A megváltás története

A második kihallgatás

“Ekkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozatta őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. Előhozván pedig a tanács elé állították őket és megkérdezte a főpap mondván: Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Csel. 5, 27-28. Most nem akarták oly szívesen vi- selni Jézus megölésének szégyenét, mint amikor az aljas csőcseléket e kiáltásra ingerelték: “Az Ő vére legyen rajtunk és a mi gyermekeinken!!” MT 183.3

Péter és a többi apostolok ugyanazon védekezési módhoz folyamodtak, mint amit az előző kihallgatásnál használtak: “Felelvén pedig Péter és az apostolok mondának: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.” Csel. 5, 29. Istentől küldött angyal szabadította meg őket a börtönből, aki megparancsolta nekik, hogy tanítsanak a templomban. Utasításait követve engedelmeskedtek az isteni parancsnak, amelyet cselekedniük kell tovább is, bármibe kerüljön. Majd Péter folytatta: “A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek. Ezt az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk Neki bizonyságai ezen beszédek felől és a Szentlélek is, akit Isten adott azoknak, akik Neki engedelmeskednek.” Csel. 5. 30-32. MT 184.1

A Szentlélek ihletése volt az apostolokon, úgyhogy a vádolok vádlottakká lettek, Krisztus meggyilkolásával vádolva a papokat, és főembereket, akik a tanácsot alkották. A zsidók annyira feldühödtek ezen, hogy elhatározták, hogy minden további vizsgálat és a római tisztviselők tekintélye nélkül kezükbe veszik a törvénykezést és halálra ítélik a foglyokat. Már bűnösök voltak Jézus véréért és most mohón akarták megáztatni kezeiket az apostolok vérében. Azonban jelen volt egy tanult, magas állású férfiú, aki világos értelmével felismerte, hogy ezen erőszakos lépés rettenetes következményekkel járna. Isten támasztotta e férfiút saját tanácsukban, hogy meggátolja a papok és főemberek erőszakosságát. MT 184.2

Gamáliel, a tanult farizeus és doktor, nagyon híres ember, a végsőkig óvatos természet volt, aki mielőtt a foglyok érdekében beszélt, megkérte a tanácsot, hogy távolítsák el őket. Ekkor nagy megfontoltsággal és nyugalommal mondta: “Izrael férfiai, vigyázzatok magatokra az emberekkel szemben, mit akartok cselekedni, mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, akihez mintegy négyszáz főnyi embertömeg csatlakozott; ő azonban megöletett és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama galileus Júdás az az összeírás idején, és sok népet maga után csábított? ez is elveszett és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom nektek, álljatok el ez emberektől és hagyjatok bé- két nekik, mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz, ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt, nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak találtassatok.” Csel. 35-39. MT 184.3

A papok kénytelenek voltak belátni e nézet ésszerűségét. Kénytelenek voltak egyetérteni vele, azért bár nagyon kelletlenül, de mégis elengedték a foglyokat, miután botokkal megverték őket és ismételten megparancsolták nekik, hogy többé ne beszéljenek Jézus nevében, mert különben életükkel fognak fizetni vakmerőségükért. “ők annakokáért örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek. És minden nap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” Csel. 5, 41-42. MT 185.1

Az apostolok üldözői nagyon megzavarodtak, amidőn látták, hogy képtelenek legyőzni Krisztus tanúbizonyságait, akiknek anynyi hitük és bátorságuk volt, hogy Krisztusért való gyalázatukat dicsőséggé, fájdalmukat pedig örömmé változtatták, mert ő megaláztatást és szenvedést tűrt el őelőttük. így e bátor tanítványok tovább is bátran tanítottak nyilvánosan és titokban a magánházakban a lakók kérésére, akik nem merték nyíltan megvallani hitüket a zsidóktól való félelem miatt. MT 185.2