Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Gyülekezeti kötelességek

(Testimonies, Vol. V, p. 613-621.)

Ahol az Isten Lelke lakozik, ott szelídség, türelem, barátságosság és hosszútűrés nyilvánulnak meg. Aki igazi tanítványa Krisztusnak, az igyekezzék mindenben utánozni őt. Arra fog törekedni, hogy az Isten akaratát e földön úgy cselekedje, amint azt a mennyben teljesítik. Bűnnel szennyezett szívű emberek nem lehetnek buzgók a jócselekedetekben. Az ilyenek nem teljesítik a 10 parancsolatnak sem azon első négy előírását, melyek az embernek az Isten iránti kötelességeit, sem pedig az utóbbi hat parancsolatot, melyek a felebarát iránti kötelességeit foglalják magukban. Szívük önzéssel van telve és mindég találnak hibát még az olyanokban is, akik jobbak őnáluk. Olyan munkára teszik rá a kezüket, mellyel Isten nem bízta meg őket, de eközben elvégezetlenül hagyják azt a munkát, melynek teljesitésével valóban meg lettek bízva. Ez a munka pedig nem áll egyébből, minthogy vigyázzanak magukra, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, elégedetlenséget és fertőzést okozzon a gyülekezetben. Szemeiket, melyeket befelé kellene irányitaniok, hogy megkisértsék és megvizsgálják a saját eljárásuk helyességét, inkább kifelé irányitják és leselkednek, hogy meglássák, vajjon mások jellemében nincsen-e valami helytelenség. Ha megüresítenék szívüket a saját éntől, irigységtől, gyanakvástól és gyűlölettől, akkor nem itélkeznének a birói székből olyanok felett, akik az Isten szemében jobbak náluknál. BGR 191.1

Aki másokat akar reformálni, önmaga javuljon meg. Mestere lelkét kell elnyernie, és hozzá hasonlóan készségesen el kell viselnie a szemrehányásokat és gyakorolnia kell az önmegtagadást, Az egész világ értéktelen, egyetlen lélek értékével összehasonlítva. Ha ápolják a hatalomrajutás és az Úr öröksége felett való uralkodás vágyát, annak következménye a lelkek elvesztése lesz. Aki igazán szereti Jézust, arra fog törekedni, hogy saját élete az ő képmására átváltozzon és a Krisztus lelkületével fog mások megmentése érdekében dolgozni. BGR 191.2

Krisztus elhagyta a mennyei királyi trónt és lejött e földre, hogy megnyerje magának az embereket és biztosítsa számukra az örök üdvösséget. Elszenvedte az ember helyett a bűn és gyalázat rettenetességeit és meghalt az ő megszabadításuk érdekében. Tekintettel arra a végtelenül nagy árra, amit az ember megváltásáért fizetett, Krisztus nevének vallói közül senki se merészkedjen közömbösen bánni, akár az ő legkisebb gyermekével is. Milyen gondosan kell az atyafiaknak és testvérnőknek a gyülekezetben vigyázniok minden egyes szóra és cselekedetre, nehogy az olajat és bort megbántsák eljárásukkal. Mily türelmesnek, barátságosnak és szeretetteljesnek kell lenniök azokkal szemben, akik Krisztus vére által lettek megváltva! Mily hűen és szent komolysággal kell tevékenykedniök az elhagyatottak és elcsüggedettek felemelésén! Mily szeretettel kell kezelniök azokat, akik bár igyekeznek az igazság útján járni, de otthonukban nemhogy bátorításban részesülnének, hanem éppen ellenkezőleg a hitetlenség és sötétség légkörét kénytelenek magukba szívni. BGR 192.1