A megváltás története

István halála

István nagyon tevékeny volt Isten ügyében és bátran megvallotta hitét. “Előállottak azonban némelyek ahhoz a zsinagógahoz tartozók közül, amelyet a szabadosokénak, czirenebeliekének és Cziliciából és Ázsiából valókénak neveztek, akik Istvánnal vetekedtek, de nem állhattak ellent a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.” Csel. 6, 9-10. Ezek a nagy rabbik tanítványai bíztak abban, hogy nyilvános vitában teljes győzelmet arathatnak István felett, az ő vélt tudatlansága miatt. Azonban István nemcsak a Szentlélek erejével beszélt, hanem világossá vált az egész gyülekezet előtt, hogy ismerte a jövendöléseket és a törvény minden részét. Képes volt megvédelmezni a hirdetett igazságot és legyőzte ellenfeleit. MT 189.1

A papok és főemberek, akik tapasztalták azon csodálatos erő megnyilatkozását, amely István szolgálatát kísérte, ádáz gyűlölettel teltek meg. Ahelyett, hogy meghajoltak volna a felsorakoztatott bizonyítékok súlya alatt, elhatározták, hogy elhallgattatják szavait azáltal, hogy megölik őt. MT 189.2

Annakokáért megragadták Istvánt és a sanhedrin (zsidó tanács) elé hurcolták kihallgatásra. A környékből való tanult zsidókat meghívták, abból a célból, hogy megcáfolják a vádlottnak érveit. Saul, aki Krisztus tanításainak buzgó ellenfeleként tűnt ki és üldözte mindazokat, akik Őbenne hittek, szintén jelen volt. Ez a tanult férfiú vezető szerepet vitt István ellen. Ékesszólással és a rabbik bölcsességével rendelkezett és síkraszállt az ügyben, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy István ámító és veszedelmes tanokat hirdet. MT 189.3

Azonban Saulus Istvánban a sajátjához hasonló magas képzettségre talált, aki teljesen megértette Istennek célját az evangéliumnak minden nép közötti hirdetésében. Hitt Ábrahám, Jákob és Izsák Istenében és teljesen megalapozódott a zsidók kiváltságaiban. Hite mély volt és tudta, hogy eljött azon idő, amikor a hívőknek nemcsak kézzel csinált templomokban kell imádniuk Istent, hanem az egész világon minden embernek lélekben és igazságban kell imádnia Őt. A fátyol leesett István szemeiről és felismerte annak célját, amit Krisztus eltörölt az Ő halála által, (a szertartások és ceremóniális áldozatok rendszerének célját.) MT 189.4

A papok és főemberek semmit se értek el világos, tiszta és megállapodott bölcsessége ellen, habár hevesen szembeszálltak vele, azért elhatározták, hogy Istvánt elrettentő példává teszik és mialatt így kielégítik bosszúvágyukat, másokat pedig megfélemlítenek és megakadályozzák őket hitének elfogadásában. A leghitelesebbnek látszó vádakat hozták fel ellene. Hamis tanúkat béreltek, hogy tanúsítsák, hogy hallották, midőn káromló szavakat szólt a templom és a törvény ellen. Ezek így szóltak: “Hallottuk, amint azt mondta, hogy a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja és megváltoztatja a ceremóniákat, amelyeket Mózes adott nekünk.” Csel. 6, 14. MT 189.5

Amidőn István szemtől szembe állott bíráival, hogy feleljen a káromlás bűnének vádjára, arcán szent fény ragyogott. “És szemeiket reá függesztvén a tanácsban ülők mindnyájan olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.” Csel. 6,15. Sokan, akik István ragyogó arcát szemlélték, reszkettek és eltakarták arcukat, de makacs hitetlenségükből és előítéletükből mégse engedtek. MT 190.1