Az apostolok története

47/59

Szabadlábon

Mialatt Pál áldásosan tevékenykedett Rómában sok lélek megtérésére, a hívők erősítésére és bátorítására, sötét felhők gyülekeztek, melyek nemcsak az ő biztonságát, hanem az egyház működését, növekedését is fenyegették. Rómába érkezésekor a császári testőrség igazságos és becsületes századosának adták át, akinek jóvoltából Pál viszonylag szabadon mozoghatott az evangélium munkájának folytatása céljából. De a kétévi fogság letelte előtt e századost olyan hivatalnok váltotta le, akitől Pál nem várhatott különösebb jóindulatot. AT 319.1

A zsidók most tevékenyebbek voltak Pál elleni erőfeszítéseikben, mint valaha. Jó segítőre találtak az erkölcstelen asszonyban, Néró második feleségében, aki prozelita (= pogányból lett zsidó — a szerk.) volt, és felhasználta minden befolyását, hogy a zsidók gyilkos szándékát segítse megvalósulni a kereszténység bajnokával szemben. AT 319.2

A császártól, akihez Pál fellebbezett, nemigen várhatott igazságos ítéletet. Néró erkölcsileg romlottabb, jellemében elvetemültebb és kegyetlenebb volt valamennyi elődjénél. A kormányzatot nála nagyobb zsarnokra aligha lehetett volna bízni. Uralkodásának első esztendejében fiatal mostohaöccsét, a jogos trónörököst megmérgeztette. Egyre mélyebbre süllyedt a bűnben, és egyik bűntett a másikat követte, míg végül édesanyját és azután feleségét is meggyilkolta. Nem volt olyan rémtett, amit ne követett volna el, vagy oly gonoszság, melyre ne lett volna kapható. Minden nemes lélekben csak undort és megvetést keltett. AT 319.3

Az udvarában végrehajtott gonosztettek részletei sokkal aljasabbak és borzalmasabbak, semhogy leírhatók volnának. Rendkívüli gonoszsága undort és iszonyatot keltett azokban is, akik kényszerből részt vettek tetteiben. Állandóan rettegtek, vajon legközelebb milyen szörnyűséget javasol. De még ezek a gonosztettek, melyeket Néró elkövetett, sem ingatták meg alattvalóinak hűségét. Az egész civilizált világ teljhatalmú uralkodójának ismerték el. Sőt istenként tisztelték és dicsőítették. AT 319.4

Emberi megítélés szerint ilyen bíró előtt Pál elítélése biztos volt. Az apostol azonban tudta, hogy addig, amíg Istenhez hű marad, nincs mitől félnie. Isten, aki megvédte a múltban, megőrzi most is a zsidók gyűlöletétől és a császár hatalmától. AT 320.1

És Isten megoltalmazta szolgáját. Pál kihallgatásakor az ellene felhozott vádakat nem tudták bizonyítani. Az általános várakozás ellenére, jellemétől teljesen eltérő igazságérzettel, Néró kijelentette a fogoly ártatlanságát. Pál láncát leoldozták, ismét szabad ember lett. AT 320.2

Ha Pál ügyének kivizsgálását tovább halogatják, vagy valamilyen okból a következő évig visszatartják Rómában, kétségtelenül életét veszti az akkor végbement üldözésben. Fogsága alatt annyira megnövekedett a kereszténnyé vált megtértek száma, hogy felkeltette a hatóságok figyelmét és ellenségeskedését. A császár haragját különösen az szította fel, hogy udvarának tagjai közül többen megtértek; csakhamar talált ürügyet, hogy a keresztényekkel irgalmatlanul kegyetlenkedjék. AT 320.3

Akkortájt Rómában borzalmas tűzvész ütött ki, mely majdnem a fél várost elpusztította. Az a hír járta, hogy Néró maga gyújtotta fel a várost. Hogy elterelje a gyanút, nagylelkűen támogatta a hontalanokat és a nyomorgókat. Mindamellett őt vádolták e gonosz tettel. A nép izgatott volt és feldühödött. Hogy tisztázza magát és hogy megszabaduljon a város ama néprétegétől, melytől félt és amelyet gyűlölt, Néró a keresztényeket vádolta meg. Terve sikerült, és Krisztus követőinek ezreit — férfiakat, nőket, gyermekeket — kegyetlenül kivégeztette. AT 320.4

E borzalmas üldözéstől Pál megmenekült, mert felmentése után azonnal elhagyta Rómát. Szabadságának ez utolsó idejében szorgalmasan munkálkodott a gyülekezetekért. A görög és a keleti gyülekezetek között szilárdabb egységet igyekezett létrehozni, és azon fáradozott, hogy a hívők értelmét megerősítse a beszivárgó, hitet megrontó hamis tanokkal szemben. AT 320.5

A kiállt megpróbáltatások és aggodalmak felőrölték Pál testi erejét. Életkorának gyengesége meglátszott rajta. Érezte, hogy szolgálata végéhez érkezett, és amint ideje egyre inkább rövidült, igyekezete annál inkább fokozódott. Úgy látszott, buzgóságának nincs határa. Céltudatosan, gyors cselekvéssel, erős hittel utazott gyülekezetről gyülekezetre. A hatalmában levő minden eszközzel igyekezett erősíteni a hívőket, hogy hűséges munkával lelkeket nyerjenek meg Jézusnak, s a megpróbáltatás idején, mely beköszönt, álljanak az evangélium üzenetének hirdetésében, és hűségesen vallják meg Krisztust. AT 320.6