Az apostolok története

A végső letartóztatás

Római felmentése után Pál működése a gyülekezetek érdekében nem kerülhette el ellenségei figyelmét. Mióta Néró megkezdte az üldözést, a kereszténység mindenfelé törvényen kívüli felekezet volt. Nemsokára a hitetlen zsidók kieszelték, hogy Pált a Róma felgyújtására történő uszítással vádolják. Noha bűnösségében egy pillanatig sem hitt egyikük sem, tudták, hogy ily vád a valószínűség leggyengébb bizonyításával megpecsételheti sorsát. Erőfeszítésük következtében Pált ismét letartóztatták és gyorsan — utoljára — bebörtönözték. AT 322.1

Erre a második római útjára Pált több régi munkatársa is elkísérte; mások is komolyan óhajtottak sorsában osztozni, de nem engedte meg nekik, nehogy életüket veszélyeztessék. Kilátásai sokkal rosszabbak voltak most, mint előző fogsága idején. A Néró alatti üldözés a keresztények számát Rómában jelentékenyen csökkentette. Ezrek szenvedtek vértanúságot. Sokan elhagyták a várost, és akik maradtak, nagymértékben elnyomottak és megfélemlítettek voltak. AT 322.2

Rómába érkezésekor Pált sötét, földalatti börtönbe vetették, ahol pályafutása végéig maradt. A szörnyű vád miatt, hogy a legaljasabb és legborzalmasabb gonosztettet követte el a város és a nemzet ellen, közutálat volt a sorsa. AT 322.3

Néhány barátja, kik osztoztak az apostol terhében, most lassan elhagyták. Egyesek hűtlenné váltak, másokat pedig elküldött különböző gyülekezetekhez. Figellusz és Hermogenész voltak az elsők, akik távoztak. Azután Démász is elhagyta az üldözött apostolt, mert megrémült a nehézség és veszély felhőitől. Kreszcenszt pedig Pál a galáciai gyülekezetekbe, Tituszt Dalmáciába, Tükhikoszt pedig Efezusba küldte. Ezen élményeiről írja Pál Timóteusnak:“Egyedül Lukács van velem” (2Tim 4:11). Az apostol még sohasem érezte annyira szükségét hittestvérei szolgálatának, mint most, midőn korától, a kemény munkától elgyengülten, a nyirkos, sötét boltozatú római börtönbe volt bezárva. Lukács, a szeretett tanítvány és hűséges barát szolgálata nagy vigaszára volt Pálnak, és lehetővé tette számára a hittestvérekkel és a külvilággal való kapcsolatot. AT 322.4

E válságos időben nagy örömöt szerzett Pálnak Onéziforosz gyakori látogatása. E melegszívű efezusi hívő minden tőle telhetőt megtett, hogy enyhítse Pál fogságának terhét. Szeretett tanítója bilincsben volt az igazságért, mialatt ő maga szabadon járt-kelt; semmi fáradságot sem sajnált, hogy elviselhetőbbé tegye Pál sorsát. AT 323.1

Utolsó levelében, amit az apostol írt, így szól hűséges tanítványáról: “Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon.” (2Tim 1:16-18). AT 323.2

A szeretet és részvét utáni vágyat Isten ültette az ember szívébe. Krisztus a Gecsemáné kertjében, nagy lelki gyötrelmének órájában tanítványai részvétére vágyott. És Pál, noha nyilvánvalóan járatos volt a nehézségek és a szenvedések elviselésében, emberi részvét és társ után vágyott. Onéziforosz látogatása, hűségének bizonyítéka, éppen az elhagyatottság és egyedüllét idején boldoggá és vidámmá tette az apostolt, aki életét mások szolgálatára szentelte. AT 323.3