Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Látomás a küzdelemről

(Testimonies Vol., VIII. p. 41-47.)

Látomásban szemléltem, hogy két sereg rettenetes küzdelmet vívott egymással. Az egyik sereg a világ jelvényét viselő zászlót követte, a másik pedig az Imánuel fejedelem véráztatta zászlaját. Zászló zászló után hullott a porba, miközben az Úrnak seregéből az egyik csapat a másik után egyesült az ellenség seregével. Viszont az ellenség seregéből az egyik csoport a másik után egyesült Isten népével, amely megtartotta a parancsolatokat. Egy, az ég közepén repülő angyal sokaknak kezébe adta Imánuel zászlaját, miközben egy hatalmas vezető angyal hangos szóval kiáltotta: “Sorakozzatok! Mindannyian akik hűségesek vagytok az Isten parancsolatai és Jézus bizonyságtételei iránt, foglaljátok el most álláspontotokat. Menjetek ki közülük, kölönítsétek el magatokat és ne érintsetek tisztátalant, akkor magamhoz fogadlak titeket és leszek néktek Atyátok, ti pedig lesztek fiaim és leányaim. Jöjjetek mindannyian akik akartok, jöjjetek az Úr segítségére a hatalmasok ellen.” BGR 299.2

A harc tombolt. Majd az egyik, majd a másik oldalra fordult a győzelem. Akkor a kereszt harcosai helyet csináltak, mint mikor a zászlóvivő megfáradt. Ésaiás 10, 18. Látszólagos visszavonulásuk azonban csak azért történt, hogy előnyösebb helyzetet foglaljanak el. Most örömkiáltások hallatszottak. Hálaének szállt fel az Istenhez és az angyali hangok egyesültek ezen énekkel. Krisztus harcosai eközben kitűzték a zászlót az erődökre, amelyek sokáig az ellenség kezében voltak. Üdvösségünk fejedelme vezette a harcot és küldött segítséget harcosainak. Hatalma nagy mértékben kibontakozott és bátorította a harcosokat, hogy a küzdelemben egészen a kapuig nyomuljanak előre. Igazságában hatalmas dologra tanította őket, miközben lépésről-lépésre, győzelemről-győzelemre vezette őket a végső diadalhoz. BGR 299.3

Végül győzelmet arattak. Az a sereg, amely követte ezen felírású zászlót: “Isten parancsolatai és Jézus hite” dicsőségesen diadalmaskodott. Krisztus harcosai közvetlenül a város kapui előtt állottak és a város örömmel fogadta királyát. A békesség és öröm örök birodalma meg lett alapítva. BGR 300.1

Most a gyülekezet a harc közepette áll. Olyan világgal áll szemben, amely éjszakai sötétségben él és majdnem teljesen a bálványozásba merült. Eljön azonban az a nap, midőn ki lesz harcolva a győzelem. Akkor majd Isten akarata úgy fog teljesülni e földön, miként a mennyben teljesül. A nemzetek nem fognak más törvénynek engedelmeskedni, mint a menny törvényének. Mindannyian boldog és egységes családot fognak alkotni. A dicséret és hálaadás öltözékével lesznek felöltözve, melyek Krisztus igazságosságának ruhái. Az egész természet felülmúlhatatlan kedvességgel fog állandóan dicséretet zengeni az Istennek. A világ mennyei pompába öltözik. Az esztendők pedig boldogságban fognak tovarepülni. A hold fényessége hasonló lesz a nap fényességéhez, a nap viszont hétszerte világosabb lesz mint eddig. E látványra az összes hajnalcsillagok és Istennek minden fiai örvendezni fognak. Az Isten és Krisztus ellenben együttesen fogják hirdetni: “És bűn nem lesz többé, sem halál nem lesz többé”. BGR 300.2

Ez az a kép, amely be lett mutatva nékem. A gyülekezet azonban kénytelen látható és láthatatlan ellenségekkel megküzdeni. Sátán eszközei emberi alakban működnek. Az emberek szövetkeztek, hogy a seregek Ura ellen hadat viseljenek. Ezek a szövetségek mindaddig tartani fognak, amíg Krisztus el nem hagyja közbenjáró helyét a kegyelmi trónnál és a bosszuállás ruháit magára nem ölti. A sátáni eszközök mindenfelé arra törekszenek, hogy az Isten törvényének ellenségeit összegyűjtsék. Az állítólagos szentek és kimondott hitetlenek sorakoznak mögéjük. Isten gyermekei számára most nincs idő arra, hogy gyengék legyenek. Egyetlen pillanatra sem kockáztathatjuk meg az éberség abbahagyását. BGR 301.1

“Végezetre atyámfiai legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében. Oltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek fel az Isten minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő körülövezvén derekaitokat igazlelküséggel és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felruházván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez felöltözvén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megoldhatjátok; az idvesség sisakját is felvegyétek és a léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” Efézus 6, 10-17. v. BGR 301.2

“És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben, hogy megítélhessétek, hogy mi a jó és mi a rossz; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” BGR 301.3

“Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltón viseljétek magatokat. . . hogy megálljatok egy lélekben egy érzéssel, viaskodván az evangelium hitéért és meg nem félemülvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele néktek pedig az üdvösségé és az Istentől van; mert néktek adatott a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy higgyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is ő érette.” Fil. 1, 9-11; 27-29. v. BGR 302.1

Ezen utolsó napokban az eljövendő dicsőségről szóló látomások Isten keze által alkotott képek adattak, melyeket a gyülekezetnek meg kell becsülnie. Mi volt az, ami Isten Fiát elárultatásának és kihallgatásának óráiban fenntartotta? Látta fáradságának gyümölcsét és ez kielégítette őt. Bepillanthatott a végtelen örökkévalóságba és láthatta azoknak boldogságát és örökéletét, akik éppen az ő megaláztatása által fognak ebben részesülni. Az ő bűneikért lett megsebezve, az ő vétkeikért megverve. Rajta nyugodott békességük büntetése és az ő sebei által gyógyultak meg. Fülei hallották a megváltottak újjongását, hallotta amint a földről megváltottak éneklik a Báránynak és Mózesnek énekét. BGR 302.2

Képzeletünkben élni kell az eljövendő boldog örökkévalóság képének; helyezzük magunkat az örökkévalóság küszöbére és halljuk meg, hogy milyen szívélyesen fogadják azokat, akik ebben az életben Krisztussal együtt munkálkodtak és előjognak, tisztességnek tartották ha őérette szenvedhetnek. Miközben egyesülnek az angyalokkal, koronáikat a Megváltó lábai elé helyezik és így szólnak: “Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot, bölcsességet és hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást ... a királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön örökké.” Jel. 5, 12. 13. BGR 302.3

A megváltottak ott üdvözölni fogják azokat, akik egykor a felemelt Megváltóhoz vezették őket. Egyesülnek annak dicsőítésére, aki azért halt meg, hogy Istenből való életük legyen az emberi lényeknek. A harc elmúlt. Vége van minden nyomorúságnak és küzdelemnek A mennyet győzelmi énekek töltik be és a megváltottak körülállják Isten trónusát. Mindannyian boldogan hangoztatják: “Méltó, méltó a Bárány, aki megöletett és ismét él a dicsőséges győző”. BGR 303.1

“Azután látám, és ímé nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott minden nemzetből és ágazatból, népből és nyelvből és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állanak vala fehér ruhákba öltözve és az ő kezeikben pálmaágak és kiáltának nagy szóval mondván: ‘Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül és a Bárányé.’” Jel. 7, 9. 10. v. BGR 303.2

“Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták az ő ruháikat és megfehéritették az ő ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában és aki a királyiszékben ül kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé, sem a nap reájuk nem tűz, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket és a vizeknek élő forrásaira viszi őket és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” Jel. 7, 14-17. “És a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmultak.” Jel. 21, 4. BGR 303.3

Szeretném ha ezen látomás felbuzdítana benneteket és gondolataitokban e kép mellett időznétek. Nem akartok-e valóban megtérni, hogy azután olyan lelkülettel dolgozzatok, amely teljesen más, mint az a lelkület, amellyel a multban dolgoztatok, hogy így visszaszorítsátok az ellenséget és leromboljatok minden olyan korlátot, amely akadályozza az evangélium előbbrejutását, a szíveknek és az Úr világosságával, békéjével és örömével való betöltését? Nem kellene-e elásni a zúgolódás és vádaskodás nyomorúságos szellemét, hogy soha többé fel ne támadjon? Nem kellene-e az Úr dícséretének és hálájának illatos füstjét engednünk felszállani olyan szívekből, melyeket Krisztus jelenléte megtisztított és megszentelt? Nem kellene-e hittel megragadnunk a bűnösök karját, hogy a kereszthez vezessük őket? BGR 303.4

Ki akarja most az Úr szolgálatára odaszentelni magát? Ki szeretné most megigérni, hogy nem kapcsolja össze magát a világgal, hanem kimegy abból, elkülöníti magát és őrizkedni fog lelkét világi dolgokkal beszennyezni, ami által a gyülekezet is ki volt téve az ellenség befolyásának? BGR 304.1

Kik azok, akik e világban az önmegtagadás keresztjét akarják felemelni? Ha mi felemeljük azt, tapasztalni fogjuk, hogy az viszont felemel bennünket. Minden keresztény foglalja el a maga helyét és nyerjen bátorítást abból a munkából melyet Krisztus végezett e földön jártakor a lelkekért. Ama keresztény hősök, tüzes buzgalmára van szükségünk, akik hitben látták a láthatatlant. Hitünknek feltámadásra van szüksége. A kereszt harcosainak határozott befolyást kell gyakorolniok a jóra. Krisztus mondotta: “Aki nincs velem az ellenem van, aki nem gyűjt az tékozol.” (Máté 12, 30.) A keresztény közönyös élete a Megváltó nyilvános megtagadását jelenti. BGR 304.2

