Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Kétely a bizonyságtételekkel szemben

Sátánnak az a terve, hogy meggyengítse az Isten népének a bizonyságtételek iránti hitét. És Sátán jól érti, hogyan kell végrehajtania támadásait. Rábírja a lelkeket, hogy bizalmatlanságot és elégedetlenséget ébresszen bennük a mű vezetőivel szemben. Először a látomásokat teszi kétségesekké, azután természetesen már csak kevés értékük van ezeknek; és így nem csoda, hogy a látomásokkal összekötött tanitásokat is megvetik. Utána következik hitünk lényeges pontjaiban való kételkedés, ezt követi magának a Szentírásnak kétségbe vonása és így megy ez egyre lejebb egészen a végső pusztulásig. Ha az egykor hitt bizonyságtételek kétségbe lesznek vonva és el lesznek vetve, akkor Sátán már tudja, hogy a félrevezetett egyének nem fognak ennél megállani; ezért ilyenkor megkétszerezi erőfeszítéseit míg gyógyíthatatlan és megsemmisülésben végződő lázadásba nem taszítja őket. Amennyiben helyet adnak az Isten munkájára vonatkozó kételkedésnek és hitetlenségnek, táplálják magukban a kegyetlen bizalmatlanság érzéseit, önmagukat készítik elő a teljes csalás elfogadására. Keserű érzéseket táplálnak magukban azokkal szemben, akikben van bátorság, hogy hibáikról beszéljenek és bűneiket megróják. Az egyik 1880-ban nyilvánosságra hozott bizonyságtétel erre vonatkozólag bizonyos fiatalemberek számára a következőket mondja: “Isten Lelkének bizonyságtételével szemben uralkodó kételkedés szelleme, egyre jobban növekszik és ezen fiatalemberek ahelyett, hogy a felmerülő kérdéseket és kételyeket legyőznék, inkább táplálják azokat, de csak azért, mert a bizonyságtételek szelleméről erejéről és hatalmáról mit sem tudnak.” BGR 29.2

Meg lett nékem mutatva, hogy igen sokan annyira csekély értelemmel rendelkeznek, hogy sem a bizonyságtételek értékét sem azoknak igazi célját megérteni nem képesek. Könnyelműen beszéltek azon bizonyságtételekről, melyeket Isten az ő népe javára adott; itélkeztek felettük, hol egyet, hol mást kifogásoltak bennők, az ő saját egyéni véleményük alapján. Pedig sokkal helyesebben cselekednének, ha kezüket szájukra tennék és porba hullanának; azért nem tudják megbecsülni a bizonyságtételek lelkét, mert nem bírnak az Isten Lelkével. BGR 30.1

Vannak egyesek N.-ben, akik a figyelmeztetéseknek sohasem rendelték magukat teljesen alá, saját maguk választotta útra léptek és többé kevésbé mindég érvényesítették befolyásukat azok ellen, akik védték az igazságot és korholták a hamisságot. Ezen személyek befolyása az N.-be érkező és velük talál- kozó emberekre, igen rossz kihatással van. Az újonnan jöttek elárasztják kérdésekkel és az Isten Lelke bizonyságtételeire vonatkozó kételyekkel. A bizonyságtételeknek egészen más értelmezést adnak, és ahelyett hogy a lelkeket Istennek való átadásukban és a gyülekezetre való hallgatásban elősegítenék, inkább arra tanítják őket, hogy legyenek függetlenek és ne törődjenek mások véleményével, se ítéletével. Ezen emberek befolyása csendben működik. Egyesek nincsenek tudatában az általuk okozott kárnak; de mivel ők maguk szentségtelenek, kevélyek és lázadók, másokat is hamis útra vezérelnek. Ezen szentségtelen emberektől mérgező légkőr származik. Ruhájukra lelkek vére tapad és Krisztus így fog hozzájuk szólani az ítélet napján: “Távozzatok tőlem mind ti gonosztevők!” Meg lesznek lepődve, de az ő állítólagos keresztény életük csak ámítás és hazugság volt. Egyesek úgy nyilatkoztak, hogy White testvérnő bizonyságtételei nem megbizhatók, de ezzel éppen olyasmit mondanak, ami a szentségtelen embereknek kedvükre való. A fenyítő bizonyságtételek megállást parancsolnak hiuságuknak és gőgjüknek s ha csak mernék, akkor a divat hóbortukat és büszkeségüket végsőkig kielégítnék. Isten az ilyeneknek alkalmat fog nyujtani, hogy az utóbbi időben azért nem kaptam oly gyakran látomást, mert a gyülekezet nem becsülte meg azt meg eléggé. A gyülekezet csaknem teljesen elveszítette lelkiéletét és hitét és úgy a figyelmeztetések, mint az intések csupán csekély benyomást gyakoroltak reá. Sokan még azok közül is, akik azt állították, hogy hisznek a látomásokban, figyelemre se méltatták azokat. BGR 30.2

