Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A tévelygőkkel való bánásmód

Ha valaki úgy gondolja, hogy valamelyik atyafi hibázott, akkor a testvérek ne súgjanak össze és ne itélkezzenek az atyafi vélt tévedései és hibái felett, alaposan megnagyítván azokat. Ez vajmi gyakran megtörténik és a következménye az, hogy az Isten haragja sujtja azokat, akik ilyesmit tesznek. Sátán pedig újjong, hogy olyan lelkeket gyengíthet és bántalmazhat, akik az Úrban erősek lehettek volna. A világ látja a gyengeségeket, és az igazságot ezen emberek által megnyilatkozó gyümölcsök alapján itéli meg. BGR 192.2

“Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat felebarátjának és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli; aki kárára esküszik és meg nem változtatja, pénzét nem adja uzsorára és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” Ezek szerint a rágalmazó ki van zárva az Isten hajlékában való lakozásból, valamint a szent hegyen való tartózkodásból. Aki szemrehányással illeti felebarátját, az nem nyerheti el Isten tetszését. BGR 193.1

Óh hányszor megtörténik, hogy a prédikátorokat elszólítják valami fontos munkától, amelynek következtében a lelkek Istenhez és az igazsághoz térnének és a gyülekezeti nehézségeket kénytelenek a veszekedő és uralomravágyó lelkülettel biró testvérek között elrendezni. Művünk fejlődése alatt újból és újból előfordult, hogy el lettek szólítva a férfiak az ő munkaterületükről; s ez nem volt egyéb, mint az emberek nagy ellenségének ravaszsága, amely által az Isten munkáját igyekezett megakadályozni. Hogyha az olyan lelkek, akik már azon a ponton állanak, hogy az igazság követése mellett kívánnak dönteni, ilyen kedvezőtlen befolyások alá kerülnek, egyszerre alábbhagy érdeklődésük és aligha sikerül őket mégegyszer oly közel vonni az igazsághoz. Sátán mindég gondoskodik az ő ravasz cselvetéseivel arról, hogy ilyen kritikus időpontokban a prédikátort eltávolítsa munkaterületéről, hogy elvesszen munkájának eredménye. BGR 193.2

Vannak a gyülekezetben olyan szentségtelen és megtéretlen férfiak és nők, akik sokkal inkább gondolnak saját véleményük és méltóságuk fenntartására mint felebarátaik üdvösségére; Sátán befolyásolja az ilyeneket, hogy olyan nehézségeket okozzanak, melyek teljesen lefoglalják a prédikátor idejét és tevékenységét úgy, hogy sok lélek elvész ennek következtében. BGR 193.3

Ha a gyülekezet tagjai érzületükben megoszlanak, akkor kemény és érzéketlen a szív. Ilyenkor a prédikátor fáradozásai hasonlatosak a hideg vasra mért kalapácsütésekhez; mindegyik annál inkább fog a saját útjain járni, mint azelőtt. A prédikátor helyzete ilyenkor nem valami irigylésreméltó, mert akármilyen bölcsen járjon is el, mindég lesznek olyanok, akiknek az ő döntése nem fog tetszeni és így a pártoskodás lelkülete csak még jobban megerősödik. BGR 194.1

Ha a prédikátor valamelyik családnál lakik, akkor a többiek bizonyára bizalmatlankodni fognak és azt fogják állítani, hogy onnét kapta a kedvezőtlen befolyást és ha tanácsot ád, akkor lesznek olyanok, akik így fognak szólni: “ez vagy az az illető előre beszélt vele”. S így történik azután, hogy a prédikátor szavai semmi benyomást sem gyakorolnak reájuk. Lelkük megtelik bizalmatlansággal és gonosz gyanakvással, a prédikátor pedig az ő előítéletüknek és féltékenységüknek áldozata lesz. Vajmi gyakran megtörténik, hogy rosszabb állapotokat hagy maga után, mint mikor odament. Ha a prédikátor határozottan vonakodott volna egyesek kiszinezett és egyoldalú információira hallgatni, akkor tanácsait a bibliai szabályokkal összhangban adhatta volna le és Nehémiáshoz hasonlóan így szólhatott volna: “Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá”. Ily módon azután jobb helyzetbe került volna a gyülekezet. BGR 194.2

Azok a prédikátorok és gyülekezeti tagok, akik megengedik valakinek, hogy elbeszélje nékik atyjokfiai mulasztásait, vagy hibáit, Isten rosszalását vonják magukra. Ne hallgassanak az ilyen jelentésekre, hanem kérdezzék meg: “Pontosan követted-e Megváltód utasításait? Elmentél-e a vétkeshez és meg- mondtad-e a hibáit négyszem között, vonakodott-e reád hallgatni? Vettél-e magad mellé másik kettőt? Imádkoztál-e érte. Munkálkodtál-e vele alázatosságban és szeretetben. Túlárad-e szíved az iránta való szeretettől?” mert csak akkor lehet további lépést tenni, ha a nagy Vezetőnek utasításai és a tévelygőkre nézve vonatkozó szabályai előbb pontosan be lettek tartva. Mondjátok meg ezeket a gyülekezetnek és utasítsátok őket, hogy az írással összhangban járjanak el. Ha így történik, akkor Isten jóvá fogja hagyni a gyülekezet döntését, amely a vétkét meg nem bánó, botrányt okozó tag kizárását végzi el. Azonban ha nem így jártak el, akkor a panaszok találjanak nálad süket fülekre. Ne fogadd el felebarátod ellen való panaszokat. Ha nem volna egyetlen atyafi, vagy testvérnő sem, aki ennek megtevését elhanyagolná, akkor a gonosz nyelvek mihamar elhallgatnának, mert nem találták meg a marakodásra alkalmas kedvező talajt. BGR 194.3