Ne kelljen-e találnunk ma is keresztényeket e világban, akik működésüknek minden ágában méltók arra nézve, amelyet viselnek? Olyan keresztényeket, akik olyan cselekedetek véghezvitelére törek- szenek, melyek által megfelelőbb harcosai lehetnek a keresztnek. Mi közvetlenül azon nagy küzdelem lezárta előtt élünk, midőn sok léleknek kell a bűn rabságából megszabadulnia; olyan időben, melyre vonatkozólag Krisztus követői fokozott mértékben bírják ezt az igéretet: “Imé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig,” (Máté 28, 20.) ő, aki fölragyogtatta a sötétségben a világosságot, aki minket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhivott, megparancsolja nékünk, hogy úgy fényeljen a mi világosságunk, hogy az emberek látván a mi jócselekedeteinket dicsőíthessék a mi mennyei Atyánkat. Isten gyermekei oly nagy mértékben részesültek világosságban, hogy Krisztus teljes joggal mondhatta nékik, hogy ők a világ világossága. BGR 304.3

Orvosaink és prédikátoraink számára a következő üzenetem van: Úgy fogjatok hozzá az Úr munkájához, amint az olyan emberektől elvárható, akik hiszik a jelenidőre szóló igazságot. Orvosi missziómunkások és az evangélium szolgálatában levő munkások felbonthatatlan kötelékkel legyenek összekapcsolva egymással. Munkájuk elevenen és erővel legyen véghezvive. Össszes gyülekezeteinkben ujólagos megtérés és a szolgálatra való odaszentelés következzen be. Nem kellene-e, hogy a jövőben úgy munkánkban, mint összejöveteleinkben egyértelmüek legyünk? Nem kell-e Istennel imában küzdenünk és őt arra kérnünk, hogy szent Lelkét a mi szíveinkbe küldje le? Ha Isten jelenléte megnyilatkozna közöttünk, akkor megújítana bennünket a hitetlenség fekélyétől, amely a mi szolgálatunkat oly gyengévé és és eredménytelenné tette. Szükségünk van arra, hogy az isteni élet lehellete érintsen bennünket. Legyünk közvetítői annak a világosságnak és kegyelemnek, melyet az Úr készentart e világ számára. Az elesetteket vissza kell hívni. Bűneinket le kell tennünk és bűnvallomás által Isten előtt büszke szíveinket meg kell aláznunk. Akik hajlandók ezt elfogadni, azokra a szellemi erők árjai fognak kiömölni. BGR 305.1

Hacsak fogalmat tudnánk magunknak alkotni arról, hogy milyen komoly fáradozásokat tesz Jézus az evangélium magvának e világban való elvetésére, akkor mindannyian, akik a kegyelmi idő közvetlen lezárása előtt élünk, fáradhatatlanul dolgoznánk a veszélyben forgó lelkek megmentéséért és igyekeznénk nékik nyujtani az élet kenyerét. Miért vagyunk annyira hidegek és közönyösek? Miért nem fogékonyak szíveink az ilyen benyomásokra? Miért nem akarjuk átadni magunkat annak a műnek, melynek Krisztus az egész életét szentelte? Történnie kell valaminek, mi által ebből a rettenetes közönyösségből meggyógyulunk, amely teljesen uralmába vett bennünket. Hajtsuk meg alázatosan a mi fejeinket, ha arra gondolunk, hogy mennyivel kevesebbet vittünk véghez, mint amennyit tehettünk volna az igazság magvának elvetése érdekében. BGR 306.1

Kedves drága atyámfiai és testvérnőim, a szeretet és kedvesség szavaival szólok hozzátok. Ébredjetek és adjátok át magatokat feltétlenül a műnek, hogy a sötétségben levőkhöz eljuttathassátok az igazság időszerű világosságát. Vegyétek fel magatokba a nagy Mester szellemét. Tanuljátok meg a bűnösök barátjától, hogy hogyan kell szolgálni a bűnbeteg lelkeknek. Ne felejtsétek el, hogy az ő követőinek életében ugyanannak az odaadásnak és ugyanolyan alárendelésnek kell megtörténnie, minden társadalmi és természeti hajlam tekintetében, mint ahogy az az ő életében látható volt. Isten követelményeit mindenkor első helyen kell kielégíteni. Krisztus példája indítson bennünket arra, hogy szakadatlan erőfeszítéseket tegyünk mások jóléte érdekében. BGR 306.2

Isten felszólít minden egyes gyülekezeti tagot, hogy lépjen be az ő szolgálatába. Az az igazság, amelyet nem élnek ki és nem közölnek másokkal, elveszíti megelevenítő erejét és gyógyító hatását. Minden egyes léleknek meg kell tanulnia munkálkodni és mint teherhordónak a maga helyét elfoglalni. Minden egyes új gyülekezeti tag szaporítsa azon eszközöknek számát, akik a nagy megváltási terv végrehajtásán dolgoznak. Az egész gyülekezet egy emberként cselekedjen; az összes tagok tökéletes egységben olvadjanak össze egymással és így legyen élő, szolgálatkész, a Szentlélektől irányított és uralt eszköz missziófeladatunk végrehajtásában. BGR 306.3

* * * * *