Ha a bizonyságtételekben nem biztok, akkor a bibliai igazságtól is el fogtok idegenedni. Én attól tartottam, hogy sokan közületek kételkedő álláspontot fognak elfoglalni, ezért akartalak figyelmeztetni benneteket a ti lelketekért érzett fájdalmamban. Hányan hajlandók a figyelmeztetést figyelembe venni? Jóllehet most ragaszkodtok a bizonyságtételekhez; de vajjon ha az egyik a ti ösvényeteket keresztezné, a ti tévelygéseiteket korholná, akkor is teljes szabadságot éreznétek-e arra, hogy egy részét, vagy az egészet elfogadjátok, avagy elvessétek? Mert éppen az a legfontosabb rész, amit a legkevésbé volnátok hajlandók elfogadni. BGR 31.1

Atyámfiai őrizkedjetek a gonosz és hitetlen szívtől. Az Isten igéje egyszerű, érthető és rövidségében is pontos, azért nem engedelmeskedtek néki, mert a ti önző akarástok ellen küzd. Az ő lelkének bizonyságtételei a Szentírásra irányítják figyelmeteket, megmutatják jellemhibáitokat, megfedik bűneiteket és éppen ezért nem méltatjátok figyelemre. Azért kezdtek kételkedni abban, hogy vajjon Istentől származnak-e a bizonyságtételek, hogy ilyen módon igazolhassátok testies és kényelemszerető életmódotokat. Ha ti engedelmeskednétek tanításainak, akkor meggyőződnétek isteni eredetük felől. Gondoljatok arra, hogy hitetlenségtek korántsem dönti meg valódiságukat. Ha Istentől származnak, akkor minden körülmények között meg fognak állani. BGR 32.1

Meg lett nékem mutatva, hogy Isten népétől az tartja távol a világosságot, hogy hitetlenül fogadják a figyelmeztető, bátorító és intő bizonyságtételeket. A hitetlenség annyira megvakítja szemeiket, hogy teljes tudatlanságban vannak valódi álláspontjukat illetőleg. Azt hiszik, hogy az Isten Lelkének fenyítő bizonyságtételére nincs szükség, vagy ha van is rá szükség, az rájuk nem vonatkozik. Az ilyeneknek Isten kegyelmére és lelki megkülönböztető képességre van szükségük, hogy felfedezhessék önmagukban a lelki megértés hiányát. Sokan azok közül akik az igazságtól eltávolodtak a bizonyságtételekben való hitetlenségüket hozzák fel ennek okául. ... A kérdés azonban az: Hajlandók-e az Isten által elitélt bál- ványaikról lemondani, vagy továbbra is ki akarnak tartani ferde útjaikon és elakarják-e vetni Isten által adott ama világosságot, amely éppen a gyönyörködésük tárgyait itéli el? Ezeknek kizárólag arról a kérdésről van szó, megtagadják-e önmagukat és Istentől eredőknek fogadják-e el a bűneiket feddő bizonyságtételeket, vagy elvessék-e azokat csak azért mert bűneiket dorgálják? BGR 32.2

