Az apostolok története

Pál a császárhoz fellebbez

(Az apostolok cselekedetei 25:1-12)

“Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, hogy — bár Pál ezt nem akarja — a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe.” E kérés előterjesztésével az volt a szándékuk, hogy Pált meglesik a Jeruzsálembe vezető úton és megölik. De Fesztusz nagyra értékelte rangja felelősségét és udvariasan elhárította, hogy Pálért küldjön, “...a rómaiaknak nem szokásuk — jelentette ki — bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen.” Állította, ő maga “hamarosan odautazik” Cézáreaba. “...a közöttetek levő vezetők jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!” AT 282.1

A zsidók nem ezt akarták. Nem felejtették még el cézáreai vereségüket. Az apostol nyugodt viselkedésével és hatásos érveivel ellentétben gyűlölködő lelkületük és alaptalan vádjaik a legrosszabb színben látszottak. Ismét kérték, hogy Pált kihallgatás végett hozzák fel Jeruzsálembe, azonban Fesztusz megmaradt szándékánál, hogy Pál ügyét Cézáreában becsületesen kivizsgálja. Isten gondviselése irányította Fesztusz elhatározását az apostol életének meghosszabbítása végett. AT 282.2

Amikor a zsidó vezetők látták, hogy szándékuk meghiúsult, azonnal előkészítették a Pál elleni tanúvallomást a helytartó törvényszéke elé. Fesztusz néhány napi jeruzsálemi tartózkodása után visszatért Cézáreába, “a következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált”. Ekkor “körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani”. Ez alkalommal ügyvéd nélkül, a zsidók maguk adták elő vadjaikat. A kihallgatás folyamán a vádlott nyugalma és őszintesége világosan bizonyította állításuk valótlanságát. AT 282.3

Fesztusz felismerte, hogy a vitatott kérdés teljesen a zsidó hitpontokra vonatkozik, és hogy jól értve, a Pál elleni vádak, még ha bebizonyíthatók volnának is, semmi olyat nem tartalmaznak, melyek halálos ítéletre vagy börtönbüntetésre okot szolgáltatnának. Tisztán látta a dühös vihart, mely kitörne, ha Pált nem ítélné el, vagy nem szolgáltatná kezükbe. Így Fesztusz “...a zsidók kedvébe akart járni...” és Pálhoz fordulva megkérdezte, hajlandó-e védelme alatt Jeruzsálembe menni, hogy ott a magastanács előtt kihallgassák. AT 282.4

Az apostol tudta, hogy nem várhat igazságos ítéletet attól a néptől, amely gonosztettei által Isten haragját vonja magára. Tudta, hogy Illés prófétához hasonlóan, nagyobb biztonságban van a pogányok között, mint azok között, akik elvetették a menny világosságát és megkeményítették szívüket az evangéliummal szemben. Kifáradva a viszályban, tevékeny lelke rosszul viselte az ismételt késleltetést és vizsgálatának, fogságának fárasztó bizonytalanságát. Ezért elhatározta, élni fog a római polgárt megillető jogával és a császárhoz fellebbez. AT 283.1

A helytartó kérdésére Pál így felelt: “A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek.” AT 283.2

Fesztusz nem tudott a zsidók Pál megölését tervező összeesküvéséről, ezért meglepte a császárhoz való fellebbezése. Azonban az apostol szava véget vetett minden bírósági eljárásnak. “Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: ‘A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.’ ” AT 283.3

Még egyszer megismétlődött, hogy Isten az ő szolgáját — a zsidók vakbuzgóságból és önigazultságból eredő gyűlölete miatt — pogány oltalomba irányította. Ugyanez a gyűlölet kényszerítette Illés prófétát, hogy védelmet keressen a sareptai özvegynél; ez késztette az evangélium hírnökeit, hogy elforduljanak a zsidóktól és a pogányoknak hirdessék üzenetüket. Ezzel a gyűlölettel fog találkozni a korunkban élő Isten népe is. Krisztus hitvalló követői között sokakban ugyanaz a gőg, szertartásosság és önzés, az elnyomás ugyanazon lelkülete van, mely a zsidók szívét annyira hatalmában tartotta. Magukat Krisztus kővetőinek tartó férfiak a jövőben ugyanazt az eljárást fogják követni, mint ahogyan a papok és főemberek bántak Krisztussal és az apostolokkal. A nagy válságban, melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a keményszívüséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs gyűlölettel találkoznak. AT 283.4

Mindazoknak, akik eme gonosz napokban lelkiismeretük szerint félelem nélkül szolgálnak Istennek, bátorságra, határozottságra és Isten szava ismeretére lesz szükségük; mert azokat, akik hívek Istenhez, üldözni fogják, indítékaikat kétségbe vonják, legjobb igyekezetüket félreértik és gonoszként kivetik őket. Sátán mindenféle megtévesztő hatalommal fog működni, hogy a szívet befolyásolja és az értelmet elhomályosítsa, hogy a gonoszt jónak és a jót gonosznak lássák. Minél erősebb és tisztább Isten népének hite, minél erősebb elhatározásuk, hogy néki engedelmeskednek, annál hevesebben igyekszik Sátán felszítani ellenük azok gyűlöletét, akik állítják ugyan, hogy igazságosak, azonban lábbal tiporják Isten törvényét. Ez szilárd bizalmat, hősi elhatározást igényel, hogy erősen tartsák azt a hitet, amely egykor a szenteknek adatott. AT 284.1

Isten azt kívánja, hogy népe mielőbb felkészüljön a közelgő válságra. Akár felkészültek, akár nem, szembe kell nézniük vele. És csak azok fognak szilárdan megállni a próba és küzdelem eme idején, akik életüket az isteni mértékkel összhangba hozták. Amikor világi uralkodók egyesülnek lelkészekkel, hogy lelkiismereti kérdésekben parancsoljanak, akkor nyilvánvaló lesz, valóban kik félik és szolgálják Istent. Amikor a sötétség a legsűrűbb, akkor ragyog legfényesebben az isteni jellem. Amikor minden más bizalom kudarcot vall, láthatóvá lesz, ki bízik rendíthetetlenül Jahvéban. És miközben az igazság ellenségei mindenfelől figyelik az Úr szolgáit, hogy ártsanak nekik, Isten őrködik felettük örök javukért. Olyan lesz számukra, mint nagyszikla árnyéka a száraz földön. AT 284.2