Az apostolok története

Néró előtt

Mikor Pált kihallgatásra Néró elé idézték, a közeli biztos halálra volt kilátása. Az a súlyos bűn, amellyel vádolták, valamint a keresztényekkel szemben fennálló gyűlölet, nem nyújtott reményt ügyének kedvező kimenetelére. AT 324.1

A görögöknél és a rómaiaknál megengedett szokás volt, hogy a törvényszék előtti képviseletre a vádlott ügyvédet fogadjon. Az érvek, szenvedélyes szónoklatok vagy könyörgések, imák és könnyek által az ilyen védőnek gyakran sikerült kedvező ítéletet kieszközölnie a fogoly részére, vagy legalább is az ítélet súlyosságát enyhítenie. Azonban, amikor Pált Néró elé idézték, senki sem vállalta a tanácsadást vagy képviseletet; egyetlen barát sem volt a közelben, aki az ellene felhozott váddal szemben megvédje vagy saját védelmére ösztönözze. A római keresztények között nem volt egyetlen egy sem, aki ebben a nehéz órában mellé álljon. AT 324.2

Erről az eseményről az egyetlen megbízható jelentést maga Pál adja Timóteushoz intézett második levelében: “Első védekezésem alkalmával — írja az apostol — senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából” (2Tim 4:16-17). AT 324.3

Pál Néró előtt — mily éles ellentét! A gőgös uralkodó, aki előtt Isten emberének számot kellett adnia hitéről, elérte a világi hatalom, tekintély és gazdagság csúcspontját, valamint a bűn és gonoszság legnagyobb mélységét is. Hatalma és nagysága egyedülálló volt. Tekintélyét nem vitatták, akaratának nem álltak ellen. Fejedelmek koronáikat rakták lábához. Hatalmas seregek meneteltek parancsára, flottáinak zászlói győzelmet mutattak. Szobrát a törvényszék termeiben helyezték el, és a szenátorok döntései, valamint a bírák ítéletei akaratát visszhangozták. Milliók engedelmesen hajoltak meg parancsa előtt. Néró neve előtt reszketett a világ. Neheztelését kihívni a vagyon, a szabadság és az élet elvesztését jelentette; rosszalló tekintetétől jobban féltek, mint a dögvésztől. AT 324.4

Az agg fogoly pénz, barátok, tanácsadók nélkül állt Néró előtt, akinek arcvonásai magukon viselték a benne dúló szégyenletes szenvedélyek emlékeit. A vádlott arca Istennel megbékélt szívről beszélt. Pál élete szegénység, önmegtagadás és szenvedés volt. Az állandó hamis beállítás, a szégyen, a durva bánásmód ellenére, mely által ellenségei igyekeztek megfelemlíteni, bátran emelte magasra a kereszt zászlaját. Mesteréhez hasonlóan hontalan vándorként az emberiség áldására élt. Hogy is érthette volna meg, hogyan méltányolhatta volna Néró, ez a szeszélyes, szenvedélyes, kicsapongó zsarnok, Isten e fiának jellemét és indítékait? AT 325.1

A hatalmas csarnokot megtöltötte a kíváncsi, nyugtalan tömeg, mely özönlött és előre tolongott, hogy lássa és hallja mindazt, ami történik. Magas rangúak és alacsony sorsúak, gazdagok és szegények, tanultak és tudatlanok, büszkék és alázatosak, mind az élet és a megváltás útja igaz ismeretének nélkülözői voltak. AT 325.2

A zsidók a lázítás és eretnekség régi vádját hozták fel Pál ellen, és a zsidók és a rómaiak közösen a város felgyújtására történő bujtogatással vádolták. Miközben a vádak ellene elhangzottak, Pál megőrizte rendíthetetlen nyugalmát. A nép és a bírák meglepetten nézték. Sok tárgyaláson voltak jelen, és sok gonosztevőt láttak, de sohasem láttak ilyen férfiút, akinek arcán oly szent nyugalom látszik, mint az előttük álló fogolyén. Az éles szemű bírák, akik megszokták, hogy olvassanak a foglyok arcvonásaiban, hiába kutatták Pál arcán a bűn valamilyen bizonyítékát. Midőn engedélyt kapott, hogy védje magát, mindenki feszült érdeklődéssel hallgatta. AT 325.3

