A megváltás története

István védekezése

Midőn Istvánt kikérdezték az ellene felhozott vádak igazsága felől, tiszta, csengő hangon adta elő védekezését, amely visszhangzott a tanácsteremben. Oly szavakkal ismételte el Isten választott népének történetét, amely elbűvölte az összegyűlteket. A zsidó vallási rendszer alapos ismeretéről tanúskodott és lelki magyarázatát Krisztus által nyilvánította ki. Elkezdve Ábrahámmal nemzedékről nemzedékre levezette a történelemből, — átvonulva Izrael nemzeti feljegyzésein Salamonig, — a legmegkapóbb pontokat hozta fel ügyének védelmezésére. MT 188.1

Megvilágította az Isten és a zsidó hit iránt tanúsított hűségét, miközben rámutatott arra is, hogy a törvény, amelyre ők rábízták megváltásukat, nem tudta őket megőrizni a bálványimádástól. Összekapcsolta Jézust az egész zsidó történelemmel. Utalt Salamon templomára, valamint Salamon és Ésaiás próféta szavaira: “De ama Magasságos kézzel csinált templomokban nem lakik” “A menny nekem ülőszékem, a föld pedig lábaimnak zsámolya, micsoda házat emeltek nekem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugalmamnak helye? Nem az én kezem csinálta-e mindezeket?” Csel. 7, 48-50. Isten legmagasabbrendű imádásának helye a menny. MT 188.2

Amidőn István beszédében elérkezett ehhez a ponthoz, a nép között mozgolódás támadt. A fogoly leolvasta sorsát az előtte levőknek tekintetéről. Észrevette az ellenállást, amellyel találkoztak szavai, amelyeket azonban a Szentlélek sugallatára mondott. Tudta, hogy utolsó bizonyságtételét mondta el. Néhányan, akik hallották István felhívását, helyesen értékelték azt. Az alkalmat, időt és helyet is tekintetbe kell vennünk, hogy felismerjük szavainak teljes jelentőségét. MT 188.3

Amidőn Jézus Krisztust kapcsolatba hozta a jövendölésekkel és a templomról beszélt, a pap iszonyatának jeléül megszaggatta ruháját. Ez a cselekedete jel volt István számára, hogy szavait nemsokára örökre elnémítják. Habár prédikációjának csak a közepén tartott, hirtelen végkövetkeztetéshez jutva, megszakította a történelem láncolatát és e szavakkal fordult feldühödött bíráihoz: “Kemény nyakú és körülmetéletlen fülű és szívű emberek, ti mindenkor a Szentlélek ellen igyekeztek, mint a ti atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és nem tartottátok meg.” Csel.7,50-51. MT 188.4