A megváltás története

A nagy hithagyás

Amidőn Jézus kijelentette tanítványainak Jeruzsálem sorsát és második eljövetelének jeleneteit, előre megmondta népének tapasztalatait is eltávozásának idejétől fogva egészen addig, amíg hatalomban és dicsőségben visszatér, hogy megszabadítsa őket. Az Olajfák hegyéről Jézus szemlélte azokat a viharokat, amelyek az apostoli egyházat érik majd és amelyekben jövőbe látó szemei szemlélték azon hatalmas és heves viharokat, amelyek követőit érik majd az üldözés és sötétség elkövetkezendő korszakaiban. Néhány mély jelentőségű, rövid szóban kijelentette Isten egyházának sorsát, amely a világ fejedelmei részéről éri majd. Krisztus követőinek a megaláztatás, gyalázat és szenvedés ugyanazon útját kell végigjárniuk, mint Mesterüknek. Azon ellenségeskedés, amely kitört a világ Megváltója ellen, meg fog nyilvánulni mindazok ellen, akik hisznek az Ő nevében. MT 228.1

A korai egyház története igazolta a Megváltó szavainak beteljesedését. A föld és pokol hatalmasságai feltámadtak Krisztus ellen követőinek személyében. A pogányság előre látta, hogy ha az evangélium diadalmaskodik, elsepri templomaikat és bálványoltáraikat, azért egyesítették erőiket, hogy megsemmisítsék a kereszténységet. Az üldözés tüze fellángolt. A keresztényektől elkobozták vagyonukat és elűzték őket otthonukból. “A szenvedések nagy harcát állották ki”, “megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját szenvedték el, sőt még bilincseket és börtönt is.” Zsid. 11, 36. Sokan vérükkel pecsételték meg bizonyságtételüket. A nemeseket és rabszolgákat, gazdagokat és szegényeket, tanultakat és tanulatlanokat egyaránt irgalmatlanul lemészárolták. MT 228.2

Sátán erőfeszítései azonban az egyház erőszakos megsemmisítésére hatástalanok voltak. A nagy küzdelem, amelyben Jézus tanítványai feladták életüket, nem szűnt meg akkor sem, amidőn ezen hűséges zászlóhordozók elestek őrhelyükön. Vereségük által győztek. Istennek munkásait megölték, azonban műve állandóan haladt előre. Az evangélium tovább terjedt és követőinek száma növekedett. Behatolt a hozzáférhetetlen vidékekre is, amelyek még a “római sas” számára is megközelíthetetlenek voltak. Egy keresztény szóváltásba elegyedve a pogány fejedelmekkel, akik az üldözések előrehaladását sürgették, így szólt: “Megölhettek, kínozhattok, elkárhoztathattok bennünket... Igazságtalanságotok csak ártatlan- sagunkat igazolja... Kegyetlenségetek által semmit se értek el. Sőt inkább erősebb felhívást fog jelenteni, hogy másokat is meggyőződésre bírjon. Minél gyakrabban kaszáltok le bennünket, annál jobban növekszik számunk, mert a keresztények vére: mag.” MT 228.3

Ezreket börtönöztek be és öltek meg, de mások keltek fel, hogy helyüket elfoglalják. Azokat, akiket megöltek, biztosították Krisztus számára, aki a győztesek közé számlálta őket. Megharcolták a nemes harcot, hogy elnyerjék az életnek koronáját, amikor Jézus eljön. Az eltűrt szenvedések közelebb hozták őket egymáshoz és Megváltójukhoz. Élő példájuk és haldoklásukban tett bizonyságtételük állandó tanúbizonyság volt az igazság mellett és ahol a legkevésbé várták, Sátán alattvalói otthagyták szolgálatát és Krisztus zászlaja alá gyülekeztek. MT 229.1