Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A vezetők választása

Pál apostol ezt írja Timótheusnak: “A hátramaradt dolgokat hozd rendbe és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én neked meghagytam. Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, kinek hivő, nem kicsapongással vádolt, avagy engedetlen gyermekei vannak. Mert szükséges, hogy a presbiter feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára.” Jó lenne, ha prédikátoraink figyelembe vennék ezen igéket és komoly megfontolás és ima nélkül nem helyeznének elsietve férfiakat a hivatásukba, hogy Isten Lelke kinyilatkoztathassa azt, akit elfogadni kíván. BGR 195.1

Az apostol így szól: “A kézrátevést el ne hirtelenkedd!” Egyes gyülekezeteinkben nagyon gyorsan léptek a szervezés és a vén felszentelésének útjára; nem vették figyelembe a bibliai rendelkezéseket, minek következtében nagy nehézségek jöttek a gyülekezetre. Ne válasszanak és ne szenteljenek fel olyan vezetőket, akik nem képesek a felelősségteljes munka elvégzésére, hanem olyan férfiakat, akik megtértek, képzettek, nemesek és finom lelkületüek, akik beigazolták, hogy valamilyen minőségben valóban szolgálatára lehetnek Isten munkájának. BGR 195.2

Az evangélium hálójában jók és gonoszok egyaránt bennakadnak. A jellem fejlesztése időbe kerül; az emberek kiismeréséhez tapasztalatra van szükség. Ezen hivatás betöltésére indítványozott egyén családját is figyelembe kell venni, hogy vajjon engedelmeskedik-e az Úrnak, hogy a férfi jól igazgatja-e a saját házát? Hogy milyenek gyermekei, hogy az apa befolyásának tiszteletet fognak tudni-e szerezni? Ha sem gyengédsége, sem bölcsessége, sem pedig kegyességének ereje nem nyilatkozik meg az ő saját családja körén belül, akkor ebből biztosan lehet arra következtetni, hogy ugyanezen hiányok meg fognak nyilatkozni a gyülekezet vezetésében is; hogy ugyanaz a szentségtelen vezetés ott is meg lesz található. Sokkal jobb valakit a hivatásba állítás előtt, mint után vizsgálat tárgyává tenni; jobb a döntő lépés előtt imádkozni és tanácskozni, mint később a ferde eljárás következményeinek kiküszöbölése végett fáradozni. BGR 196.1

Egyes gyülekezetekben a vezető nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy a tagokat munkára nevelje. Nem fordítottak ügyességet és egészséges itélőképességet arra, hogy fenntartsák az Isten munkája iránti eleven érdeklődést. A vezető lassú és unalmas; túl sokat beszél és nyilvános imái igen hosszúak; nem rendelkezik az Istennel való eleven összeköttetéssel, amely által új tapasztalatokat szerezhetne. Minden gyülekezeti vezető legyen komoly, buzgósággal telt, önzetlenségtől vezérelt Istennek embere, akik a mű tekintélyét növelhetik. Imáikat hitben hozzák Isten elé. Magányos helyeken annyi időt szentelhetnek az imának, amennyit csak akarnak, de nyilvános imáik és bizonyságtételeik legyenek rövidek és találók. Mellőzni kell a hosszú, száraz imákat és intéseket. Ha a testvérek mondani akarnak valami olyasmit, ami mások felüdítésére és építésére szolgálhat, akkor annak először az ő szívügyükké kell válnia. Naponként kell ápolniok az Istennel való összeköttetést. Szükségleteiket az ő kimeríthetetlen tárházából kell fedezniök, abból a tárházból, amelyből ót és újat hozhatnak elő. Ha saját lelküket megelevenítette az Isten Lelke, akkor másoknak megörvendeztetésére és bátorítására fognak szolgálni; ha ellenben ők maguk se ittak az élő üdv forrásából, akkor természetesen másokat sem fognak tudni oda elvezetni. BGR 196.2

Akik elfogadják az igazság elméletét, arra várnak, hogy a vallásos élményekre alapozott tapasztalatok által meggyőződést szerezzenek. A prédikátorok tartsák meg saját lelküket Isten szeretetében, azután pedig tárják az emberek elé a személyes megszentelődésnek és megtérésnek szükségességét. A tapasztalatot a maga részéről senki sem nélkülözheti. Krisztusnak kell betöltenie az ő szívüket, az ő Lelkének kell uralnia hajlamaikat, mert különben hitvallomásuk értéktelen és állapotuk még rosszabb lesz annál, mintha sohasem hallottak volna az igazságról. BGR 197.1

