Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A bizonyságtételek elhanyagolása

Nem csupán azok állanak veszélyes alapon, akik a bizonyságtételeket nyiltan elvetik, vagy a bennük való kételkedést ápolják magukban, hanem a világosság figyelmen kívül hagyása is annyit jelent, mint annak elvetése. Vannak egyesek közöttetek, akik elfogadják, akik elismerik a rendreutasításnak szavait, de nem fogadják be azokat szívükbe. Ugyanolyanok maradtatok, mint azelőtt voltatok, csupán azzal a különbséggel, hogy Isten lelkének befolyása alá még kevésbé vagytok fogékonyak, még jobban megvakultok, még kevesebb a bölcsességtek, buzgalmatok, kedvetek van az imához és istentisztelethez, és ha meg nem tértek végül teljesen elveszítitek az Istenbe vetett horgonyotokat. Ti nem engedtétek, hogy a rendreutasítás által változás menjen be a ti életetekbe, még pedig azért, mert nem láttátok és nem ismertétek fel a ti saját életetek és Krisztus élete között lévő óriási különbséget. Mit használnak imáitok, ha szívetekben dédelgetitek az igazságtalanságot? Ha nem engeditek, hogy életetekben tökéletes változás álljon be, akkor nemsokára elfáradtok a figyelmeztetésekkel szemben és Izráel fiaihoz hasonlóan el fogtok távolodni az Istentől. Sokan egyenesen azon világosság ellenére cselekszenek, amit Isten az ő népének adott, mert nem olvassák azon könyveket, amelyek tartalmazzák a tanácsokban, rendreutasításokban és figyelmeztetésekben adatott világosságot. BGR 39.1

Míg a világ gondjai, az ékeskedés szeretete és a vallásosság hiánya elfordították a figyelmet ezen világosságtól, amelyet Isten kegyelméből kinyilatkoztatott, addig a tévelygéseket tartalmazó könyvek és ujságok szerte a földön el vannak terjedve. Kételkedés és hitetlenség mindenütt növekvőben van. Az Isten trónjától származó dicső világosságot véka alá rejtik, Isten azonban felelősségre vonja majd az ő népét ezen hanyagságért. Felelősek vagyunk minden egyes, útunkra világító fénysugárért, akár hozzájárul az az isteni dolgokban való előhaladásunkhoz, akár pedig elvetettük azt, mert kellemesebbnek véltük hajlamaink követését. BGR 40.1

A prófétaság lelke (Nagy küzdelem) és a Bizonyságtételek c. könyveknek minden szombatot ünneplő családnál meg kell lenniök; a testvéreknek meg kellene ismerni értéküket és őket késztetni kellene azoknak olvasására. Nem volt bölcs dolog ezen könyvek árát leszállitani és minden kötetből csak egy-egy példányt beszerezni minden gyülekezet számára. Ezeknek a könyveknek ott kellene lenniök minden család könyvtárában és újból és újból át kellene őket olvasni. Olyan helyen tartsák azokat, ahol sokan hozzáférhetnek és olvashatják. BGR 40.2

A prédikátorok és a nép gondolják meg azt, hogyha az evangélium igazsága meg nem menti, akkor megkeményíti az embert. A világosság elvetése a sötétség foglyaivá teszi az embereket, akiket a hitetlenség láncai megkötöznek. Az olyan lélek, aki napról-napra halogatja a kegyelmi meghivás meghallgatását, egy idő mulva már a legsürgősebb meghivásokat is úgy hallgatja, hogy azok a legcsekélyebb benyomást sem gyakorolják reá. Mint Isten munkatársainak, mélyebben járó jámborságra és kevesebb önfelmagasztalásra van szükségünk. Mennél inkább felmagasztaljuk a saját ént, annál kisebb lesz az Isten lelkének bizonyságtételeiben való hit. . . Akik teljes bizalmukat önmagukba helyezik, azok egyre kevesebbet fognak látni Istenből az ő Lelkének bizonyságtételeiben. BGR 40.3