Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Hogyan kell a rendreutasítást elfogadni?

Azok a tagok, akik Isten Lelke által rendreutasításban részesültek, ne támadjanak ezért az alázatos eszköz ellen. Isten és nem egy halandó szólt hozzájuk, azon célból, hogy a veszedelemből megmentse őket. Kétségtelen, hogy az emberi természetnek nem kellemes a rendreutasítások elfogadása és az Isten lelkének megvilágítása nélkül az emberi szívnek szinte lehetetlen felismernie ennek szükségességét és áldását. Ha az ember a kísértésekben alul marad és behódol a bűnnek, ezáltal értelme elhomályosodik. Erkölcsi fogalmai elgyengülnek, lelkiismeretének figyelmeztető szavai figyelmen kivül hagyatnak. Lassanként elveszíti a jó és rossz közötti különbségtétel képességét és nincs többé világos fogalma, az Istennel szemben elfoglalt álláspontjáról sem. Lehetséges, hogy a vallás formáit követi és tanait buzgón védi, mialatt annak lelkületét teljesen nélkülözi. Ilyen embernek a helyzetét a hű tanubizonyság a következőképpen írja le: “Ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” BGR 41.1

Ha Isten Lelke a büntető üzenet által megmutatta neki, hogy ilyen az ő állapota, akkor nem képes meglátni, hogy ezen üzenet igaz. Elvesse-e azért az intést? Nem! Isten elegendő bizonyítékát hagyta annak, hogy mindazok, akik akarják, megismerhetik a bizonyságtételek jellemét; és ha megismerték, hogy azok igenis Istentől erednek, abban az esetben kötelességük a rendreutasításokat elfogadni, még ha útjaik bűnösségét önmaguk nem is látják be. Hiszen ha valódi állapotukat teljesen felismerhették volna, mi célja lenne akkor még a rendreutasításnak, de éppen azért, mert nem ismerik, tárja Isten az ő kegyelméből azt eléjük, hogy még mielőtt késő lenne megjavuljanak és bűneiket megbánhassák. Akik megvetik a figyelmeztetést, azok vakságban és önámításban hagyatnak, akik azonban figyelnek rá és buzgón nekilátnak bűneik eltávolításához, azok meg fogják nyitni szíveiket, hogy ejnyerhessék a szükséges kegyelmet és hogy az Úr betérhessen hozzájuk, és bennük lakhasson. BGR 41.2

Azok vannak Istennel a legszorosabb összeköttetésben, akik felismerik hozzájuk intézett szavait. A lelkiek képesek a lelki dolgokban különbséget tenni, ők hálásak lesznek azért, hogy az Úr megmutatta nekik tévedéseiket. BGR 42.1

Dávid, aki alázatosan meghajolt a Mindenható fenyítése alatt, sok bölcsességet tanult az Istennek vele szemben követett eljárásából. Midőn Náthán próféta hűségesen vázolta Dávid igazi állapotát, az segítségére volt abban, hogy bűneit megismerje és elhagyja. Szelíden és alázatosan fogadta Isten tanácsát. “Az Isten törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket” mondotta ő. BGR 42.2

“Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, nem vagytok fiak.” Urunk ezt mondotta: “Akiket szeretek megfeddem és megfenyítem.” “Bármily fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem szomorúnak, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” Ámbár a fenyítés keserű, mégis egy Atya gyöngéd szeretete rendelte azt abból a célból, hogy az ő szentségének részeseivé legyünk. BGR 42.3