Számtalan esetben a bizonyságtételek teljes elfogadásra találtak, az illetők tökéletesen szakítottak a bűnnel és az önkielégítéssel és az Istentől adott világossággal összhangban azonnali reformálás ment végbe életükön. Más esetekben viszont a bizonyságtételeket elvetették, bűnös kielégítéseiket tovább ápolták és másokkal szemben hamis mentegetődzéssel, hogy miért nem fogadták el a bizonyságtételeket, az igazi okot elhallgatták. Nem volt erkölcsi bátorságuk az átkos szokásokról való lemondásra és akaratuk nem állott Istennek erősítése és uralma alatt. BGR 33.1

Sátán kiváló képességekkel rendelkezik arra, hogy kétségeket sugaljon és ürügyeket találjon ki az Istentől adott bizonyságtételek ellen és sokan erénynek és okosságuk kielégítésének tartják, a hitetlenséget, a kételkedést és a kifogásokat, aki kételkedni szeret, annak elég tere van arra. Nem áll Isten szándékában, hogy a hitetlenség minden alkalmát kiküszöbölje. Vannak olyan bizonyítékok, melyeket alázatos és készséges lélekkel gondosan kell átkutatni és mindenki döntsön azután a bizonyítékok ereje alapján. Isten elegendő bizonyítékot nyújt az őszinte lélek hite számára, aki azonban az erős bizonyítékoktól is elfordul csupán azért, mert olyasmit talált, amit értelmével felfogni nem képes, az ilyen a hitetlenség hideg fagyos légkörében és gyötrődő kételkedésben magára hagyatik és ennek folytán hitében hajótörést szenved. BGR 33.2

Ha Isten népe között tévelygések és helytelen cselekmények lépnek fel, és Isten szolgái közönyösen haladnak el ezek mellett, akkor valójában ők is támogatják és megerősítik a bűnöst, sőt ők maguk is hozzá hasonlóan bűnösök. Ők hozzá hasonlóan szintén magukra vonják az Isten haragját és felelősek lesznek amazok bűneiért. Látomásomban sok olyan esetre lett felhíva a figyelmem, amikor Isten nemtetszését az hívta ki, hogy szolgái közül sokan megszüntek megróni a bűnt és igazságtalanságot. A nép kedveseknek és jóságosoknak tartotta az olyanokat, akik ezen rossz állapotokat mentegették egyszerűen csak azért, mert ők maguk is féltek világos, írásszerinti kötelességeik teljesítésétől. Kellemetlen volt számukra ez a feladat, azért kerülték azt. Az Isten Lelkének minden áthatóbb bizonyságtétele el akarja távolítani Izráelből azokat, akik állandóan fellázadtak azon eszközök ellen, melyeket Isten rendelt a tisztátalanságnak a gyülekezettől való távoltartása céljából. Az igazságtalanságot igazságtalanságnak kell nevezni. A súlyos bűnöket a nevükön kell megmondani. Isten népének Istenhez közelebb kell jönnie . . . Akkor azután igazi világosságban fogják szemlélni a bűnt és fel fogják ismerni, mennyire nem tetsző az az Isten szemeiben. A gyülekezetben élnie kell az egyszerű meghatározott bizonyságtételnek, vagy pedig Isten átka oly bizonnyal fogja sujtani az ő népét, mint ahogy a régi Izráelt sujtotta az ő bűneiért. Hűséges figyelmeztetésekre és útbaigazításokra sohasem volt akkora szükség mint éppen napjainkban. Sátán nagy hatalommal jött alá, tudván, hogy rövid az ideje. Tetszetős mesékkel árasztja el a világot, és Isten népe szereti a kedves dolgoknak beszélését . . . Meg lett nékem mutatva, hogy Isten népének komolyabb, elhatározóbb erőfeszítéseket kell tennie, ha vissza akarja szorítani a beálló sötétséget. Isten lelkének alapos munkájára most nagyobb szükség van, mint bármikor azelőtt. BGR 33.3