Az igazságot elfogadó kisebb csoportok részére olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják a gyülekezet előrehaladását. A vezetéssel egy hétre, vagy egy hónapra az egyiket, azután ismét a másikat lehet megbizni. Ilyen módon többen vehetnének részt ebben a munkában; úgyhogy bizonyos próbaidő letelte után a gyülekezet választhat egy vezetőt, de azt sem hosszabb időre, mint egy esztendőre. Az év letelte után egy másikat, vagy ha az előbbi vezető szolgálata áldásosnak bizonyult, akkor ismét őt lehet megválasztani a gyülekezet vezetőjéül. Ugyan- ezt az alapelvet kell követni más felelős állások betöltésénél is, valamint az egyesületek tisztviselőinél. Kipróbálatlan egyének ne választassanak meg az egyesületek vezetői gyanánt. Sokan elhanyagolják ezen fontos ügyek megbírálását és ennek következtében örökkévaló értékeket veszélyeztetnek. Mi azt állitjuk magunkról, hogy Isten törvényének őrzői vagyunk, hogy minden más nép felett nagyobb világossággal és magasztosabb célra való törekvéssel bírunk; és ezért nagyobb tökéletességet és nagyobb odaadást is kell tanusítanunk másoknál. A jelenvaló igazság elfogadása egy ünnepélyes üzenettel való megbizatást jelent. Fényeskedjék kifelé a mi világosságunk, hogy bevilágítsa a sötétségben járók ösvényét. Isten látható gyülekezetének a tagjai és az Úr szőlőjének munkásai, mint keresztények mindent tegyenek meg, hogy a gyülekezetben megőrizzék a békességet, egységet és szeretetet. Vegyétek figyelembe Krisztus imáját: “hogy mindnyájan eggyek legyenek, mint te énbennem Atyám és én tebenned, hogy ők is eggyek legyenek mibennünk, hogy elhigyje a világ, hogy te küldöttél engem.” A gyülekezet egysége meggyőző bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy Isten elküldte Jézust Megváltó gyanánt e világra. Ha ezt a bizonyítékot szolgáltatjuk úgy a világi emberek ezt nem képesek elvitatni. Éppen ezért Sátán állandóan azon dolgozik, hogy ezen egységet és összhangot megakadályozza, hogy a hitetlenek látván a visszaeséseket és egyenetlenségeket, magukat keresztényeknek vallók viszálykodását, elveszítsék a vallásban való bizalmukat és megtéretlenségükben még jobban megkeményedjenek. Istent csúfolják meg azok, akik bár vallják az igazságot, egymással mégis egyenetlenkedésben és ellenségeskedésben élnek. Sátán az atyafiak nagy vádolója és mindazok, akik ilyen szolgálatra adják magukat, tulajdonképpen az ő szolgálatában állanak. BGR 197.2

Azt állítjuk magunk felől, hogy más felekezetek- nél több világossággal rendelkezünk; mi hasznunk azonban belőle, ha ez nem késztet bennünket az Istennek való nagyobb odaadásra, valamint tisztább és szentebb életmódra? Ebben az esetben sokkal jobb lenne részünkre, ha sohasem pillantottuk volna meg az igazság világosságát, minthogy elfogadását valljuk, de életünk megszentelődésével adósak maradjunk. Hogy megismerhessük az igazsághoz való megtérésben rejlő fontos érdekeket, előbb a hallhatatlanság értékét kell tudnunk felbecsülni. El kell ismernünk a második halál rettenetes szenvedéseit; meg kell értenünk azt a dicsőséget és megtiszteltetést, mely az üdvözülendő számára készíttetett elő és meg kell értenünk, hogy mit jelent annak a jelenlétében élni, aki azért halt meg, hogy az embereket megváltsa, megnemesítse és a győzőknek a fejére tegye a koronát. BGR 198.1

A halandó ember nem képes felbecsülni az ember értékét. Mily hálásan fognak az üdvözültek és megdicsőültek visszaemlékezni azokra, akik megmentésük eszközei voltak. Akkor egyik se fogja sajnálni önmegtagadó fáradságát, kitartó munkáját, hosszútürését és szívből jövő komoly óhaját az elveszettek megmentése érdekében, mert hiszen ha kötelességét elhanyagolta volna, ha a jó cselekvésben elfáradt volna, akkor ezen lelkek elvesztését vonta volna maga után. Most pedig mindnyájan fehér ruhába öltözötten, a nagy pásztor nyájában vannak összegyüjtve. A hűséges munkás és a munkája által megmentett lélek, a Bárány által részesül az üdvözlésben és megnyílik előttük az élet fájához és az élet folyójához vezető út. Mily örömmel nézi Krisztus szolgája azon megváltottakat, akik osztozhatnak a Megváltó dicsőségében! Mennyivel magasztosabb hely a menny azok számára, akik a lélekmentés munkájában hűségesek voltak! “A tanítók pedig fényleni fognak, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké.” BGR 199.1