Az apostolok története

A Lélek adománya

Amikor Krisztus a Lélek ígéretét adta tanítványainak, földi szolgálatának végéhez közeledett. A kereszt árnyékában állt a bűn súlya teljes tudatával, mely rajta mint a bűn hordozóján nyugodott. Mielőtt áldozatul odaadta magát, kioktatta tanítványait a legfontosabb, legtökéletesebb adomány felől, amivel követőit meg kellett ajándékoznia; arról az adományról, amely elérhetővé teszi kegyelme határtalan forrásait. “Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz” (Jn 14:16-17). Az Üdvözítő arra az időre mutatott, amikor a Szentlélek — mint földi képviselője — hatalmas munkát végez. Az évszázadokon át felhalmozódott gonoszságnak a Szentlélek isteni ereje által kellett ellenállni. AT 31.1

Mit eredményezett a Szentlélek pünkösdnapi kiárasztása? A feltámadt Üdvözítőről szóló örömhír eljutott a lakott világ legtávolabbi részébe is. Amint a tanítványok a megváltó kegyelem üzenetét hirdették, szívek engedtek ez üzenet erejének. Minden irányból megtért emberek sereglettek a gyülekezetbe. A kiszakadtak újból megtértek. A bűnösök egyesültek a hívőkkel és keresték a nagy értékű gyöngyöt. Az evangélium elkeseredett ellenségeiből néhányan annak védelmezői lettek. A prófécia beteljesedett: “...olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig elöltük jár, mint Isten, mint az Úr angyala” (Zak 12:8). Minden keresztény az ő testvéreben az isteni szeretet és jóindulat megnyilvánulását látta. Egyetlen cél érvényesült; egyetlen vágy minden mást háttérbe szorított. A hívők Krisztushoz hasonló jellem kinyilatkoztatására és országának építésére törekedtek. AT 31.2

“Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33). Működésük folytán kiváló férfiak csatlakoztak a gyülekezethez, akik az igazságot elfogadták és életüket arra szentelték, hogy másoknak is elvigyék azt a reményt, mely szivüket bekével és örömmel töltötte be. Fenyegetések sem tudtak visszatartani vagy megfélemlíteni őket. Az Úr szólt általuk, és amint egyik helyről a másikra mentek, hirdették az evangéliumot a szegényeknek, és az isteni kegyelem csodái működtek. AT 31.3

Ily hatalmas munkát tud végezni Isten, amikor emberek átadjak magukat Lelke irányításának! AT 32.1

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra Krisztus kijelentette, hogy Lelkének isteni befolyása követőivel lesz a világ végezetéig. Punkösd napjától a jelen időig el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik magukat teljesen az Úr szolgalatára szentelték. Mindazokhoz, akik Krisztust elfogadták személyes Megváltójuknak, eljött a Szentlélek mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb kapcsolatban éltek a hivők Istennel, annál vilagosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és megpróbáltatás hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagy mértékben érezték életükben, jelként és csodaként álltak a világban. Angyalok és emberek előtt bizonyították a megváltó szeretet átformáló hatalmát. AT 32.2

Akik pünkösdkor erőt nyertek a magasságból, nem mentesültek a további kísértésektől és próbáktól. Amint bizonyságot tettek az igazságról és jogosságról, a minden igazság ellensége ismételten támadta őket, hogy megfossza keresztényi tapasztalataiktól. Kénytelenek voltak istenadta erejükkel küzdeni, hogy elérjék az érett férfiúságot a Jézus Krisztusban. Naponta könyörögtek ujabb kegyelemért, hogy mind közelebb és közelebb jussanak a tökéletességhez. A Szentlélek irányítása alatt meg a leggyengébbek is Istenben gyakorolt hitük által megtanulták a rájuk bízott erőt tökéletesíteni, hogy szentté, tisztává és nemessé legyenek. Amint alázatosan engedelmeskedtek a Szentlélek átalakító befolyásának, reszt kaptak az istenség teljességéből és átformálódtak Isten képmására. AT 32.3

Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Isten részéről van a visszatartás, amiért kegyelmének gazdagsága nem árad a föld felé az emberekre. Hogy ígéretének teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, ez azért van mert az ígéretet nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szükségességére, ott lelki szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál latható. Ahol jelentéktelen dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von, és amit a Menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. AT 32.4

