A megváltás története

A hűségesek visszavonulása

Hosszú heves küzdelem után a hűségesek közül néhányan elhatározták, hogy megszakítanak minden közösséget a hithagyó egyházzal, ha továbbra is vonakodik megszabadulni a hamisságoktól és a bálványimádástól. Látták, hogy az elkülönülésre határozottan szükség van ha engedelmeskedni akarnak Isten Igéjének. Nem mertek eltűrni oly végzetes tévedéseket saját lelkük rovására és oly példát nyújtani, amely veszélyeztetné gyermekeik és gyermekeik gyermekeinek hitét. A béke és egység biztosítása érdekében készek voltak arra, hogy engedményeket tegyenek, ameIlyeket Isten iránti hűségükkel összeegyeztethettek, azonban érezték, hogy a békét túl drágán vásárolnák meg elveik feladása árán. Ha az egységet csak az igazság és igazságosság árán tudnák biztosítani, akkor inkább legyenek köztük nézeteltérések és háborúk is. Áldás lenne a gyülekezet és a világ számára, hogyha megelevenednének Isten hitvalló népének szívében azok az alapelvek, amelyek azon állhatatos lelkeket tettre késztették. Pál apostol kijelenti, hogy “mindazokat, akik kegyesen (:istenfélő módon:) akarnak élni, üldözni fogják,” II. Tim. 3, 12. Mi az oka annak, hogy az üldözés tüze oly nagy mértékben kialudt. Egyetlen oka az, hogy a gyülekezet alkalmazkodott a világ színvonalához, azért nem ébreszt ellenállást. A jelenkor hitvallását napjainkban nem a tiszta, szent jellem alkotja, mint amely Krisztusnak és apostolainak idejében jellemezte a keresztény hitet. Ennek oka csak a bűnnel való megalkúvás lelkülete, mivel Isten Igéjének igazságait oly közömbösséggel szemlélik és oly kevés jámborság található a gyülekezetben, azért oly népszerű a kereszténység a világ előtt. Elevenedjék csak fel a korai egyház hite és ereje, akkor majd feltámad az üldözés szelleme és fellángol az üldözés tüze is. MT 231.1