Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A figyelmeztetés elvetése

Sokan megvetik azon hűséges figyelmeztetéseket, melyeket a bizonyságtételek útján ad az Isten. Nékem meg lett mutatva, hogy ezekben a napokban egyesek annyira merészkedtek, hogy a dorgálás és figyelmeztetés írott szavait mint egykor Izráel istentelen királya tette, ők is elégették. Azonban az Isten fenyegetéseivel való szembeszállás azoknak végrehajtását nem fogja megakadályozhatni. Ha megvetik az Úr ama szavait, melyeket kiválasztott eszköze által szólott, az csak még jobban kihívja haragját és végül az áthágó kikerülhetetlen pusztulását fogja előidézni. A bűnösök szívében naponta ott izzik a bosszúság azon eszközzel szemben, melyet Isten választott ki magának figyelmeztetéseinek hirdetésére. Így volt ez minden időben; ma is működik az a lelkület, amely az Isten igéjének engedelmeskedő Jeremiást üldözte és fogságba vetette. BGR 36.1

Munkám kezdetétől, attól az időtől fogva, mikor el lettem híva a világos és határozott bizonyságtételek adására, hibák kiméletlen ostorozására, mindég akadtak olyan személyek, akik ellentállottak az én bizonyságtételeimnek és akik a hátam mögött szelíden beszéltek ugyan, de azt a tervet követték, hogy mintegy mésszel mázolva az én munkám befolyását megsemmisítsék. Mikor azután az Úr megbízott engem a dorgálások kiosztásával, akkor ezek a személyek közém és az illetők közé állottak, hogy ilyen módon bizonyságtételeimet hatástalanokká tegyék. BGR 37.1

Majdnem minden egyes esetben megtörténik, hogy ahol figyelmeztetésekre van szükség, mindég lesznek egyesek, akik nem veszik észre azon tényt, hogy Isten lelke meg lesz szomorítva és az ő műve meg lesz gyalázva. Ezek sajnálják azokat, akik a rendreutasítást kiérdemelték, mert személyes vonzalommal viseltetnek irányukban. Ezen szentségtelen részvét, a részvétet tanusítóknak a rendreutasítottak bűntársává teszi. Ha a rendreutasítottaknak alkalmuk lett volna bűnösségük felől meggyőződni, akkor tíz eset közül kilencben megjavultak volna és segíteni lehetett volna rajtuk. De ezek a szentségtelen részvétteljesek, akik szeretnek beleavatkozni a mások ügyeibe, anélkül hogy tisztában lennének a rendreutasító személy indítóokaival, a megadott dorgálásnak hamis magyarázatot adva, a rendreutasított egyénben azt az érzelmet keltik fel, hogy vele tulajdonképpen igazságtalanság történt, minek folytán érzelmei fellázadnak az ellen, aki csupán csak a kötelességét teljesítette. Aki súlyos kötelességét, az Isten előtti felelőségérzetétől eltelve híven teljesíti, aki ennek ellenében Isten áldását fogja elnyerni. BGR 37.2

Ezekben az utolsó napokban vannak olyanok, akik így kiáltanak: “. . . beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságot” az én munkámat azonban nem ez képezi. Isten az ő népének megfeddésére rendelt engem, és amilyen bizonyosan reám hárította ezen nehéz feladatot, olyan bizonyosan felelőssé fogja tenni azokat, akiknek ezen üzenetet adta, azon cselekedetekért ahogyan viselkedtek vele szemben. Istennel nem lehet tréfálni és aki megveti az ő munkáját, az majd az ő cselekedetei szerint kapja az ő jutalmát is. Én nem magam választottam magamnak ezt a kellemetlen feladatot. Ez a munka nem alkalmas arra, hogy kedvességet vagy dicsőséget szerezzen az emberek előtt. Ezt a munkát csak kevesen méltányolják, de azok akik az én munkámat hamis beállításaik, irigy bizalmatlanságuk, hitetlenségük folytán kétszeresen megnehezítik és akik mások lelkében előítéletet keltenek az Isten által adott bizonyságtételek iránt ilyenmódon korlátozván munkámat, azok tudják meg, hogy ezen dolgokról egykor majd Istennel kell leszámolniok. Én előre fogok haladni; a gondviselés és atyámfiai készítik előttem az útat. Az én Megváltóm erejében és nevében mindent megteszek, amit csak tudok. Az én kötelességem nem az önmagamnak való kedveskedés, hanem az én mennyei Atyám akaratának cselekvése, aki ezt a munkát reám bízta. BGR 38.1

Ha Isten az, aki engem megbízott egy üzenetnek az ő népe számára való hirdetésével, akkor azok, akik engem munkámba akadályozni és a nép bizalmát annak igazságában megrendíteni akarják, tulajdon- képpen nem ellenem, a szerény eszköz ellen, hanem Isten ellen viselnek hadat. Ti nem az eszközt vetettétek meg és sértegettétek ezáltal, hanem magát az Istent, aki ezekben a figyelmeztetésekben és rendreutasításokban szólott hozzátok. Aligha képzelhető Istennek nagyobb arányú megsértése, mintha kigúnyolják és megvetik azon eszközöket, melyeket ő választott ki magának, hogy vezesse őket. BGR 38.2