Mivel általa erőt nyerünk, miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek ajándékát? Miért nem beszélünk róla, miért nem imádkozunk érte és miért nem prédikálunk erről? Az Úr készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik neki szolgálnak, mint ahogy a szülők adják jó ajándékaikat gyermekeiknek. Minden munkás naponta könyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért! A keresztény munkások gyűljenek össze, kérjenek különleges segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezésre és annak bölcs végrehajtására. Különösen azért imádkozzanak, hogy választott követeit Isten a misszióterületeken Lelke gazdag mértekével keresztelje meg. A Lélek jelenléte Isten munkásainak oly erőt ad az igazság hirdetéséhez, amilyet a világ minden tisztelete és dicsősége sem adhat. AT 33.1

Bárhol legyen is az Istennek szentelt munkás, a Szentlélek vele van. A tanítványokhoz intézett szavak nekünk is szólnak. A Vigasztaló éppúgy a miénk, ahogy az övék. A Lélek adja azt az erőt, mely fenntartja a harcoló és küzdő lelket minden nehézségben, a világ gyűlölete vagy saját hibáinak és tévedéseinek felismerése közepette. Bánatban és szenvedésben, amikor a kilátások sötétnek és a jövő zavarosnak látszik, elhagyatottnak és gyámoltalannak érezzük magunkat, épp ez az az idő, amikor a Szentlélek hitben elmondott imáinkra megvigasztalja szívünket. AT 33.2

Az nem a kereszténység döntő bizonyítéka, ha valakiben rendkívüli körülményekben elragadtatás nyilatkozik meg. A megszentelődés nem elragadtatás; az az akarat teljes átadása Istennek; élünk Isten minden igéjével, amely szájából származik; tesszük mennyei Atyánk akaratát; benne bízunk a sötét és a verőfényes napok kísértéseiben: hitben járunk és nem látásban; feltétlen bizalommal támaszkodunk Istenre, megnyugodva szeretetében. AT 33.3

Számunkra lényegtelen, hogy pontosan meghatározzuk, ki a Szentlélek. Krisztus azt mondja, hogy a Pártfogó “ ...az igazság Lelke, aki az Atyától származik”. A Szentlelket illetően világosan kijelenti, hogy az embereket igazságra elvezető munkájában “...nem önmagától szól...” (Jn 15:26; 16:13). AT 34.1

A Szentlélek természete titok. Emberek nem tudják megmagyarázni, mert Isten nem nyilatkoztatta ki nekik. Az embereknek elképesztő meglátásai összehozhatnák az Írásokból részeket és emberileg értelmezhetik azokat, de e nézetek elfogadása nem erősíti az egyházat. Az emberi értelem szamára túl mély titkokat illetően hallgatni arany. AT 34.2

A Szentlélek szolgálatát Krisztus pontosan meghatározta: “És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet” (Jn 16:8). A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös válaszol a Lélek serkentő befolyásara megtérésre jut és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát. AT 34.3

A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Baranyát aki hordozza a világ bűneit. “...az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” — mondta Krisztus. “...ő tanít majd meg titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 16:14; 14:26). AT 34.4

A Lelket Isten megújító erőként adta, hogy eredményessé tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. A Lélek állandóan igyekszik a megkísértett embert a kereszten történt áldozathoz vonzani, mely feltárja a világnak Isten szeretetét és a megtért leleknek kitárja az Írás drága javait. AT 34.5

A Szentlélek meggyőz a bűnről, a szentség színvonalát tarja az értelem elé, elvon a földi dolgok szeretetétől és betölti a lelket a szentség utáni vággyal. “Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16:13) — jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek hajlandók az átalakulásra az az egész lényük megszentelődését eredményezi. A Szentlélek az Isten dolgait végzi, és azt a lélekbe vési. Hatalma által oly világossá teszi az élet útját hogy senki sem téved el. AT 34.6

Kezdettől fogva Isten, Lelke segítségével, emberi eszközök által munkálkodott, hogy szándékát megvalósítsa a bukott emberiség erdekében. Ez nyilvánult meg a pátriárkák életében. Mózes idejében a pusztai gyülekezetnek jóságos Lelkét adta, hogy értelmesek legyenek (Neh 9:20). Az apostolok napjaiban is hatalmasan munkálkodott egyházáért a Szentlélek tevékenysége által. Ugyanaz az erő, amely fenntartotta a pátriárkákat, amely Kálebnek és Józsuénak hitet és bátorságot adott, és amely az apostoli egyház munkáját hatékonnyá tette. Isten hűséges gyermekeit minden ezt követő időkben támogatta. A Szentlélek ereje által a sötét korban a valdensek segítették elökészíteni a reformációt. Ugyanez az erő tette sikeressé azon nemes férfiak és nők erőfeszítéseit, akik a mai misszió útját egyengették, és azt, hogy a Bibliát valamennyi nemzet nyelvére és nyelvjárására lefordítják. AT 34.7

