy ők nem alkudnak meg. Mások úgy érveltek, hogy ha engedményeket tesznek, vagy módosítják hitüket, és egyesülnek azokkal, akik elfogadták a kereszténységnek egy részét, az teljes megtérésükhöz vezethet. Ezen idő mély lelki gyötrelem korszaka volt Krisztus hű követői számára. A színlelt kereszténység köpenye a- latt Sátán belopózott az egyházba, hogy megrontsa hitüket és elfordítsa gondolataikat az Ige szavaitól. MT 229.4

Végül a keresztény közösség legnagyobb része lesüllyesztette színvonalát és a kereszténység egyesült a pogánysággal. Habár a bálványimádók azt állították, hogy megtértek és egyesültek a gyülekezettel, mégis még mindig ragaszkodtak bálványaikhoz, csupán imádatuk tárgyát változtatták meg, Jézus, Mária és a szentek képeire. A bálványimádás romlott kovászát ily módon bevitték az egyházba, és folytatták átkos munkájukat. Egészségtelen tanokat, babonás szertartásokat és bálványimádó szertartásokat olvasztottak be hitükbe és istentiszteleteikbe. Mivel Krisztus követői egyesültek a bálványimádókkal, a keresztény hit megromlott, s az egyház elvesztette tisztaságát és erejét. Azonban voltak egyesek, akiket a csalások nem vezettek félre. Ezek megőrizték hűségüket az igazság Szerzője iránt és egyedül Istent imádták. MT 230.1

Krisztus hitvalló követői között mindig két osztály létezett. Mialatt az egyik osztály tanulmányozza a Megváltó életét, és komolyan igyekszik kiküszöbölni hibáit és törekszik hasonlóvá válni Mintaképéhez, a másik osztály kerüli az egyszerű gyakorlati igazságokat amelyek feltárják hibáikat. Az egyház még legjobb állapotában se áll teljesen igazakból és őszintékből. Megváltónk azt tanította, hogy akik készakarva hódolnak a bűnnek, azokat ne fogadják be a gyülekezetbe. Mégis Magához kapcsolt oly férfiakat, akik fogyatékos jellemmel bírtak és részesítette őket tanításainak és példájának áldásaiban, hogy alkalmuk legyen meglátni és helyesbíteni tévedéseiket. MT 230.2

Azonban nincsen közösség a Világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között, azért követőik között se lehet. Midőn a keresztények beleegyeztek abba, hogy egyesülnek azokkal, akik csak félig tértek meg a pogányságból, oly ösvényre léptek, amely mindig távolabb vezette őket az igazságtól. Sátán ujjongott, hogy sikerült megcsalni Krisztus követőinek oly nagy tömegét. Ekkor hatalmát nagyobb mértékben gyakorolta rajtuk és arra indította őket, hogy üldözzék azokat, akik hűek maradtak Istenhez. Senki se tudott annyira ellene fordulni az igaz keresztény hitnek, mint azok, akik valamikor védelmezői voltak. Ezek a hitszegő keresztények egyesülve félpogány társaikkal, támadásaikat a keresztény hit leglényegesebb tantételei ellen indították. MT 230.3

Heves harcot kellett vívni azoknak, akik hűségesek akar- tak maradni, hogy megálljának a félrevezető csalások és utálatosságok közepette, amelyeket papi álruhába öltöztetve hoztak be az egyházba. A Bibliát nem fogadták el a hit zsinórmértékéül. A vallásszabadság elvét eretnekségnek nyilvánították és fenntartóit gyűlölték és kizárták. MT 230.4