A megváltás története

Angyal által megszabadítva

Az apostolokat ezen okból letartóztatták és börtönbe vetették és összehívták a sanhedrint (zsidó tanácsot), hogy esetüket kivizsgálják. A tanács kiegészítésére nagyszámú tanult embert hívtak össze és együtt tanácskoztak, hogy mit tegyenek ezen békebontókkal. “Azonban az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját és kihívta őket, mondván: Menjetek el és felállván a templomban hirdessétek a népnek az életnek minden beszédét! Azok pedig ezt hallván elmentek jó reggel a templomba és tanítottak.” Csel. 5, 19-21. MT 182.3

Amikor az apostolok megjelentek a hívők között és elmondták, hogyan vezette át őket az angyal a börtönt őrző katonák csapatán és parancsolta meg nekik, hogy folytassák munkájukat, amelyet a papok és főemberek félbeszakítottak, a testvérek öröm- mel és csodálkozással teltek el. MT 182.4

A tanácsban levő papok és főemberek eldöntötték, hogy az apostolokat zendüléssel, valamint Ananiás és Safira meggyilkolásával és a papok tekintélye elleni összeesküvéssel vádolják és megölik őket. Abban bíztak, hogy a csőcseléket sikerül fellázítaniuk, amely kezébe veszi majd az ügyet és úgy fog elbánni az apostolokkal, mint Jézussal. Tudták azonban azt is, hogy sokan azok közül, akik nem fogadták el Krisztus tanításait, beleúntak a zsidó méltóságok önkényes rendeleteibe és határozott változást kívántak. Ha ezen emberek érdeklődése felébred és megragadja őket az apostolok hite és elfogadják Jézust Messiásnak, attól féltek, hogy az egész nép dühe a papok ellenirányul és felelősségre vonják őket Krisztus meggyilkolásáért. Elhatározták, hogy ennek megakadályozására erélyes rendszabályokat foganatosítanak. Végül is elküldtek a vélt foglyokért, hogy eléjük hozzák őket. Azonban nagy meglepetés érte őket, amidőn tudatták velük a hírt, hogy habár a börtön ajtóit gondosan elreteszelve találták és az őrök helyükön álltak, azonban a foglyokat sehol se találták. MT 183.1

Nemsokára azután a következő hírt kapták: “Íme ama férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.” Csel. 5, 25. Habár a tanítványok csodálatosan szabadultak meg a börtönből, nem menekültek meg a kihallgatástól és a büntetéstől. Krisztus megmondotta nekik, amikor még velük volt: “Ti pedig vigyázzatok magatokra, mert törvényszékekre adnak át titeket.” Márk 13, 9. Isten megajándékozta őket gondoskodásának jeleivel és jelenlétének biztosítékával azáltal, hogy elküldte hozzájuk angyalát. Most rajtuk volt a sor, hogy szenvedjenek azért a Jézusért, akit hirdettek. A nép úgy fellelkesedett azon, amit láttak és hallottak, hogy a papok és főemberek tudták, hogy lehetetlen őket felingerelni az apostolok ellen. MT 183.2