Isten ma is egyhazát használja fel szándékának kinyilatkoztatására e földön. A kereszt hírnökei ma varosról városra, országról országra járnak és előkészítik Krisztus második adventjének útját. Isten törvényének szinvonalát magasra emelik. A Mindenható Lelke készteti a sziveket, és mindazok, akik befolyásának engednek, Istennek és igazságának tanúivá lesznek. Odaszánt életű férfiak és nők sok helyütt közlik másokkal azt a világosságot, ami nyilvánvalóvá lett előttük a Krisztus általi megváltás utján. És amint engedik, hogy fényük úgy ragyogjon, mint azoknak, akik pünkösd napján Lélekkel keresztelkedtek meg, egyre többet kapnak a Lélek erejéből. Így a földet beragyogja Isten dicsősége. AT 35.1

Egyesek ahelyett, hogy bölcsen kihasználnák a jelen alkalmait, tétlenül várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét, mely nagymértékben növelné mások felvilágosítására szolgáló képességüket. Elhanyagolják a jelen kötelességét és kiváltságát, fényük elhomályosul, miközben előre örülnek az időnek, amikor minden fáradság nélkül alkalmassá lesznek a rendkívüli áldás fogadására, mely átformálja és szolgálatra alkalmassá teszi őket. AT 35.2

A végidőben, amikor Isten műve a földön befejeződik, a megszentelt hívők komoly erőfeszítéseit a Szentlélek vezetése alatt az isteni kegyelem rendkívüli jelei kísérik. A korai és késői eső képében, mely keleten a magvetés illetve az aratás időszakában hullott a földre, Isten egyháza számára a héber próféták a lelki kegyelem rendkívüli mértékű adományozását jövendölték. A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai eső kezdete volt, dicső eredményekkel. A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. AT 35.3

De a föld aratásának befejezéséhez a lelki kegyelem különleges adományát ígérte meg Isten. Ez előkészíti az egyházat az Ember Fiának jövetelére. A Lélek eme kiárasztása hasonló a késői eső hullásához, és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához “...a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt...”; “...megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal...” (Zak 10:1; Jóel 2 23). AT 36.1

De amíg Isten mai egyháza tagjainak nincs élő kapcsolatuk a lelki gondoskodás forrásával, addig nincsenek készek az aratás idejére. Ha lámpásaikat nem tartották tisztán és égve, a rendkívüli szükség idején nem részesülnek a kegyelem nagyobb mértekében. AT 36.2

Csak azoknak lesz megfelelő erejük ezt az erőt napi szükségletükre és képességükre használni, akik állandóan részesülnek a kegyelem friss pótlásában. Ahelyett, hogy bizonyos eljövendő időre várnának, amikor csodálatos módon a lelki erő különös adományát kapnak lélekmentés céljából, naponta átadják magukat Istennek, hogy használható edényévé váljanak. A hatáskörükben levő szolgálati alkalmakat naponta kihasználják. Naponta bizonyságot tesznek a Mesterről bárhol is legyenek, akar az otthon szerény munkakörében vagy a hasznos tevékenység nyílt területén. AT 36.3

A megszentelt munkásnak csodálatos vigasz az a tudat, hogy földi életében még Krisztus is naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak az Atyával töltött bensőséges kapcsolat után ment másokat erősíteni és áldani. Íme, Isten Fia leborul imában Atyja előtt! Bar Isten Fia, mégis imával erősíti hitét és mennyei kapcsolat által merít erőt, hogy ellenállhasson a gonosznak, és szolgáljon az emberek szükségleteinek. Mint az emberiség idősebb testvére, ismeri azok szükségletét, akik gyengeségükkel körülvéve a bűn és kísértés világában élnek, mégis az Ő szolgálatára vágynak. Tudja, hogy azok a követek, akiket alkalmasnak talált a küldetésre, gyenge, tévelygő emberek, de isteni segítséget ígér azoknak, akik teljesen átadják magukat szolgálatára. Példája biztosíték arra, hogy a hitben Istenhez küldött komoly és állhatatos könyörgés — mely Istentől való teljes függőségre és munkájára történő feltétel nélküli odaszentelődésre vezet — az embernek a bűn elleni küzdelemben a Szentlélek segítségét hozza. AT 36.4

Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, melyet Isten megígért egyházának a föld aratásának megérlelésére. Ha az evangélium hírnökei napról napra az Úr előtt térdelnek és megújítják átadási fogadalmukat, Lelkének jelenlétét adja nekik, annak megelevenítő és megszentelő erejével. Amint napi kötelességüket végzik, a Lélek láthatatlan hírnökei képessé teszik őket, hogy “Isten munkatársai” legyenek. AT 37.1