Midőn ifjú koromban magamra vállaltam az Istentől reám bízott munkát, ezzel egyidejüleg abban az ígéretben is részesültem, hogy hatalmas segítőmtől különleges segítségben fogok részesülni. Azt az ünnepélyes megbizatást is nyertem, hogy barátra vagy ellenségre való tekintet nélkül az Úr üzenetét hűségesen hirdessem. Isten előtt nincsen személyválogatás, legyen bár szegény, gazdag, alacsony-, vagy magasrangú, tanult, vagy tudatlan, Isten hirnökének nem szabad hűtlenné válnia szent kötelessége teljesítésében. BGR 34.1

Ne adjatok helyet annak a gondolatnak, mintha én megbántam vagy visszavontam volna csak egyetlen bizonyságot is, melyet egyes személyeknek, vagy az egész népnek írtam. Ha hibáztam valamiben, akkor ez csak az lehet, hogy nem eléggé határozottan és komolysággal fedtem meg a bűnöket. Egyes atyafiak azt a felelősséget vették magukra, hogy az én munkámat kritizálják, és valami könnyebb útat módot találjanak az igazságtalanság megjavítására. Az ilyeneknek azt szeretném mondani: “Én Isten útját, nem pedig a tiéteket fogadom el, amit az én bizonyságtételemben intés gyanánt mondottam vagy írtam, az még korántsem volt eléggé érthetően kifejezve . . .” BGR 35.1

Azok az emberek, akik munkájukkal bármilyen módon gyengítették Isten bizonyságtételeinek erejét, a saját nevükkel az ítéletben majd találkozni fognak. Azoknak, akik azt a felelősséget vették magukra, hogy engem ítélgessenek és hogy útat ajánljanak, amely előttük jobbnak látszik, azok előtt megismétlem, hogy indítványaikat nem fogadom el. Bízzatok engem az Istenre, hadd tanítson ő engem, én az Úrtól akarom venni, azokat a szavakat, melyeket a népnek hirdetek. Én távolról sem várom, hogy figyelmeztetéseimet mindenki elfogadja és életmódját megváltoztassa, kötelességemet azonban ennek dacára is el kell végeznem. Alázatosságban akarok járni az én Istenem előtt és munkámat, úgy az ideigvaló, mint az örökkévalóságra való tekintettel el akarom végezni. Isten a nékem adott munkát reám, nem pedig az én atyámfiaira bízta. Azt hányták szememre, hogy nyilvánosság előtt kiosztott dorgálásaim másokat arra indítottak, hogy bíráskodók, szigorúak és élesek legyenek. Ha ez így áll, akkor az illetőknek Istennel kell ezt elintézniök. Ha mások olyan felelősséget vesznek magukra, melyet nem az Istentől nyertek, ha figyelemre sem méltatják azon tanításokat, melyeket Isten az ő alázatos eszköze által újból és újból adott, akkor a következményekért önmaguk viselik a felelősségeket. Fájdalommal telt szívvel hajtottam végre ezt a kellemetlen kötelességemet, még a leghűségesebb barátaimmal szemben sem merészkedtem valamely figyelmeztetést visszatartani, vagy tompítani. Így jártam el férjemmel szemben is. Másokkal szemben nem kevésbé akarok hűséges lenni az én figyelmeztetéseimben tekintet nélkül arra, hogy hallgatnak-e reám, vagy sem. Mikor a néphez szólok, sokszor mondok olyasmit, amit előzőleg gondoltam át. Az Úrnak lelke jön reám. Úgy tetszik nékem, mintha elragadtatásomban még nem is lennék öntudatnál, különböző személyek jelleme és élete világossan áll előttem. Ilyenkor látom a hibákat és veszedelmeket, amely arra késztet engem, hogy beszéljek az előttem feltárt dolgokról. Ahhoz nincs merészségem, hogy ellene álljak az Isten lelkének. BGR 35.2