Pálnak még egyszer alkalma van, hogy a csodálkozó tömeg előtt a kereszt zászlaját felemelje. Amint az előtte levő tömegre néz, zsidókra, görögökre, rómaiakra és más országok polgáraira, lelke kimondhatatlan vággyal izzik üdvösségükért. Minden esemény, az őt körülvevő veszedelem, az oly közelinek látszó borzalmas sors eltűnik szeme elől. Csak Jézust látja, a Közbenjárót, aki Isten trónja előtt könyörög a bűnös emberekért. Emberfölötti ékesszólással és erővel mutatja be Pál az evangélium igazságait. Bemutatja hallgatóinak a bukott emberiségért hozott nagy áldozatot. Kijelenti, hogy az ember megváltásáért végtelen ár lett lefizetve. Isten gondoskodott arról, hogy az emberrel megoszthassa trónját. Angyali hírnökök kötik össze a földet a mennyel, és az ember minden cselekedete, akár jó vagy rossz, nyilvánvaló az igaz Bíró szeme előtt. AT 325.4

Így érvelt az igazság védője! Híven a hitetlenek között, hűen a hűtlenek között Isten képviselőjeként áll és hangja a menny hangja. Szavában és tekintetében nincs félelem, szomorúság vagy bátortalanság. Ártatlanságának biztos tudatában, az igazság vértjébe öltözötten örvend, hogy Isten gyermeke. Szava olyan, mint a csata zaja feletti győzelmi kiáltás. Hirdeti, hogy az ügy, amelynek életét szentelte, az egyetlen, mely sohasem bukhat meg. Ő elpusztulhat, de az evangélium nem pusztul el. Isten él és igazsága győzni fog. AT 326.1

Sokan, kik e napon Pálra tekintettek, “...látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé” (ApCsel 6:15). AT 326.2

A jelenlevők soha azelőtt nem hallottak ily szavakat. Azok még a legkeményebb szív húrjait is megremegtették. A tiszta és meggyőző igazság legyőzi a tévelygést. Sokak értelmébe most fény ragyogott, és később boldogan követték sugarait. Az e napon elhangzott igazság arra volt hivatva, hogy nemzeteket rendítsen meg. Befolyása időfeletti; még akkor is hat a szívre, amikor hirdetőinek ajkát már elnémította a mártírhalál. AT 326.3

Soha ezelőtt nem hallotta Néró úgy az igazságot, mint ez alkalommal. Soha ezelőtt nem tárták fel néki életének hatalmas bűneit. A menny világossága hatolt bűnnel szennyezett lelke rejtekeibe; rémülten remegett az ítélőszék gondolatára, mely elé végül ő is, a világ uralkodója áll, hogy elnyerje cselekedetei igazságos ítéletét. Félt az apostol Istenétől és nem merte Pált elítélni, mivel az ellene felhozott vádak közül egy sem volt bizonyítható. Vérszomjas lelkét egy időre a félelem féken tartotta. AT 326.4

Egy pillanatra megnyílt a menny a bűnös és érzéketlen Néró előtt, és annak békéje, tisztasága kívánatosnak látszott előtte. Ekkor hozzá is szólt a kegyelmi meghívás. De csak egy pillanatra adott helyt a bűnbocsánat gondolatának. Majd kiadta a parancsot, hogy Pált vigyék vissza tömlöcébe; és amint a börtönajtó bezárult Isten követe mögött, Róma császára előtt is örökre bezárult a bűnbánat ajtaja. A menny egyetlen fénysugara sem hatolt át még egyszer az őt beborító sötétségen. Nemsokára Isten büntető ítéletétől szenvedett. AT 326.5

Nem sokkal ezután Néró elindult hírhedt görögországi hadjáratára, melyen megvetendő és lealázó ledérsége által szégyent hozott magára és országára. Nagy pompával tért vissza Rómába, s udvarnokaival együtt felháborító erkölcstelen jelenetekbe kezdett. E tivornya közepette a tömeg hangja hallatszott az utcán. A hírnök, akit az ok megtudakolására küldött ki, azzal a megdöbbentő hírrel tért vissza, hogy Galba, hadsereg élén gyorsan menetel Róma felé. A városban már fölkelés tört ki; felháborodott tömeg hömpölyög az utcákon, amely gyorsan közeledve a palota felé halállal fenyegeti a császárt és híveit. AT 327.1

E veszélyes órában Nérónak, a hithű Pállal ellentétben, nem volt hatalmas és irgalmas Istene, akire támaszkodhatott. A szenvedésektől és az esetleges kínzásoktól való félelmében, melyet a csőcselék kezétől kényszerülne elviselni, a szerencsétlen zsarnok önkezével akart véget vetni életének, azonban a kellő pillanatban bátorsága elhagyta. Teljesen elbátortalanodva szégyenteljesen menekült a városból, menedéket keresve közeli vidéki birtokán, de hiába. Rejtekhelyét csakhamar felfedezték és miközben az üldöző lovasok közeledtek, szolgálattevő rabszolgájával halálos sebet ejtetett magán. Így pusztult el a zsarnok Néró, fiatal életének harminckettedik esztendejében. AT 327.2