Az apostolok története

“Majdnem ráveszel engem...”

(Az apostolok cselekedetei 25:13-27; 26)

Pál a császárhoz fellebbezett, s Fesztusz nem tehetett mást, minthogy Rómába küldte. Azonban bizonyos idő telt el, míg megfelelő hajót találtak. De mivel más foglyokat is küldtek Pállal, azok ügyeinek kivizsgálása késést okozott. Ez lehetővé tette, hogy Pál bemutassa hitének indítékát nemcsak Cézárea főemberei, hanem II. Agrippa király, Heródes utolsó ivadéka előtt is. AT 285.1

“Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: ‘Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték’.” Azután előadta a körülményeket, melyek a foglyot arra késztették, hogy a császárhoz fellebbezzen; elbeszélte az általa nemrégen levezetett tárgyalást, és megemlítette, hogy a zsidók semmiféle olyan vádat nem hoztak fel ellene, amit várt tőlük, hanem csupán “...valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él”. AT 285.2

Fesztusz elbeszélése felkeltette Agrippa király érdeklődését és mondta: “Szeretném magam is hallani ezt az embert!” Kívánságának megfelelően, a következő napra gyűlést hívtak össze. “Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált.” AT 285.3

Vendégei tiszteletére Fesztusz ez alkalommal tiszteletet parancsoló pompával jelent meg. A helytartó és vendégei gazdag díszruhái, a katonák kardjai és parancsnokaik csillogó fegyverzete ragyogó látványt adott. AT 285.4

És most Pál még mindig bilincsben áll az összegyűlt tömeg előtt. Mily nagy ellentét volt látható! Agrippa és Bereniké a hatalom és a helyzet urai, s természetesen az egész világ pártfogoltjai; azonban nélkülözték az Isten által értékelt jellemvonásokat. Törvényét áthágták, szívük és életmódjuk romlott volt. Tetteiket a menny gyűlölte. AT 285.5

Az őréhez láncolt agg fogoly megjelenésében semmi olyan nem volt, ami a világot hódolatra késztette volna. A látszólag barát, gazdagság és tisztség nélküli ember iránt, akit Isten Fiába vetett hitéért tartottak fogságban, az egész menny érdeklődött. Angyalok voltak kísérői. Ha e fénylő hírnökök egyikének dicsősége felvillant volna, a királyi pompa és büszkeség elhalványul; a király és udvarnokai éppúgy a földre esnek, mint egykor Krisztus sírjának római őrzői. AT 286.1

Fesztusz így mutatta be Pált az összegyűlteknek: “Agrippa király és ti férfiak mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.” AT 286.2

Agrippa király engedélyt adott Pálnak a védőbeszédre. Az apostolt nem zavarta meg kihallgatóinak pompája és magas rangja; tudta, mily csekély értékű a földi vagyon és a rang. A földi pompa és hatalom egy pillanatra sem félemlítette meg s nem vesztette el önuralmát. AT 286.3

“Boldognak tartom magam, Agrippa király — mondta —, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel.” AT 286.4

Pál elmondta megtérése történetét a makacs hitetlenségből a názáreti Jézusban, mint a világ Megváltójában való hitéig. Beszélt a mennyei jelenségről, amely eleinte kimondhatatlan rémülettel töltötte el, de később legnagyobb vigasza forrásának bizonyult az isteni dicsőség megnyilatkozása, melynek középpontjában Őt látta trónján, akit megvetett és gyűlölt, s akinek követőit megpróbálta elpusztítani. Ez órától kezdve Pál az átformáló kegyelem által új emberré, őszinte és buzgó, Jézusban hívővé lett. AT 286.5

Majd világosan és erővel vázolta Agrippa előtt a Jézus földi életével kapcsolatos eseményeket. Bizonyította, hogy a megjövendölt Messiás a názáreti Jézus személyében már megjelent. Bemutatta, az ótestamentumi írások kinyilatkoztatták: a Messiás emberként jelenik meg az emberek között, és hogy a Mózes és a próféták által körvonalazott előírások miképpen teljesedtek. Az elveszett világ megváltásáért Isten Fia elszenvedte a kereszthalált, a megvetést és gyalázatot, legyőzve a halált és a sírt, és felment a mennybe. AT 286.6

Miért lenne hihetetlen — érvelt Pál —, hogy Krisztus feltámadt a halálból? Egykor neki is annak látszott, de hogyan kételkedhetne, mikor ő maga látta és hallotta Őt? Damaszkusz kapujánál valóban látta a megfeszített és feltámadt Krisztust, azt, aki Jeruzsálem utcáin járt, a Golgotán meghalt, s aki széttörve a halál bilincseit felment a mennybe. Ez oly valóság, mint ahogy Kéfás, Jakab, János vagy bármely más tanítvány is látta és beszélt vele! A hang parancsolta neki, hogy hirdesse a feltámadt Üdvözítő evangéliumát. Hogyan lehetne engedetlen? Damaszkuszban, Jeruzsálemben, egész Júdeában, sőt még távoli országokban is bizonyságot tett a megfeszített Jézusról, az emberiség minden osztályát buzdítva, hogy “...térjenek meg, forduljanak az Istenhez és éljenek a megtéréshez méltóan”. AT 287.1

Majd így folytatta az apostol: “Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.” AT 287.2

Lenyűgözve hallgatta az egész társaság Pál beszámolóját csodálatos élményéről. Az apostol kedvenc témáját fejtegette. Akik hallották, nem kételkedhettek őszinteségében. Meggyőző szónoki ékesszólását Fesztusz azonban félbeszakította és így kiáltott: “Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.” AT 287.3

Az apostol így felelt: “Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” Agrippához fordulva kérdezte: “Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.” AT 287.4

Agrippa mélyen megrendülve pillanatokra megfeledkezett környezetéről és méltóságáról. A hallott igazság tudatában a szerény foglyot Isten küldötteként látta maga előtt, s önkéntelenül válaszolta: “Majdnem ráveszel engem is, hogy kereszténnyé legyek!” AT 288.1

Komolyan felelte az apostol: “Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok — hozzáfűzte azonban, miközben megkötözött kezét az ég felé emelte — e bilincsek nélkül.” AT 288.2

Fesztusz, Agrippa és Bereniké igazságos ítélet alapján viselhették volna az apostol bilincsét. Valamennyien súlyos bűnöket követtek el. E napon bűnösök hallottak Krisztus üdvözítő áldozatáról, ami érettük is történt. Egyikük majdnem hajlott arra, hogy elfogadja a felkínált kegyelmet és bűnbocsánatot. Azonban Agrippa is elvetette a felajánlott irgalmat, visszautasította a megfeszített Megváltó keresztjének elfogadását. AT 288.3

A király kíváncsisága kielégült. Felkelt az ülésről, jelezve, hogy a meghallgatás véget ért. Amint az összejövetel feloszlott, egymás között beszélgettek, mondván: “Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.” AT 288.4

Noha Agrippa zsidó volt, nem osztotta a farizeusok vakbuzgalmát és előítéletét. “Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert — mondta Fesztusznak —, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.” De miután az ügyet magasabb törvényszék elé utalták, nem tartozott többé sem Fesztusz, sem Agrippa ítélkezése alá. AT 288.5