A megváltás története

Evangéliumi rendszabály

“És azokban a napokban, amikor a tanítványok szaporodtak, támadott a görög zsidók között panaszkodás a héberek ellen, hogy az őközülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban.” Csel. 6, 1. Ezek a görögök más vidékekről való lakosok voltak, ahol a görög nyelvet beszélték. A megtért zsidók legnagyobb része héberül beszélt, azonban ezek a római birodalom területén éltek és csak görögül beszéltek. Ezek között zúgolódás támadt, hogy a görög özvegyeket nem látják el olyan bőkezűen, mint a héberek között levő szükséget látó személyeket. Minden ilyen részrehajlás sértő lett volna Istenre, azért azonnali rendszabályokat hoztak, hogy helyreállítsák a békét és összhangot a hívők között. MT 186.1

A Szentlélek oly módszert javasolt, amely az apostolokat felmentette a szegények gondozásának munkája és más hasonló terhek hordozása alól, úgyhogy szabadon hirdethették Krisztust. “Annakokáért a tizenkettő egybegyüjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten Igéjét elhagyjuk és asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért atyámfiai, közületek 7 férfiút, akiknek jó bizonyságuk van, akik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek, akiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az Igehirdetés szolgálatában.” Csel. 6, 2-4. MT 186.2

A gyülekezet eszerint hét férfiút választott, akik teljesek voltak hittel és a Szentlélek bölcsességével, hogy ellássák az üggyel kapcsolatos dolgokat. Először Istvánt választották, aki születésére és vallására nézve zsidó volt, azonban beszélt görögül és ismerte a görögök szokásait és életmódját. Ennekokáért őt tekintették a legalkalmasabb személynek, hogy az élen álljon és felügyeljen az özvegyek és árvák és az arra méltó személyek részére létesített pénzalap kifizetésére. Ezen kiválasztással mindnyájan egyetértettek és így az elégedetlenséget és zúgolódást lecsillapították. MT 186.3

A 7 kiválasztott férfiút ünnepélyesen felavatták kötelességeikre imádkozás és kézrátétel által. Azokat, akiket így felszenteltek, nem zárták ki a hitigazságok tanításából. Ellenkezőleg, a feljegyzés szerint “István teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép között.” Csel. 6, 8. Teljes képesítéssel bírtak az Ige tanítására. Megfontolt ítélőképességű, jó- zan férfiak voltak, akiket alkalmasaknak láttak a nehéz tárgyalások, zúgolódás és féltékenység eseteinek kezelésére. MT 186.4

Az Úr nagyon megáldotta ezt az intézkedést, hogy segítő munkatársakat választottak, akik a gyülekezet ügyeit intézték, úgyhogy az apostolokat szabaddá tették az igazság tanításának különleges munkájára, — “És Isten Igéje növekedett és a tanítványok száma nagyon sokasodott Jeruzsálemben és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet.” Csel. 6, 7. MT 187.1

Szükséges, hogy ugyanazt a rendet és módszert most is fenntarsuk a gyülekezetben, mint az apostolok napjaiban. Az ügy sikere nagyban függ attól, hogy különböző ágait tehetséges férfiak vezessék, akik tisztségüknek megfelelő képesítéssel bírnak. Azokat, akiket Isten kiválasztott, hogy művének vezetői legyenek, hogy a gyülekezet általános lelki érdekei felett felügyeletet gyakoroljanak, amennyire csak lehetséges, fel kell mentenünk a földi természetű gondok és bonyodalmak alól. Azok, akiket Isten elhívott az Igehirdetés és a tantételek tanításának szolgálatára, rendelkezzenek elegendő idővel az elmélkedésre, imára és a Szentírás tanulmányozására. Világos lelki megkülönböztető képességük elhomályosodik, ha a dolgok lényegtelenebb részeivel foglalkoznak és azoknak különböző vérmérsékletével bánnak, akik összetalálkoznak a gyülekezetben. Helyénvaló, hogyha minden földi természetű ügyben a megfelelő tisztviselőhöz jönnek a testvérek, hogy azt ők intézzék. Ha azonban az ügyek oly nehéz természetűek, hogy felülmúlják bölcsességüket, akkor azoknak tanácsa elé kell vinni, akik az egész gyülekezetre felügyelnek. MT 187.2